26. fejezet- Kösz Harry

Sajnálom! Sziasztok, tényleg sajnálom, hogy csak most tudtam hozni a részt, ez egyszerűen most így jött ki. Szomorú vagyok, mivel majdnem a történet felénél járunk és eddig összesen két ember írta le a véleményét a blogról :(. Nem azért kell nekem a komment, hogy dicsekedjek vele másoknak, hanem, hogy tudjam min kéne javítanom vagy egyszerűen csak több kedvel tegyem fel ide... Mindegy... Jó olvasást és kitartást az utolsó naphoz ;) !

26. fejezet- Kösz Harry

Zayn egész este hajthatatlan volt. Bármennyire is könyörögtem, hízelegtem neki, nem mondta el, hogy ki az, akivel késő éjszaka találkozunk egy bárban. A vacsorát egy drága étteremben töltöttük, ahol barátom még azt se engedte, hogy az étalapon megnézem, mi mennyibe kerül. Néha rám tört a nyomasztó érzés, hogy mindent ő fizet, nem mintha én ki tudnám, még se esett jól, amit ő tisztán látott. Próbálta elterelni a figyelmemet, amit sokszor sikerült is neki, de igazán csak egy valami volt, amivel „legyőzött”.

-        Akkor ezt kapod tőlem karácsonyra!- ezzel már jobban megbékéltem… De aztán eszembe jutott, hogy az én ajándékomat, amit neki szánok, le lehet húzni a budin, az övéhez képest.

-        Nézd Darcy, szeretném, ha ez a hét nem a pénzről szólna, hanem csak kettőnkről. Én pedig rád akarom költeni, anélkül, hogy ez neked gondot okozna, rendben?- ujjainkat összekulcsolja és lágyan megcsókol. Hihetetlen, hogy lassan fél éve vagyunk együtt, de a szikra- legalább is részemről- még mindig bennem lakozik, valahányszor megcsókol vagy hozzám ér. Jó, vannak napok, amikor legszívesebben fejbe kólintanám és elküldeném egy melegebb éghajlatra, de máskor képtelen vagyok elengedni és legszívesebben vele maradnék örökre.

-        Meggyőztél- bólintok beleegyezően-, de remélem, tudod, hogy holnap dolgoznom is kell-, figyelmeztetem.

-        Mégis hogy?- néz meglepetten- oda mész egy bácsihoz és megkérdezed, hogy van? És előadod a pszicho verseidet?

-        Hé! Azok nem versek, hanem az általam kidolgozott taktikák, amiket ellenetek vetek be. Tudod milyen nehéz ez?- háborodok fel és vállára csapok.

-        Le kell, hogy szoktassalak a verekedésről, annyira nem nőies…- rázza a fejét mérgelődve. Felhúzom a szemöldökömet, és kihívóan tekintek rá.

-        Szóval nem vagyok nőies?- tisztában vagyok vele, hogy nem ezt mondta sőt, csak rosszul fejezte ki magát, de szeretem kínozni. Mellkasához simulok, tenyeremet fenekén pihentetem, arcomat nyakába fúrom és fogaimat óvatosan végig húzom az érzéken, pontján.

-        Darc…- sóhajtja. Most az egyszer örülök annak, hogy Zayn eltévesztette az utcát, ezért egy eldugott kis utcában vagyunk, ahol nem járkál sok ember. Arcát apró puszikkal halmozom el, de mikor megcsókolna, elszakadok tőle és előre lépek pár lépést, hogy ne tudjon megfogni.

-        Gonosz… vagy- zihálja.

-        És nő- nézek rá szúrósan. Másodperceken belül mellém lép, meg fogja a kezemet és kivezet a sikátorból, ami már kezdett idegesítően csöndesnek lenni- amúgy honnan ismered ennyire a várost? Nem most vagy itt elsőnek?- ámuldozom. Igazából már az elején feltűnt, hogy térkép nélkül mászkáltunk a nap folyamán, de csak mostanra ocsúdtam fel annyira, hogy gondolkozni is tudjak.

-        16 éves koromig az összes nyarat itt töltöttem- von vállat lazán, én azonban megtorpanok. Ezt egyik újság, riporter vagy rajongó se tudja róla, mégis ez hogy lehet?

-        Mi? Az lehetetlen…

-        Darcy, attól még, hogy a családom szegény volt, én dolgoztam és meg tudtam venni a repülőjegyet- motyogja. Tudom, hogy nagyon rosszul érinti ez a dolog, néha még azt is látom rajta, hogy kínosnak érzi. Azonnal megállok és átölelem a derekát. Ilyenkor nem tanácsos támadni, hanem vigasztalni kell!

