20. fejezet- Nem fogadhatom el!

Hihetetlen! Köszönöm lányok a komikat! Édesek vagytok! Remélem tetszeni fog és megint írtok... Jó olvasást! :)) Puszi!

20. fejezet- Nem fogadhatom el!

Miután kimutattuk egymás iránti mérhetetlen szerelmünket Zayn-el (inkább nem megyek bele a részletekbe), muszáj volt vele mindent megosztanom, jó azt kihagytam, hogy ma összevetve 3 órát biztosan sírtam, de a lényegről most már tudod. Most éppen az ágyán fekszem, hason, ő pedig a hátamat masszírozza.

-        Tiszta görcs vagy,- állapítja meg, amit sajnos én is érzek.

-        Lehet, de már is jobb- utalok arra, hogy csodás kezei vannak. Amilyen lágyan kezdte, olyan durván folytatja, de kifejezetten jól esik, mert érzem, ahogy a kis görcsök tűnnek el. Egy-két kényesebb résznél felszisszenek, ő pedig puszikkal enyhíti a fájdalmat, legyen szó a vállamról vagy a derekamról. Fél óra múlva, betakarja a hátamat a takaróval és mellém dől, kezeinket összekulcsolja és mosolyogva simogatja kézfejemet.

-        Szóval Paul csak úgy elengedett titeket?- érdeklődöm, ugyanis ez a része a történetének nem igazán tiszta. Azt tudom, hogy a többi fiú, szerte a világban van, és csak a hálaadásra mennek vissza az Ausztrál fővárosba.

-        Nem egészen, közöltük vele, hogy elegünk van, mire ő beszélt a beosztottjaival és kirúgta azokat, akik ennyi hülye programot beszerveztek nekünk.

-        Mint például?

-        Nyulak etetése a Spice Girls-el és hasonló, értelmetlen programok- forgatja meg szemeit érdesen. Barna szemei most sokkal nyugodtabbak, mint mikor utoljára láttam és be kell, valljam, szerintem még izmosabb lett a felsőteste, mint volt!  

-        Szóval, utána januárig szabadságotok lesz…- gondolkodom el, és magam előtt már látom, azt a sok boldog pillanatot, amikor majdnem négy hétig egymás mellett fekszünk és kelünk, reggelire palacsintát főzök neki… Ó, istenem, ez szó szerint király lesz!

-        Bizony! De most már aludjunk, tudod, baba rendesen lefárasztottad a Malik bácsit- vigyorog perverzen, mire fújtatok egyet és a hajába túrok, ami szegény már így is elég kuszán áll. Háttal fordulok neki, és felvesszük a kedvenc alvó pózunkat, ami abból áll, hogy átkarolja a derekamat, arcát nyakamba fúrja, én pedig kedvemre szórakozhatok orbitális mérető ujjával, anélkül, hogy zavarná.

***

Barátom ingjében, táncikálok le az emeletről a konyhába, igaz félúton eltévedtem, de bő 3 perc alatt leértem. Eskü, a fiúktól karácsonyra térképet kérek ehhez a monstrumhoz! Bele se merek gondolni, hogy mekkora lehet igazából Zayn háza, amit említett. Az emlegetett jó madár a tűzhelynél áll, tojásrántottát készít, én pedig mögé lopózva átkarolom a derekát, abban reménykedve, hogy megijedt.

-        A nőies trappolásodat az emeletről lehetett hallani, majd máskor, szépségem- fordul hozzám félig hátra, így tökéletes rálátása nyílik dekoltázsomra. Lehet nem volt a legjobb ötlet, ezt az inget felvenni…

-        De fogadok, ezért a látványért, már nem haragszik a kicsi füled- suttogom az említett testrészébe, mire kirázza a hideg, és elszakítva a tekintetét melleimről, visszafordul a tojáshoz. Légzését próbálja rendezni, én pedig piros pontokat könyvelek el magamnak, még pedig nagy szép vöröseket!

-        A konyhaasztalon hagytam neked valamit, nézd meg,- szól még mindig rekedten.

-        Ú, szeretem a meglepetéseket!- pattanok azon, s máris az étkezőben vagyok, ahol nem éppen olyan ajándék fogad, mint amire számítottam, sőt, a látványtól felsikítok. Elejtem a kis papírt, majd visszafutok Zayn-hez, aki a tűzhelynek támaszkodik és kíváncsian méreget, várva a válaszomat.

-        Nem!- kiáltok, fel amint megtalálom, a hangomat- remélem nem gondoltad komolyan!- apró kis fecnikre szaggatom a csekket, amin 60.000 dollár volt feltűntetve.

-        De- rántja meg a vállát hanyagul.

-        Nézd,- fújom ki a levegőt, és tisztes távolságban megállok előtte- ez tényleg kedves tőled, és legmerészebb álmomban se gondoltam ilyesmire, de ezt nem fogathatom el. Én másztam ebbe bele, akkor nekem is kell helyrehoznom!

-        Ez baromság- csattan fel.

-        Nem az! Tartsd tiszteletben a döntésemet!- kérem higgadtan ahhoz képest, hogy ő már ideges. Tisztában vagyok vele, hogy a sztárok életében 60.000 dollár nem egy jelentős összeg, és Zayn-nek hatalmas szíve van, így alapvetőnek tartja, hogy segít a szerettein, de ezt én nem akarom. Finoman szólva is kihasználásnak tűnik a részemről, ha ezt meg tudja a családja, még jobban utálni kezdenek, a média és a rajongók pedig cafatokra szednek.