-        Sajnálom. De én nem így értettem! Azon csodálkoztam, hogy erről senki se tud. Olvastam arról, hogy nyaranta sokszor eltűnsz és még a paparazzik se tudják hová, szóval ez az a titokzatos hely!- hihetetlen! Kicsit rosszul esik, hogy eddig ezt eltitkolta, de biztos van rá valami oka… Talán nem bízott még bennem annyira az elején. Szorosan magához húz, orrát nyakamba fúrja, én pedig csak állok és simogatom a derekát, miközben próbálom nem elrontani ezt a pillanatot, azzal, hogy megcsókolom. Nem! Darcy, nyugi már, ez most nem az a pont, amikor megcsókolod! A másik nagyobb hangocska a fülembe viszont szörnyen vágyik Jawadd ajkaira. Aj, miért kell ennyire kívánatosnak lenni? Kicsit hátrébb lép tőlem, de még mindig közel állunk egymáshoz. Egymás tekintetébe szó szerint elveszünk, ha nem tartana olyan szorosan, talán el is dőlnék, vagy szét folynék,- legalább van választási lehetőségem…

-        Á, hát itt vagytok! Már megint eltévedtél?- kiáltja egy nő enyhe akcentussal, de nem olasz vagy más féle, hanem régies brit. Átkukkantok Zayn válla fölött, aki csak vigyorogva áll, ezért visszafordulok hozzá.

-        Szerinted nekünk szólt?

-        Bárcsak mondhatnám, hogy nem. – Barátom kézen ragad és óvatosan megfordul, ahol nálam egy fejjel magasabb, fürdőruhát viselő nő áll. Tökéletes alakja van és talán még féltékeny is lennék rá, ha nem lenne legalább ötven éves. Fekete haja van, kreol bőre, mint Zayn-nek és olyan mosolya, mint a fogkrém reklámokban. Nagyon remélem, hogy nem egy volt barátnője Jawadd-nak, mert akkor felkötöm magam. Vagy egyszerűen csak az idősebb lányokhoz vonzódik?

-        Hallottalak te kis Malik, ezért még kapsz!- jó, most már kezdek mérges lenni, és azt hiszem ebben a pillanatban be is bizonyítom.

-        Már elnézést, szeretne valamit?

-        Ó, basszus tényleg,- csap a homlokára Zayn – Darcy, ő itt Macy.

-        A keresztanyukája vagyok, nincs aggódni valód és nagyon szeretem a kis drágámat.

-        Már 21 éves vagyok, kérlek!- motyogja vörös fejjel „a kis drága”- akkor én itt is hagylak titeket, 1 óra múlva ugyan itt, Macy, kérlek, ne késsetek, és ne kergesd már az első napon az őrületbe.

-        Mi? Zayn, hova mész?- kérdezem kétségbeesetten, ahogy távozni készül. Rögtön utána iramodok, de ő csak hevesen magyaráz arról, hogy maradjak itt nyugodtan, semmi baj, majd visszajön értem, addig is mulassak jól.

***

Az elmúlt egy óra több mint érdekes volt. Az első negyed óra csak arról szólt, hogy Macy alaposan kifaggatott a Zayn-el való kapcsolatunkról, majd rólam is kérdezett pont eleget ahhoz, hogy teljesen kétségbe essek. Ez idő alatt több sms-t is írtam a barátomnak, hogy ezért meglakol, lefejezem, kinyírom és egyebek, de ezek közül csak egyetlen egyre válaszolt még pedig erre: „Egy hétig nincs szex!”a válasza: „Egy óra múlva azt fogod mondani, hogy állandóan”. Macy közvetlen, szókimondó volt és nem finomkodott azzal, hogy Zayn-t a sárga földig szidja, vagy az egekig emelje. Ami ezután következett sokkal jobban tetszett, mivel elvitt egy bárba, ahol iszogattunk, beszélgettünk és beavatott sok olyan dologba, amit eddig nem tudtam a drága kis barátomról. Mutatott kiskori képeket is róla, amiken annyira édes volt, hogy majdnem leájultam a bárszékről. Csöndes kis helyen voltunk, nem volt tele zsúfolva a zene se volt annyira hangos, ahhoz, hogy tudjunk nyugodtan beszélgetni. Macy és én egy óra alatt olyan fajta barátságot kötöttünk, mint még talán soha senkivel. Annak ellenére, majdnem 30 év van közöttünk, jól szórakoztunk és hihetetlen mennyi mindent meg tudtunk a másikról. Egy óra múlva, mikor már visszafelé sétáltunk a sikátorokban, a telefonom vad csörgésbe kezdett.

-        Harry, mi történt?- Londonban ilyenkor már tizenegy óra van, nem szoktam hozzá ahhoz, hogy ilyenkor hívnak az emberek, de Zayn kedvéért bekapcsolva hagytam.

-        Elegem van, én ezt nem folytatom tovább!- kiáltja a telefonba indulatosan- ők az én családom, senkinek sincs hozzá köze!- a háttérben autók hangját hallom, néha csuklik egyet, amiről arra következtetek, hogy rendesen be van rúgva.

-        Harold, nyugodj meg, hol vagy most?- Macy mellettem idegesen ugrál egyik lábáról a másikra.

-        Egyedül. Carol és Lizi Holmes Chapelben vannak, el kellett bújniuk. Valaki követte őket egész nap, érted? Az én családomat követték mindenhová! Én… én már megszoktam, de ők annyira törékenyek és nincs segítségük…- az a rettegés, ami jelenleg benne lakozik, lassan belém is átszáll, bármennyire is próbálom távol tartani magamtól ezt a szörnyű, szorongató érzést.

-        Maradj ott ahol vagy, rendben? A fiúk hamarosan érted mennek és holnap reggel tiszta fejjel beszélünk erről. De ígérd meg nekem, hogy nem teszel semmi butaságot!

-        És te cserébe mit ígérsz nekem?- természetesen, ha magánál lenne soha, de soha nem beszélne ilyen lekezelően és akadékoskodóan, de most elveszettnek érzi magát valószínűleg egyedül is van, ilyenkor pedig az alkohol csak tetézi ezt az állapotot.

-        Megvédem őket,- olyan beleéléssel mondtam, mintha James Bond lennék, de ez most a legkevesebb!- van egy ismerősöm, testőrként dolgozik, biztos vagyok benne, hogy elvállalná őket.

-        Tudom…- motyogja szomorúan- de Caroline nem akarja ezt. Sose szerette a felhajtást, most pedig az van körülöttük. Képtelen megérteni, hogy ez nem az én hibám, kérlek segítened, kell!

-        Segíteni fogok! Nézd, most nem tudok odautazni, de egy hét múlva otthon leszek és megbeszélünk mindent. – most már sokkal higgadtabban magyarázom neki, mert én vagyok a szakember, nekem kell megnyugtatnom.

-        Szia, Darcy, mi a helyzet?- kiáltja egy ismerős hang a telefonba. Lehunyom a szemeimet és csak hitetlenül megrázom a fejemet.

-        Kösz Harry,- azonnal elejtem a készüléket és csak azt bámulom, ahogy a földre esik és széttörik. Gyűlölöm, mikor becsapnak! Ez már nem a gyerekes csíny kategóriába tartozik, mégis hogy képzeli? Én nem a játszópajtása vagyok, akivel kedvére szórakozhat, hanem a pszichológusa, akit azért tart, hogy segítsen neki. Zayn pont ezt a pillanatot válassza, hogy megérkezzen, így pont látja, ahogy a telefonom darabjait próbálom idegbeteg módjára összerakni, miközben sebesen magyarázom Macy-nek mi is történt.

-        Azt hittem jól meg voltatok!- húzza el a száját, de közben mérgesen méreget minket.

-        Így is volt, addig, amíg a drága Harold nem unatkozott. Pofátlan kis seggfej,- mérgelődöm és továbbra is remeg a kezem. Teljesen abban a hitben voltam, hogy valami tetején áll, le akar ugrani, én pedig nem tudok ott lenni, hogy segítsek neki. Még az is megfordult a fejemben, hogy azonnal odautazom.

-        Hé, állj, ő a barátom!- kiált fel sértetten. Keresztanyukája hevesen integet, hogy ezt nem kellett volna, de már késő, nálam pedig elpattan a húr.

-        Ha még egyszer valaki kiabálni mer velem a mai napon, esküszöm, megütöm- hangom nyugodton, túlságosan is nyugodt, belül pedig úgy érzem, azonnal felrobbanok.

-        Rendben, na, gyere ide…- sóhajt fel Zayn. Eltátom a számat és hitetlenül nézek rá. Azok után, hogy az elmúlt pár percben hárpia módjára viselkedtem, ő ölelésre nyitja karjait, bár nem feszített be eléggé, ezért majd nem feldőlünk, mikor neki vetődöm. Lehet, hogy e pillanatban minden szétesik körülöttem és képtelen vagyok kifizetni a számláimat vagy, hogy majd bele pusztulok, annyira hiányzik a kosárlabda, esetleg, hogy nincs telefonom… Ez most mind nem számít, mert Jawadd annyi szeretettel szorít magához, mint még soha senki. És most jelen pillanatban csak ez számít!