-        De ez hülyeség, fogd már fel! Képtelen vagy kifizetni ennyi idő alatt! Segíteni szeretnék, csak egyszer fogadd már el valakitől!- ő továbbra is ideges és zaklatott, míg én elkeseredett.

-        Hitelt fogok felvenni,- tájékoztatom.

-        Mi? És hogy fogod megkapni?

-        Dolgozni fogok fél munkaidőben, a londoni kórházban- annyira egyszerű kimondani, de véghez vinni nehéz lesz.

-        Nem. – most ő az aki, laza, bár ez csak egy maszk, amin nagyon is jól átlátok.

-        Nem fogsz nekem parancsolni. – témánál vagyunk, kapcsolatunk esetén, nem ez az alsó ilyesfajta veszekedésünk. Sokszor akarta megmondani nekem, mit, hogy és hogyan csináljak, amikben nagy részben volt igaza, de számomra nem megvalósítható volt, vagy a büszkeségem adott túl rajta.

-        De nem fogom hagyni, hogy megint bele fuss egy újabb baromságodba!

-        Igazán kedves vagy és szépen beszélsz, a barátnőddel- szűkítem össze a szemeimet. Hitetlenül megrázza a fejét, a serpenyőt szó szerint levágja az asztalra, majd elviharzik az emeletre. A plafonra meredek, csak, hogy ne sírjam el magam. Elég Darcy, légy nagy kislány, állandóan sírsz, mint egy ötéves! Igazán felnőhetnél már! Megoldásokat kéne keresnem ahelyett, hogy veszekedek a barátommal, aki tényleg csak segíteni akart. Nem sokat gondolkozom, utána futok, de mikor meglátom egy szál pólóban a teraszon állva és cigizve, újra dühbe gurulok. Mégis mit gondol, hogy nyár van? Papucsban, zokni nélkül, egy szál melegítőben, semmi pulcsi vagy kabát esetleg atléta nélkül. Kivágom az ajtót, de amint felém fordul szomorú szemeivel, rögtön lehiggadok. Ugyan úgy megbántottam őt azzal, hogy visszautasítottam az ajánlatát, mert nem fogtam fel, ő már más milyen világban él.

-        Meg fogsz fázni-, suttogja felém aggódóan.

-        De te is.

-        Engem tele tömnek gyógyszerekkel, hogy formában legyek,- forgatja meg szemeit. Oké, lehet, hogy a pénznek és annak megszerezésének vannak hátrányai is- nézd, sajnálom, nem szabadott volna erőszakoskodnom. Viszont, hagynod kell, hogy segítsek valamilyen formában, különben beleőrülök, ha nem!- néz mélyen a szemembe és magához vonja hideg kezeimet. A cigijét elnyomja és behúz a meleg lakásba, miközben kétségbeesetten próbálok visszaemlékezni, mennyi idő is kell ahhoz, hogy ne fagyjak meg.

-        Rendben, de…- kezdeném, de közbe vág.

-        Tudom-, bólint. Pár másodpercig mind a ketten gondolatainkba merülünk, és a másikat kémleljük, majd kitárja a karjait-, na, gyere ide!- nagy lendülettel csapódok mellkasának, mire fájdalmában felnyög, de tudom, a kis izom manónak ez meg se kottyan neki.

***

Ahhoz képest, hogy mekkora kupi gyűlt össze nálam, az elmúlt pár hétben, amikor semmi kedvem és időm se volt a pakolásra, anya, hipp-hopp, összepakolt. A nappali közepén vasalódeszka foglal helyet, mellette apa a földön az egyik konnektort szereli, anya pedig dúdolva vasalgat. Pont a barátom farmer nadrágját… Ó, eljött az én időm!

-        Anya, erre semmi szükség- mosolyodom el kedvesen, barátom pedig mintha már most rosszat sejtene, óvatosan megszorítja a kezemet- Zayn imád vasalni. Ugye milyen érdekes?- egy pillanatra se zökkenek ki a szerepemből, annak ellenére, hogy másik kezét derekamra fonja és oldalamba bök. Anya szemei hatalmasra nyílnak.

-        Tényleg?- próbálja menteni a menthetőt Jawadd és erőltetten felnevet- jó tudni. Apa leteszi a szerszámokat és pajkosan felnéz ránk, ugyanis őt nem sikerült becsapnunk, anyut már annál inkább.

-        Meggyőződésem, hogy a kapcsolatok alap pillére a házimunka megosztása- szegény barátom megszólalna és elárulna engem, hogy csak becsaptam, de késő, ha egyszer rákezdi, nincs visszaút. Amíg drága édesanyám apának beszél arról, mennyire is aranyos és édes fiút fogtak ők (?) ki nekem, addig az említett cukiság fülemhez hajol.

-        Ne is reménykedj abban, hogy mosogatáson kívül bármit is elvégzek- motyogja, bár igazából kiabálhatna is, mivel anya most már neki fogott énekelni egy One Direction számot, amire apa idétlenül kezdett el táncolni. Épp ésszel nem bírom felfogni, hogy a saját tulajdon szüleim a barátom dalát énekelik a szeme, elnézést füle hallatára.  Zayn nem fejezi be, mivel a tiltakozás nem jött be nálam ezért taktikát vált, még hozzá, kínozni kezd:

-        Esetleg… fűnyírás… nyáron…- minden szó után apró puszi lehel nyakamba, amitől kellően elolvadok, de az utolsó szavával teszi be a kaput- félmeztelenül!