25. fejezet- Csak velem

Sziasztok! Ismételten köszönöm szépen a kommenteket, jól estek nagyon <3 ! Remélem mindenki túl van a félévi hajtáson stb. Jó olvasást és pihenést kívánok a hétvége hátralévő részébe! :) 

Ui.: Mostantól én is szerkesztő vagyok ezen a blogon, nézzétek be, ha van kedvetek: http://criticismskins.blogspot.hu/

25. fejezet- Csak velem

A szálloda előtt tett ki minket a taxi, én pedig csodálkozva néztem a hotelnek nevezett valamit. Jó, természetesen nem várom el Zayn-től, hogy több ezer Eurót költsön rám, de elég nehéz elhinni, hogy egy ilyen lepukkant motelben szállnánk meg. Barátom felhúzott szemöldökkel felém fordul, majd elneveti magát.

-        Azt hiszem, az olaszom még nem igazi- vigyorog rám, mire én is elmosolyodom. Rendesen meglepett azzal, hogy a reptértől ide felé végig olaszul csevegett a taxi sofőrrel, bár ha valamit nem tudott elmondani, akkor átváltottak angolra. Elmondása szerint akkor kezdett el olaszul tanulni, amikor megismerkedtünk, aztán amikor elhatározta, hogy elvisz valahová Olaszországot alkalmasnak találta főleg, hogy kicsit beszéli is a nyelvüket.

-        Szóval nem itt szállunk meg?- kérdezem reménykedve.

-        Itt biztos nem fognak, mivel ez egy raktár épület- kiáltja hangosan mögülünk valaki, mire ijedten Zayn-hez ugrok, aki csak lazán bólint egyet és odasúgja nekem, hogy siessünk, lépjünk le. Mivel másik taxit képtelenek voltunk fogni, ezért kellemes tempóban, magunk után húzva a bőröndünket sétáltunk végig fél Firenzén. Mosolyogva beszélgetünk és vidámak vagyunk annak ellenére is, hogy páran felismernek, minket ezért fotóznak és autógrammot is kérnek. Út közben megállunk egy fagylaltosnál, ahol az öreg bácsika furán vigyorog rám, amit én csak vörös fejjel tűrök.

-        Még egyet kacsint, leütöm-, szól higgadtan és szívélyes mosollyal kihúzza nekem a széket, hogy helyet foglalhassak.

-        Szerintem csak aranyos próbál lenni…- motyogom. A következő pillanatban egy pincér lép oda hozzánk Zayn pedig kedvesen megkérdezi, hogy miben segíthet. Ezután szegény pára elhiszi, hogy Jawadd beszél annyit olaszul, hogy megértse, amit zagyvál neki. 10 perc után visszakérdezek angolul, hogy segíthetünk-e valamiben, mire felsóhajt és idegesen közli, hogy a kabátján ülök és ő nem pincér, hanem vendég. Hopsz! Amilyen gyorsan csak tudunk, kifizetjük a fagylaltjainkat és távozunk.

-        Zayniee, leszakad, a kezem- panaszolom, mire ő bólint és közelebb lép hozzám- azta! Ez most olyan mesébe illő pillanat, amikor húzod mind a kettő bőröndöt?- ámulok el rajta, ugyanis nem ilyennek ismertem. Oké, nem egy önző dög vagy ilyesmi, inkább csak laza és nem csöpögős típus.

-        Nem, ez amolyan felhívom, a taxi szolgálatot pillanat- kacsint rám, majd előkaparja a telefonját, amiben keresgél egy ideig, aztán félig angolul félig olaszul beszél valamit, de én képtelen vagyok figyelni rá. Az épületek szépsége túlságosan is elragad! Az utcai árus mosolyogva int felém, hogy nézzem csak meg a festményeket. Bátortalanul megteszem azt a pár lépést és ámulva kémlelem a képeket. Nem bonyolult művek, de ez a szép bennük. A tengerről, a tengerpartról és különleges épületekről szólnak, precízen vannak kidolgozva, de nem teljesen figyelt a festő az apró részletekre, meghagyta a nézőknek ezt a fajta képzelődést. Amikor kicsi voltam a szobámba volt egy hasonló, mint amivel szemeztem, de sajnos egyik költözésünk során elveszett, ami miatt iszonyú szomorú voltam. Ismerős illat csapja meg orromat, majd a tulajdonosa átkarolja derekamat és puszit nyom arcom jobb oldalára. Az eladó kedvesen elmosolyodik, és kényelmesen helyet foglal a kis székében. Nem lehet több negyven évesnél, de egy komolyabb ránca vagy ősz hajszála sincsen. Nyugodtságot és békességet áraszt.

-        Melyik tetszik?- súgja a fülembe Zayn.