***

Szüleim csak azután higgadtak le, miután rendesen lejárattak a barátom előtt, akinek, szegénynek még a szabadságán is dalolnia kellett. Dél tájékon, pont a levesnek fognánk neki, mikor csöngetnek, a két jó madár pedig felpattan, és az előszobához siet.

-        Esküszöm, kinyírom, őket- fordulok rögtön barátomhoz, aki egész nap csak vigyorgott, mint egy óvodás- még elmehetsz, ha gondolod.

-        Én bírom őket…- rántja meg a vállát és suttyomban kanalaz párat a levesből. Oké, tényleg olyan, mint egy kisgyerek, ugyanakkor baromi cuki. A konyha hirtelen megtelik plusz négy fővel, mi pedig csak megfagyva ülünk és nézzük az érkezőket. Majdnem teljes a csapat, csak két normálatlan hiányzik, bár ez csak akkor tűnik fel, amikor kevés ölelést kapok.

-        Hol van Niall és Harry?- teszi fel helyettem a kérdést anya aggódva. Nem tudom eldönteni, hogy szülői aggódás vagy amolyan Directoner féle… Mintha mesében lennék, ebben a pillanatban megjelennek, de nem egyedül, vagyis csak ketten vannak akiknek dobog a szívük de hoznak magukkal valamit, ami kétszer akkora mint ők, és a lámpáról le is verik a díszeket, de azok szerencsére csak műanyagok.  

-        Ez komolyan egy…- keresem a szavakat összevissza.

-        Igen- motyogja apa is, majd egyszerre tör ki belőlünk a nevetés. 

Még mindig írhattok mondatokat, vagy bugyuta szavakat, esetleg neveket, szereplő neveket, örömmel fogadom! :) 

19. fejezet- Baseball ütő?

Sziasztok! Meglepetéééssss :)) Remélem örültök (oké, vallja be aki tényleg megörült a résznek :D) ma kicsit, jó nagyon szórakozott kedvemben vagyok, ami a részen is megmutatkozik, de remélem tetszik, mert sokat dolgoztam vele, hosszú is lett... Köszönöm a komit, drága Macy <3 ó és annyi, hogy Patricia az unokanővére, bocsánat, ha félreérthető volt... :/ Szóval, jó olvasást, amúgy ki látta már a Red 2? A következő rész, két komment után jön (karácsonyi elő ajándék nekem?) oké, hagyjuk :D 

19. fejezet- Baseball ütő?

Borzasztóan örülök annak, hogy apa meglátogatott, bár kicsit reménykedtem, hogy Zayn lesz az, csokor virággal a kezében, hogy bocsi, tudom, bunkó voltam. Anya csak holnap után érkezik, mivel nagyon sok a munka és a foglalás. Elmondásuk szerint, karácsonyra és szilveszterre már az összes terem elfogyott, amit kicsit bizarrnak tartok, ki az a nyomi, aki a karácsony estéjét részegen tölti egy bárban?

-        Na és mára van valami terved?- érdeklődik apu, a tévé előtt ülve. Hiányzott már ez, azt be kell vallanom.  

-        Elintézek pár papírt, csomagolok, aztán elmehetnénk moziba, mint régen- mosolygok rá. Régen, mikor még Londonban laktam, minden hétfő estét a moziba töltöttük apuval, hiába volt sok a munka mind a kettőnknek, vagy fáradtak voltunk, ez alap volt. Az volt az elvünk, hogy a hétfő mindig szörnyű, ezért valamivel jobbá kell tenni. Ez amolyan apa lánya program volt, anya inkább vásárolt addig, vagy főzött, esetleg takarított.

-        Még nem csomagoltál ki?- tátja el a száját meglepődve. Nem arról vagyok híres, hogy rendetlen és lusta vagyok… Elhúzom a szám szélét- ez durva lesz. Helyet foglalok apa mellett, lenémítom a tévét és elmondom neki a döntésemet. Hatalmas szemekkel és kissé idegesen hallgatja végig, de nem áll fel kiabálni, csak térdére ültet, átölel, mint, még amikor kicsi voltam és valaki megbántott. Mellőzi azt, hogy beleszóljon, mit tegyek, mert tudja már nincs beleszólása és nem szeretne még jobban elszomorítani.

-        Sajnálom, de megértelek és tudd, mi szívesen várunk vissza hozzánk is, az, a szoba még mindig a tiéd!- törli le ujjával könnyeimet.

-        Köszönöm, de valószínűleg, ha eladom ezt a házat, a londoni autómat, akkor egy olcsó házat tudok bérelni valahol a külvárosban.

-         Bármi kell, mi segítünk, kérhetsz bármit nyugodtan!- bíztat én pedig továbbra is csak hálásan bólogatok. Rendbe teszem magam és kis sminket is dobok fel, hogy a kisírt szemeimet eltűntessem.  