-        Csak volt egy hasonlóm, mint a jobb felső- legyintek, aztán megkérdezem angolul, hogy mennyibe kerül. Úgy se venném meg, de azért szeretném tudni, mennyit is kéne fizetnem egy ilyené. 100 Euró. Ahhoz képest, hogy mennyire is szép nem drága, csupán a jelenlegi pénztárcámmal nem engedhetek meg magamnak egy ilyen gyönyörűséget.

-        A kiállításomon még van több is,- teszi hozzá az eladó tökéletes angollal, bár egy leheletnyit hallatszik az akcentusa.

-        Kiállítás?- kérdez rá Jawadd meglepődve. A férfi bólint és elmagyarázza, hogy Milánóban vagy egy nagy terme ahol kint van az összes műve és azokat árulja, ide csupán csak kikapcsolódni jár és meg, mert itt nőtt fel. Hihetetlen! Valószínűleg millió nagyságokat keres a többi festményével, de ettől függetlenül ő kiül ide és árul, mert ehhez van hozzászokva.

-        Nos, nagyon szépen köszönjük, ezek gyönyörűek- mosolygok és megfordulok, hogy elinduljunk, de Zayn megragadja a derekamat és kérdőn néz rám.

-        Nem veszed meg?

-        Dehogy…- motyogom- majd, ha kilábalok ebből a valamiből.

-        Ha hagynád, hogy…- kezdené a szokásos vitánkat, de én csak megrázom a fejem és ráparancsolok, hogy ne kezdje el! Miért kéne már az elején tönkre tenni ezt a nyaralást, mikor szép helyen vagyunk, csak kettesben? A taxi, amelyet rendelt, már elő is állt, így a csomagtartóba berakja a sofőr a csomagjainkat, mi pedig beülünk hátulra. Fejemet Zayn vállára hajtom, ujjainkat összekulcsolom és becsukom a szemeimet. Rendesen elfáradtam, pedig még csak délután négy óra van. Barátom karjaiban biztonságban érzem magam, képes elhitetni velem, nincs semmilyen problémám, csak vagyok és élvezem, hogy vele lehetek! Mert igen, ebben az egy hétben, amit itt töltünk, nem fogok sopánkodni! Ő elhozott ide, megteremtette a körülményeket, innentől kezdve már csak én tudom elrontani, bár ez remélem nem fog előfordulni. Amíg én csöndben relaxálok, addig ő a programjainkat sorolja elmélyülve és néha a kelleténél is hangosabban magyaráz. Múzeumok, kiállítások és egyéb kulturális program vár ránk, de úgy tervezte, hogy két napot csak vásárlásra fog szánni, de valamit nem értek…

-        Zayn, nem egy hetet leszünk Firenzében?- értetlenkedem.

-        Nem. Csak kettőt, ezért kicsit sűrű lesz a holnapunk és a holnaputáni délelőttünk, de Róma felé lesz elég időnk pihenni. Ott tényleg csak a fő dolgot nézzük meg, mivel ott tervezek vásárolni a családnak… Tudod, a testvéreim kinyírnának, ha nem vinnék nekik legalább egy képeslapot- szórakozott hangjából ítélve, lemerem fogadni, hogy maga elé képzelte, ahogy a tesói elé áll üres kézzel-, de visszatérve- folytatja-, repülővel Padovába repülünk, ahol szintén egy napot leszünk, mivel utána jön a lényeg, Velence. Ott viszont te fogod megmondani merre, menjünk, mit csináljunk, tiéd a terep!- beszél könnyedén és felszabadultan. Hitetlenül megrázom a fejem, és szenvedélyes csókot adok neki.

-        Én, alig bírom elmondani mennyire is köszönöm…- mosolygok rá- soha senki se tette volna meg ezt értem. Nagyon szeretlek-, ölelem magamhoz szorosan- vagyis, nem azért mert ide elhoztál, de azért is ne értsd, félre- makogom. Istenem, Darcy, miért nem tudsz a közelében normálisan beszélni?- nekem egy mekis vacsora is megfelelt volna Londonban, de ez. Ne haragudj, de nem igazán találom a szavakat.

-        Vagyis csak a megfelelőeket- vigyorog pimaszul- de, tényleg semmiség én örülök, ha boldognak láthatlak! Szeretlek én is, de ne mond többet, hogy köszönöm… Zavarba hozol.

-        Hm, akkor inkább majd meghálálom,- kacsintok rá csibészen, mire nyel egy nagyot és egyetértően bólogatni kezd, hogy ez az ötletem tetszik neki.  Hát persze, hisz férfi! Az autó leparkol, én pedig csak akkor fogom fel, hogy mekkora luxus szállodában szállunk meg, amikor az előtérben vagyunk. Zayn hagyja, hogy kicsodálkozzam magam, amit csak szerényen mosolyogva tűr, aztán csókot nyom számra és a recepcióhoz húz.

-        Zayn Malik névre foglaltam szobát- felel a nő kérdésére, aki beállított mosollyal bólogat, aztán int, hogy vigyék fel a szobánkba a csomagjainkat.

***

Miután felértünk a szobánkba,- ami meseszép volt,- lefürödtünk és ébresztőnket beállítva ágyba dőltünk. Amíg ő öltözködött és bódult mosollyal figyeltem őt, közben azon az elcsépelt dolgon gondolkoztam, miért én. Aztán nem találtam választ, de Zayn-től kaptam. Befeküdt mellém, átkarolta a derekamat és biztosított arról, hogy soha senki mással nem szeretne itt és most lenni, csak velem. Két óra múlva frissen ébredünk és gyors öltözködés után, neki vágunk a firenzei éjszakának. Kezdetben az utcán veszünk pizzát, de csak keveset, mert késő estére foglalásunk van egy étteremben. Elhaladunk épületek mellett, amelyeket holnap meg fogunk nézni belülről is, de idegenvezetés nélkül, ami számomra, és mint kiderült, számára is kedvező. Persze, sokszor jól jön, ha megy mellettem valaki és elmondja a tudnivalókat, amiket másnapra valószínűleg el is felejtek, de néha, jobb csak menni és csodálni a képet némán, anélkül, hogy bárki is megszakítaná azt az édes pillanatot. Az Arno folyó felé közeledve, már csak árusokat látni és természetesen tömérdek turistát. A sétánk közben, Zayn egy ékszeres bódéhoz húz, ahol választunk ugyanolyan bőrkarkötőt, amitől a mosolyom még levakarhatatlanabb. Nem sokáig nézelődünk, mert barátom megint más felé kezd el menni, mint amerre a tömeg megy. Pólók. Hát jó…

-        Pedig meg voltam róla győződve, hogy egy csomót hoztál- szólok neki, mire helyeslően bólogat.

-        Így is van, de a fiúkkal nálunk ez amolyan szokás, hogy ahol járunk, viszünk olyan pólót a másiknak. Segítesz keresni?

-        Persze,- vágom rá rögtön. Aranyos dolognak tartom, hogy ennyire összetartanak és gondolnak egymásra, még ha több ezer kilométer is választja el őket egymástól. Mindenkinek különböző színben választunk és még a méret is eltér, mivel Niall aludni szeret benne, Liam edzeni, Harry és Louis pedig pont azt szeretik, ha nem lóg rajtuk.

-        Kicsim, szólj, ha már unod a vásárlást- szól kedvesen a barátom, miután fizetünk és egy újabb boltba térünk be, ahol a testvéreinek vásárolgat. A szüleit se hagyja ki, nekik is beszerez pár apróságot, de elmondása szerint nem szeretik, ha nekik vásárol.

-        Oké, még nem jött el az a pont- vonom meg a vállam és mikor éppen senki se bámul meg minket, lágyan megcsókolom. Kicsit jobban belemerülünk, mint amennyire kéne, de mikor elszakadunk az eladók csak mosolyogva néznek minket, amitől pirulva nyomom arcomat Zayn mellkasába.

-        Olyan szép vagy, mikor elpirulsz,- bókol könnyedén, aztán szemei felcsillannak. Most mondanám, hogy a barátom nem vásárlás mániás, de… Igen is az! Igazából ezzel elúszik a kis meghitt pillanatunk, már amennyire lehet valami meghitt egy bolt közepén.

-        Vacsora után találkozunk valakivel, be szeretnélek mutatni neki. Szerintem csípni fogjátok egymást… És lehet én se fogom élve megnyúzni, ha nem hozza el a babakori képeket rólam…- mosolyog rám sejtelmesen Jawadd. Mi? Valami családtag? Esetleg régről ismert barát?- ne is próbálkozz cuki pofa, nem fogom elmondani. Ez a lényeg, hogy meglepetés!- kacsint rám csibészen, és idétlenül vigyorog is, az arcomat látva. Tényleg nagyon vicces. Már majdnem nevettem! 

24. fejezet- Ken baba

Sziasztok! Drága Macy, nagyon, de nagyon szépen köszönöm a kommentedet, tényleg sokat jelentett! Remélem tetszeni fog a rész, elég vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatban, de döntsétek el inkább ti! Köszönöm továbbá a 8 követőt, 7 pipát és a majdnem 8000. megtekintést. Jó olvasást és hétvégét! :) 

24. fejezet- Ken baba

Egy repülőgépen ülünk, baseball sapkával a fejünkön, és valami idétlen filmet nézünk, ami olaszul megy. Mióta felszálltunk, ami max. fél órája lehet, Zayn egy árva szót sem képes kinyögni, hogy még is miért repülünk mi Olaszországba.