***

Életem talán egyik legrosszabb beszélgetésén vagyok túl. Nem csak az edzővel kellett beszélnem és a csapattal, hanem az izgatósággal is, akik enyhén szólva csúnyán néztek rám. A bírság, amit kiszabtak rám, sokkal nagyobb, mint amennyire számítottam. Teljesen összezuhanva szállok be az autómba, de azzal bíztatom magamat, jobb lesz és könnyebb. Annyival másabb lenne, ha itt lenne Zayn is, és valahogy megnyugtatna, csupán a jelenléte annyi nyugalmat áraszt felém! Bő negyed órát ücsörgöm még, fejemet a kormányra támasztva, aztán a bankba megyek. 120.000 dollárt kell azért fizetnem, mert felbontottam a szerződést, és szerintem örülhetek, hogy ennyivel megúsztam. A bankszámlámon 35.000 van, ezért 30.000 kiveszek és az ismerősömet is felhívom, aki autókat tud eladni és venni. Állítása szerint, jó karban van a kocsim és nagy az ilyesmire a kereslet, ezért pár napon vagy héten belül sikerülni fog elpasszolni. Szomorúan parkolok le a kocsi felhajtóra, ellenőrzöm a postát, amiben természetesen csekkek vannak… Remek! Abban egyeztünk meg, hogy négy részletben kell kifizetnem márciusig. Az első részletet még ki tudom fizetni a megtakarított pénzemből, a másodikat még összekaparom a házból és a kocsiból, és talán még marad egy kicsi a harmadik részletre is, de annak a többi részét és a negyediket, hogy fizetem ki, egyelőre még nem tudom. A házba lépve, aput a szobámba találom, két hatalmas bőrönd társaságában, amik eddig a pincében pihentek.

-        Köszönöm, aranyos vagy- nyomok egy puszit arcára, amit viszonoz, majd segít kipakolni a hatalmas szekrényből, amit ruhák sokaságával tömtem tele. Az egyik kedvenc cipőmet, amit még, magától Angelina Jolie-tól kaptam tavaly karácsonyra. Nem drága márkás példány, sőt, de ő a saját kezeivel rakta rá a gyöngyöket az oldalára, ami azt a hatást kelti, hogy több mint 50.000 dollárt ér.

-        Szóval, arra gondoltam pakolás közben megnézhetnénk a Red-et, aztán a moziban pedig a második részét- vázolja az ötletét.

-        Már megint?- vigyorgok rá. Apának ez az egyik filmje, ami tényleg jó, na de, hogy két hetente vagy három hetente megnézze ugyan azt… Hihetetlen! Jó, mondjuk nekem is van ilyen filmem, de az más!

-        Persze, már foglaltam rá helyet, már, ha kivételesen jól kezeltem azt a kütyüt…- gondolkozik el. Bizony, apa nem éppen van otthon a számítástechnikában annál inkább a két kezű munkákban. Anya több tanfolyamot is elvégzett a mai technikával kapcsolatosan, így ő az ész nálunk e féle dolgokban.

-        Majd kiderül, emiatt ne aggódj, van még csomó mozi New York-ban, ha az tele lenne.

-        Tudok valamit még segíteni?- néz körül tanácstalanul a szobában. A londoni házamban halvány színek voltak, itt pedig, piros nappali, narancssárga konyha, lila hálószoba és még sorolhatnám, mennyi féle élénk szín tarkítja a házat, amit nem sokára el kell adnom. Miközben kiosztom apunak a feladatot, miszerint ő dobálja be a fürdőszobai cuccok nagy részét a három neszesszerbe, addig én beüzemelem az apa szerint csoda művet, és elkezdem a vasalást. Az utóbbi időben, baromi sokat kellett vasalnom, ugyanis a fiúk előszeretettel hozták hozzám az ingjüket, hiába magyaráztam nekik, nem a vasalónőjük vagyok.  Liam volt az egyetlen, aki inkább az itt élő nagymamájához vitte a szennyest is, aki persze előszeretettel csinálta meg neki, hisz’ a drága unokája addig is vele volt. Hangosabbra veszem a tévét, hogy ő is hallhassa, ha már látni nem látja, bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy kívülről tudja mikor hol és mi történik. Mivel én már régen láttam, ő pedig kuncog a bajsza alatt, így néha kénytelen vagyok rászólni, hogy maradjon csöndben, mert nem hallom! A kosárból, amiben a vasalnivalókat tartom, kirántok egy inget, amit Zayn-é. Ajkamba harapok, hogy ne sóhajtsak fel, mert tudom, apa akkor rögtön neki fognak a lelkizésnek. Elég vicces, az ember azt várná, hogy pszichológus hajlamokat az anyukától örökli a gyerek, de nem… Apa is e téren dolgozik, csak ő pszichiáter. Vagyis, már csak nagyon ritkán hívják be súlyos esetekhez. Gyönyörűre kivasalom, majd egy fogasra akasztanám, de helyette magamra kapom, ami rendesen elüt a pólómtól, ami azt hirdeti, hogy én vagyok a főnök. Harry vásárolta nekem, mikor egyik reggel Zayn és én veszekedtünk azon, már megint nem rakta vissza a tejet a hűtőbe, és végül én nyertem a szócsatát…

-        Nem emlékszem, hogy lenne ilyen ingem…- cammog ki apa az egyik rózsaszín csatommal a hajában, mire felröhögök. Nem éppen lányosra sikerült, de szörnyen viccesen néz ki.

-        Mert nincs is. Ez Zayn-é.

-        Ó, igen, kislányom mesélj csak, mivel bármikor hívtunk ezzel kapcsolatosan hallgattál, mint a sír- ebben van igazság. Még anyunak se meséltem sokat a kapcsolatomról a popsztárral, akiért amúgy rajonganak, mivel hol nem voltam annyira biztos ebben, hogy ezzel fárasszam őket, vagy túlságosan is rózsaszínködben éltem, hogy világgá kürtöljem, és a telefonon lógjak órákat. Kiveszek egy újabb ruhát, amit az utolsó randin viseltem, ami egy étteremben volt, és a közben elmesélem apunak, az elmúlt kettő majdnem három hónapot. Hiányzott már az, hogy apa elviccelje az egészet, mégis szakmai és szülői tanácsokkal lásson el. Tudom, anya keményebb dió lesz, mivel nyolcszor meg fogja kérdezni, mikor lesz már unokája és hol rakunk fészket.

-        Mindenféleképen beszélned kell még ma Zayn-el, a ház miatt!- figyelmeztet-, ha azt ígérted te is beszállsz pénzzel a házba, de aztán még se… Darcy, szerintem se jó ötlet még ez a költözés dolog… és,- viszi fel a hangsúlyt,- most tényleg nem az apai elfogultság és a hasonló sztereotípia szól belőlem!

-        Tudom, de annyira nehéz…- és elmesélem azt a részt is, amit az előbb kihagytam. Hümmög, és a fejét rázza, hogy Zayn-t nem ilyennek ismerte, meg, hogy kitekeri a nyakát stb. Nem sokkal később, befejeződik a film, én pedig kicsit jobb kedvvel köszönök el aputól egy jó éjt puszival. Fáradt vagyok és kimerült, de nem az edzések miatt, amikben már nem lesz részem, hanem a sok sírástól, pakolástól és drága szülőm vicceitől. Pont lerakom a telefont az éjjeliszekrényre, amin már csak pár fontosabb kütyü van, amikor az megcsörren. Sóhajtva megnézem a kijelzőt és összeráncolom a szemöldökömet, mivel csak akkor jövök rá, hogy Patricia elszublimált.

-        Szia, merre vagy?- nem aggódom, nagylány már, tud vigyázni magára.

-        Pont emiatt hívlak, hogy egy nagyon drága kocsi parkol feljárón a tiéd mellett és ül benne valaki, de csak egy halvány telefon fényt látok… Nem merek kiszállni a taxiból, de lassan már leüti a fejemet a hapsi.

-        Jesszus, most mit csináljunk? Apu már elaludt- nem kell zseninek lennem ehhez, ugyanis a horkolását ide hallom.

-        Bemész a nappaliba, a tévé mögött van egy baseball ütő, kijössz vele, ha meglátsz, valakit ráütsz, de lehetőleg ne úgy, hogy börtönbe kerülj, rendben?- vázolja a helyzetet, hót nyugodtan.

-        Mit keres egy baseball ütő a házamban?- teszem fel a számomra legfontosabb kérdést.

-        Ne kérdezősködj, csak gyere, kezdek éhes lenni.

-        Rohanok-, morgom és bontom a vonalat. Sok furcsa dolog köthető az unokanővéremhez, de az, hogy ütőt dugdos el mások házában, cseppet se szokványos! Némán lemegyek a nappaliba, és egy pillanatra megfordult a fejemben, most csak szívat, és valahonnan kamerával figyel, de tényleg ott van az ütő, amit mondott. Még mindig csodálkozva kilépek a hidegbe, lehet nem ártott volna egy kabát esetleg pulóver, végül is 24 vagyok, még ráér felnőnöm! Lehet okosabb dolog lett volna megkérdeznem, hogyan is néz ki a kocsi, amit látott, mivel én azonnal felismerem, csupán nem értem mi a francot keres itt!? A taxihoz futok, feltépem az ajtót, mire Patricia felugrik, a sofőr pedig hátra szól, hogy anyámat tépkedjem így.

-        Maga ott elől, csönd legyen, én fizetek, addig, meg csitt!- oltja be rögtön drága testvérem.

-        Látom, jól összebarátkoztatok- bólogatok elismerően. Mindig is féltékeny voltam arra, hogy mindig kimer állni az igazáért, és nem foglalkozva a másik korával, rangjával, nemével beoltja azt.

-        Mondhatni- ránt vállat, kikászálódik az autóból, a pénzt a sofőrnek adja, aki természetesen nem ad visszajárót, de mint látom, Patricia nem is várja.

-        Várj-, ragadom meg a kezét, mielőtt még a kocsihoz lépne.

-        Nyugi, csak akkor kell leütnöd, amikor szólok!- és ő elhiszi, hogy én ettől most megnyugodtam és neki fogok koktélozni! Azt hiszem meg kell vizsgáltatnom apuval, mert ez már lassan nem az én szakterületem!