-        Utolsó figyelmeztetés szupersztár!- mondom neki, mire gyilkos pillantást vet rám a beceneve miatt. Már a felszállásnál One Direction szólt az előttünk ülők telefonjából és már a filmjüket is elkezdték nézni, így a barátom nem örülne, ha elkiáltanám magam, hogy ő itt van.

-        De hát tudod, hogy Olaszországba repülünk!- csattan fel mérgesen.

-        Jó, de miért? Azt ne mond, hogy spagettit szeretnél enni…- méregetem szúrós szemekkel. Felsóhajt és elrakja a szerződést, amit eddig olvasott. Keresztbe rakja karjait, mire én követem a példáját, és pár másodpercig farkas szemet nézünk, aztán végül megadja magát.

-        Egy hét múlva karácsony, én pedig ajándékként elrabolok, vagyis elviszlek Firenzébe. Tessék, most már tudod, bár meglepetés lett volna-, szól mérgesen, de ez csak rövid idegtartó durcázást jelent nála, így nem idegeskedem. Annál inkább amiatt, hogy tényleg elrabolt, még egy cetlit se írhattam, hogy elmentem drága szüleim, bocs!

-        Mindent elintéztem, rajtad kívül mindenki tud arról, hogy hol leszel az elkövetkezendő egy hétben. Pontosan egy hét múlva haza érünk, és bemutatlak a családomnak. – vázolja a tervét, mire én lazán bólintok egyet és felnyitnám a kedvenc könyvemet, amit Zayn volt olyan kedves és becsomagoltatott velem- nem is vagy ideges, hogy találkozol a szüleimmel?- ereszt nagy szemeket.

-        Attól, hogy elkezdek itt izgulni és egy hétig ripityára tördelem az ujjamat, hogy jaj, mi lesz, semmi se lesz jobb csak rosszabb. Szóval nyugodt vagyok, bár remélem pakoltál be nekem fürdőruhát.

-        Na, ez az én barátnőm!- húz magához és majdnem megcsókol, de aztán megtorpan- kicsim, fogalmad sincs, hogy hol van Firenze, ugye?

-        Mi? Miért?- még szép, hogy tudom. Olaszországban.

-        Firenze nem a tengerparton van…- nevet fel hangosan és ezzel még nem lenne baj, mert hihetnék azt az emberek, hogy csak a filmen nevet, de az előbbi mondatát is fülsüketítően mondta, ezért mindenki hátra fordul felénk, még az előttünk ülők is. A két kislány száját szörnyű sikítás hagyja el, talpra szökkenek, és öröm táncot lejtenek.

-        Gratulálok Micimackó!- suttogom fülébe- én inkább megkeresem a WC-t és hozok valami italt neked is, szerintem rád fog férni- kacsintok rá, majd felpattanok és elindulok. A sztyuárdesz kedvesen megmutatja merre is találom a mellékhelységet, ahogy ő nevezte, aztán mikor végzem, szintén mosolyogva nyom két narancslevet a kezembe.

-        Nagyon köszönöm!

Mire visszaérek Zayn mellett egy számomra nagyon is ismerős ember ül, aki miatt, majdnem katapultálást végzek. Nagy levegőt veszek, mosolyt varázsolok az arcomra és köszönök nekik, bár lehet, úgy hangzik, a köszönésem mintha azonnal elfutnék. Barbara hatalmas vigyorral az arcán felpattan, és a nyakamba veti magát, mire én csak megveregetem a hátát. Zayn is hasonló bódult állapotban van, mint a drága kis nőci, akinek a válláról olyan drága táska lóg le, amitől a szívem megfájdul. Labdába se rúghatok emellett a nő mellett!

-        Cica nem is mondtad, hogy ennyire jó fej barátnőd van!- szól Jawadd, ami miatt akaratlanul is egy fintor kúszik az arcomra. Sose szokott cicának hívni, csak babának, édesemnek vagy drágámnak, de cica? Na, ne szórakozzon, mi vagyok én, a kurvája?