-        Darcy, az isten szerelmére, ő Zayn!- kiáltok fel hangosan. Meglepetten pislog rám, mire folytatom- ez az ő kocsija, érted? Ő ül ott benne! Miért van itt?- most már halkabb vagyok és egyenesen félek. Biztos megtudta, hogy csóró lettem és nem mellesleg hatalmas adósság is van a hátamon, ezért kidob, hogy ne legyek a terhére! Az ütőt leereszti maga mellé, megveregeti a vállam, és közli velem, hogy ma az én szobámba alszik, és reggel majd kimagyaráz apámnál, hogy miért nem töltöttem otthon az estét. Hálásan nézek rá, de megkérem, hogy a nappaliból azért leskelődjön, ha esetleg sírógörcsöt kapnék, akkor bevonszoljon a házba. Pont akkor kopogok be a vezetőülés ablakán, amikor Patricia beért, s valószínűleg elfoglalta a megfigyelő helyét is. Fél perc múlva kinyitódik az ajtó, én pedig szó szerint sokkot kapok, mikor megpillantom Zayn-t. Mármint, sejtettem, hogy ő az, és nem valami bérgyilkos rabolta el, mégis meglepett! Arcán még borosta sincs, valószínűleg Paul rászólt, hogy illene 20 évesnek kinéznie, nem pedig ötvennek. Szemei alatt karikák, ajka a sok idegességtől szétharapdálva (rossz szokása, már nevelem le róla), ruhája mégis tiszta és rendezett. A parfümje jellegzetes illatát idáig érzem, amitől egy pillanatra elfelejtem minden problémámat.

-        Meglepetés- vigyorodik el. Nem várja meg a válaszomat, rögtön letámadja az ajkaimat, és felkap az ölébe. Annyira belemerülök a csókba, hogy anya hangjára kapom fel csak a fejemet. Mi? Anya?

-        Szia, kislányom! Nem zavarlak titeket, mert látom, kiéhezettek vagytok, csak egy puszit akarok adni!- vigyorog, mint a tejbe tök és becsukja Zayn kocsiját. Hogy mi? Mit kerül ő oda? Mielőtt még válaszolhatnék, puszit nyom a homlokomra és boldogan, maga után húzva a bőröndjét betipeg a házba. Uram isten!

-        Jó fej az anyukád, bírom, de tényleg!- mosolyog teli fogsorral Zayn. Ez nem igaz, ma mindenki vigyorog?

-        Én is… Bár ez a stílus, amit felvett- forgatom meg a szemeimet. Csak bólint egy aprót, de rögtön meg is vonja a vállát és átölel. Szorosan tart karjaiban jó pár percig, végül elhúzódik, mert látja, mennyire fázom.

-        Nem akarom tudni, hogy az unokanővéred miért néz rám, annyira csúnyán az ablakból, ugye?

-        Azt hiszem tényleg nem!- kuncogok fel, és amíg beszállunk Zayn mese autójába, addig írok egy üzenetet neki, hogy visszavonulhat.

-        Amúgy… úgy gondolom, hogy…- jesszus, Darcy, szedd már össze magad!- beszélnünk kell!- nyögöm ki végül.

-        Ha nem arról van szó, hogy elhagysz egy néger faszi miatt, csak nyugodtan- vágja rá rögtön.

-        Nem, de szerintem túl sok időt töltöttél együtt anyuval! 

Fontos!!!!! Bárki elolvassa ezt, ha gondolja írjon egy mondatot, én pedig beleszövöm valahogy a történetbe! Több is lehet, de max. 5! Köszönöööm :) 

18. fejezet- Hogy lehet ennyire bunkó?

Sziasztok! Köszönöm szépen a komit, a pipákat, most is szívesen fogadom, jó olvasást! Mivel beteg vagyok és a doki egész hétre kiírt próbálok előre is megírni részeket, remélem sikerülni fog! :) Ui.: Csak azért is függővég, és tessék találgatni, hogy ki lehet az ;) 

18. fejezet- Hogy lehet ennyire bunkó?

(o.m.g)

Mikor elvállaltam ezt a munkát, arra számítottam, hogy drogosok lesznek itt, alkohol problémák, esetleg felvágott csuklók, de helyette kaptam egy édes pasist, négy barátot, viszont egy közös házra, magával Zayn Malikkal… Még most se hiszem el, pedig éppen egy bútorbolt közepén válogatok. Pontosabban próbálok dönteni két ágy közt. Az egyiknek a kerete sötétbarna a másik pár árnyalattal világosabb. Zayn festéket szerez be, mivel ő fogja kidekorálni a számunkra unalmas és túl átlagos falakat. Nem egy hatalmas kéz- legalábbis a londoni villájához képest, amiről képet mutatott- nekem mégis megfelel. Két hálószoba, egy vendégszoba, két fürdő, egy nappali, konyha és egy kisebb étkező. Ehhez társul egy apró garázs, ami miatt Jawadd morgolódott is, de megírtam neki én majd a felhajtóra parkolok, az ő kedvesének nem lesz baja! Az igazat megvallva, teljesen bepörögtem reggel- mikor megtudtam a tegnapi edzés után-, hogy ma csak este lesz egy taktikai megbeszélés. Tegnap találkoztam a csapattagokkal, akik igazán kedvesen fogadtak, természetesen kaptam pár érdekes kérdést és szúrós pillantást. Visszatérve a vásárlásra egy helyes eladó fiú lép mellém és kérdezi van-e konkrét elképzelésem. Röviden elmagyarázom, hogy igen, csak nem tudok dönteni.

-        Nos, a sötétebb az drágább, de a teszt szerint kényelmesebb, a másik meg érhetően ennek az ellentéte- vigyorog. Homlokát a hajával takarja, mivel még pattanások vannak rajta, így azt hiszem, le kell róla mondanom. Két ok miatt, egy amúgy barátom van, kettő én már felnőtt vagyok, ő valószínűleg még nem lépte át a 21-et., nos… Ciki! Az emlegetett szamár, jelenleg Zayn, két hatalmas zacskóval tér vissza, én pedig megköszönöm a fiúnak a segítségét, és boldogan kérdezem, hogy már a függönyöket is megvette-e.

-        Dehogy, ez mind a festék!- mosolyog büszkén. Felvonom a szemöldökömet.

-        A többiek házát is elvállaltad?- mosolyogok rá angyalian mivel átváltott durcásra.

-        Nem rossz ötlet!

-        Zayn, én csak vicceltem…- húzom el a számat és sebesen próbálom meggyőzni, nem lenne jó ötlet, ha például Louis és Elenor szobáit kipingálná vörös és vakító zöld figurákkal.  

3 héttel később:

Amikor azt hittem, hogy a költözés és a pakolás könnyű és vidám móka lesz, tévedtem. Mivel közeledik a hálaadás és a fiúkkal közölték, nem mehetnek haza a szeretteikhez, mert fellépésük van, így kétszer annyi „munkám” akadt velük, hogy valahogy lelket öntsek beléjük. De a költözködésről egyelőre lemondtam, a drága unokanővérem utáni beszélgetés miatt. Igazából nem az ő hibája egyszerűen csak rávilágított az igazságra. Még pedig, hogy Zayn családja valószínűleg most se bír már annyira, de főleg, hogy elköltöztetem őt Londonból vagy egyáltalán Angliából. Egyre több ok szól a mellett, hogy nekünk nem kéne együtt lennünk, mi mégis küzdünk, közös programokat szervezünk és pár nappal ezelőtt hivatalosan is felvállaltuk. Húga közben hazautazott, de nem, Zayn nem tartott vele! A csapatommal már meg volt az első meccsem is, amin mind az öt értelem jelen volt és állat módjára szurkolt, pedig jó sokkal nyertünk. Apropó a drága fiókáim, éppen Ausztráliába vannak és valószínűleg csak Hálaadás előtt két nappal jönnek vissza, ettől pedig már most borsódzik a hátam. Hiányoznak, de nagyon! Nem csak a munka része, hanem Niall viccei, Louis néha már idegesítő tréfái, Harry aranyos rohangálása a kis családja után, Liam aggódása és nem utolsó sorban Zayn. Csak úgy simán, ő! Amikor csak tudunk, beszélgetünk telefonon vagy gépen, de a bal vállamon a kis ördög ott kiabálja, hogy ne tegyem ezt! Mielőtt elment volt egy kisebb vitánk, amiatt, hogy elmondása szerint túlságosan rátelepedtem még pedig ő ezt nem tűri. Az edzések kemények, de szerencsére már csak heti két alkalommal kell járnom kondi terembe és már csak magamnak kitalált tervvel kell magamat „szórakoztatnom”. Viszont, amikor haza érek, olyan fáradt vagyok, hogy örülök, épségben elérek az ágyamig. De most hétvége van, nincs meccs, se kliens még hívás se valamelyik ismerősömtől vagy barátomtól. Hiányoznak a szüleim az otthoni barátaim és egy kicsit a régi életem is. Olyan gyorsan kerültem ki Amerikába, hogy időm se volt belegondolni mekkora dolog is ez, csak sodródtam az árral. Szeretem Zayn-t, de mikor még nem voltam vele, nem volt bennem ez a féle szorongás. Bízom benne, tényleg, de nem tehetem meg vele, hogy elválasztom a családjától. Még csak most lesz, felnőtt! Miért történik ez velem? Másnak annyira könnyű, megtalálja a fiút, akit szeret, összejönnek, és utána nem kell azon gondolkodnia vagy szomorkodnia, hogy a fél világ utálja, beleértve a barátja családját is. A próbaidőm a napokban telik le, de még kapok pár napot, hogy végig gondoljam, meg szeretném-e hosszabbítani a szerződést. Zayn úgy tudja, hogy már rég aláírtam, de hazudtam neki, ez nem igaz! Amikor kiválasztottam ezt a pályát, nem akartam kötöttségeket, de ez a munka pontosan azzal járna! Mégis, szeretem őket, jól is fizetnének, de nem tudnám cserben hagyni a többi sztárt vagy csak sima embert, aki ugyan úgy segítségre vár, még pedig tőlem! Képtelen vagyok dönteni és hazudni tovább annak a személynek, akit szeretek. Elég viccesre sikeredett, amikor bevallottuk egymásnak, ugyanis éppen moziban voltunk, akció filmet néztünk meg, mikor felém fordult, megrántotta a vállát, és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, közölte, hogy szeret. Én ugyan olyan lazasággal, mint ahogy ő tette, viszonoztam és loptam a popcornjából. Azt hiszem, nem vagyunk annyira nyálas pár, mint mondjuk Louis és Elenor.

-        Megjöttem!- kiáltja Patricia. Jah, nem említettem még, hogy ideutazott, hogy boldogítson Hálaadáskor? Igazából örülök, hogy legalább egy kevéske társaságom akad, mikor nem éppen egy boltot vásárol fel, vagy az itteni barátait kergeti a sírba.

-        Szia!- mosolyogok rá keserűen, mire lekonyul a vigyor arcáról és ledobja a bevásárló zacskókat.

-        Mi történt?

-        Nem tudom, mi legyen ezzel a költözős dologgal, nem beszélve a szerződésről! Zayn teljesen ki fog borulni, ha megtudja, hogy hazudtam, és a fiúk is most annyira ki vannak, ott szeretnék mellettük lenni, hogy támogassam, őket- beszélek össze vissza, már a sírás határán állok, és mikor karjaiba von, kibuggyan az első könnycsepp is, amit követ a többi is. Túl sokat vállaltam! A kosarazás minden fizikai energiámat elveszi, a pszichológia pedig a mentálisat, így alig marad időm olyan dolgokra, mint vásárlás, mosás, főzés. Elegem van, és úgy érzem, összeroppanok, ha nem történik valami hihetetlen gyorsan.

-        Sejtettem, hogy egyszer bekövetkezik, de reméltem, nem ilyen korán- sóhajt egy hatalmasat és zsebkendőt nyújt felém. Helyeslően bólogatok, én vagyok a szakember, nekem is fel kellett volna tűnni, de inkább elnyomtam magamban, és foglalkoztam más problémájával, ahelyett, hogy a sajátjaimat oldottam volna meg.

-        Döntened kell Darcy, tudom, hogy baromi nehéz lesz, de muszáj!

-        Nem fogok szakítani Zayn-el!- kiáltok fel indulatosan, amitől egy pillanatra hátra hőköl.

-        Én nem róla beszélek.

-        Nem…- suttogom szomorúan. 13 éves korom óta minden álmom az, hogy embereknek segítsek, de mivel a vérrel és belső szervekkel annyira nem voltam kibékülve, maradt a pszichológia. A másik hatalmas vágyam pedig, hogy kosárlabdázzak, földöntúli boldogsággal tölt el egy nyertes meccs vagy vidám edzés. Ezt nem érheti meg az, aki még sose vett részt ebben, csak az, aki átéli minden egyes pillanatát!

-        De! Te is tudod, hogy muszáj lesz!

-        Nem!- tiltakozom továbbra is- a kettő közül nem lehet választani, mind a kettőt imádom, nem!- lassan annyiszor fogom kimondani a nem-et, hogy beleőrülök, de akkor is!

-        Döntened kell, hogy hosszútávon melyik a megvalósíthatóbb, bár ezt mind a ketten tudjuk!- mosolyog rám bíztatóan és hátamat simogatja, hátha attól megnyugszom, de nem! Azért szép próbálkozás!

-        Azt hittem menni fog a kettő egyszerre…- motyogom. Naiv voltam, de borzasztóan, ez pedig nem rám vall, főleg nem ilyen fontos döntésekkel kapcsolatosan. Nem gimnazista vagyok, hogy össze- vissza vacilláljak két egyetem között, hanem 24 éves!

-        Tudom.

-        Még csak most kezdtem, de máris kilépek, cserben hagyom, őket- rázom a fejem szomorúan és elkeseredetten. Igaz, még nem sikerült teljesen beilleszkednem és a neveket se tudnám felsorolni a csapatból, mégis…

-        Meg fogják érteni, de neked tér kell, az, pedig ha minden napodat ebben a városban éled, nem sikerül, ezt te is tudod. Sheridan vér csörgedezik az ereidben, ez pedig azt jelenti, képtelen vagy a fenekeden megmaradni!- viccel, mire én is felnevetek.

-        Drága mulatság lesz felbontani a szerződést- gondolkodom el, és már látom magam előtt, ahogy a bankszámlámat egy gyönyörű összegtől megfosztják.

-        De, a One Direction nem arról híres, hogy keveset fizet-, kacsint, rám- most egyedül hagylak, gondolkozz csak és ne felejtsd el felhívni a barátodat, mondj el neki mindent! Én addig csinálok valami vacsorát!

-        Köszönöm. Bár néha komolyan elgondolkozom melyikünk a pszichológus!- harsányan felnevet, majd csak legyint és eltűnik a konyhában. A tenyerembe temetem az arcomat és ujjaimmal a fejbőrömet masszírozom. Tényleg beszélnem kellene Zayn-el, de félek, megharagszik, ha elmondom, hazudtam neki. Kezembe veszem a telefonomat, szorongatom pár pillanatig, szemezek a számával, végül megnyomom a kis zöld kört és még mindig sírva szólok bele a készülékbe.

-        Darcy, mi történt? Miért sírsz?- szól bele aggódva és türelmetlenül kérdezősködik tovább.

-        Én… Nem mondtam igazat, azzal kapcsolatosan, hogy aláírtam a szerződést.

-        Arról tudok, és este akartam is erről beszélni… Figyelj, most nem annyira érek rá…

-        De várj!- kiáltok, fel eszelősen- ott hagyom a csapatot, elvállalom a munkát, csak kicsit változtatnék, rajta- hadarom el gyorsan és egyszerűen lecsapom a telefont. Bunkóság volt tőle, hogy mikor érzi rossz a kedvem még hallja is, erre le akar koppintani! Hát milyen barát ez? És én miatta is akarom befejezni a kosárlabdát? A bejárati ajtó hangos csapódására felkapom a fejemet és felhúzott szemöldökkel lebaktatok az előszobába. Amint megpillantom, rögtön a nyakába ugrok, és a mellkasát kezdem püfölni, hogy mi a francot keres itt?

-        Én is örülök, hogy látlak, kicsim!