-        Valahogy kiment a fejemből…- rántok vállat gúnyosan, de senkinek se tűnik fel, mert Barbara leül az én helyemre anélkül, hogy ezt megkérdezné, én pedig egy fiatal srác mellé ülök a repülő legelejére. A szorongató kissebségi érzés, ami a gimnázium utolsó éveiben minden nap rám tört, most is felszínre kerül és mardosni kezd. A torkom kiszárad, szemeim szúrni kezdenek, én pedig halkan felzokogok. Annak ellenére, hogy nincs, hideg a fejemre húzom a kapucnimat, lábaimat az ülésre rakom és fejemet szinte térdeim közé temetem. Nagy levegőket veszek, ezzel próbálom nyugtatni magam, de kevés sikerrel. Iszonyú sokáig kellett önsegítő könyveket olvasnom, hogy elfogadjam magam és el bírjam viselni, Barbara jelenlétét. Az osztályunkban fontos szerepem volt, de még se az a közönséges fajta. Mindenkivel megtaláltam a közös hangot, jól el voltam a társaimmal, de a veszekedésünk után ez mind felborult. Meg maradt pár igaz barát akik mellettem álltak annak ellenére, hogy „ellenségem” alattomosan akarta őket is beszervezni maga mellé. Volt, hogy már akkor is üldözési mániám volt, amikor csak simán megláttam valamelyik csatlósát az utcán. Egy paranoiás nyomorultat csinált belőlem, amiből sokat leküzdöttem a sok év folyamán, amikor is nem kellett látnom. Egyszer már elvette a barátomat, nem történhet meg többször! Elégedjen meg Nick-el engem és a barátomat pedig hagyjon békén! Végre úgy éreztem magam, hogy kellek valakinek, fontos vagyok, erre jön ő és ezt mind felborítja. Csupán a kétszínű nézésétől elásnám magam, és közben ütném magam, amiért képes voltam neki mindent elmondani magamról. Közel engedtem magamhoz, titkokat osztottam meg vele! Az út további részében szörnyű fejfájással küszködtem, ami miatt még jobban sírtam a végére pedig könyörögtem magamban, hogy érjünk már oda. Ki kell szellőztetnem a fejemet, nem baj, hogy nincs ott tenger, utca biztosan van, ott meg elsétálgatok én!

-        Hölgyem, meg kell, kérjem, hogy üljön vissza a saját helyére!- jelenik meg a már jól ismert légi utas kísérő. Arcáról rögtön lehervad a mosoly, amikor meglátja szét bőgött fejemet. Jó reméltem nem lesz ennyire durva a helyzet-, na, gyere, embert varázsolok belőled!- ragad kézen és egy számomra ismeretlen helyre cipel, ahol több nő is szorgoskodik hasonló öltözékben, mint az őrangyalom. Leszedi a sminket az arcomról, az arcomat vizes kendővel megmossa, aztán halvány festéket ken fel, pont annyit, hogy ízléses legyen. Hirtelen felindulásból a karjaiba vetem magam, de szerencsémre visszaölel.

-        Nagyon szépen köszönöm, nem is tudom, hogyan háláljam meg neked…- kezdeném, de csak megrázza a fejét.

-        Gyakori eset ez nálunk, már rutinosak vagyunk, de azt hiszem most már illenem bemutatkozni, Darcy Cruz- nyújtja a jobbját, mire én a név hallatára nevetni kezdek.

-        Sheridan, szintén Darcy – vigyorgok rá, mire is ő felkuncog. Úgy látszik ez ma ilyen szórakoztató nap, és még csak délután négy van,- tudom, hogy illetlenség, de lehetne még egy kérésem?- tördelem szégyenkezve ujjaimat.

-        Dehogy, mond nyugodtan, csak gyorsan, mert nem sokára leszállunk, és még ellenőriznem kell, az öveket az utasokon- hosszú barna haját eközben kontyba fogja, ami kiemeli vékony kicsit csontos, de szép arcát.

-        Azt a nőt nem lehetne eltűntetni a barátom mellől? Szörnyű egy alak, és most még a barátomat is el akarja venni-, rimánkodok, és majdnem elkezdem neki regélni a fantasztikus történetemet a szerelmi háromszögről, de helyette csak mosolyogva bólint egyet és összedörzsöli tenyereit. Szóval neki se szimpatikus annyira, remek! A táskám mélyéből elő keresek egy kis cetlit, amire egy toll segítségével lefirkantom a nevemet és telefonszámomat. Mire Darcy visszaér csak nevet és közben elmeséli, milyen arcot vágott Mrs. Szilikon, ahogy csak ő nevezi. A kezébe nyomom a lapot, hogy hívjon fel, ha szeretne beszélni, vagy meghálálhatom valahogy a segítéségét. Felszegett orral és magabiztosan sétálok vissza a helyemhez, ahová minden szó nélkül leülök, egy pillantást se vetve Zayn-re.

-        Miért sírtál?- hát ő se a kertelések embere, az egyszer biztos.

-        Ki mondta, hogy sírtam?- forgatom meg a szemeimet és, hogy tökéletes legyen az alakításom, még fel is vonom a szemöldökömet.

-        Látom rajtad, szóval, meséld csak el, ha jól látom még egy negyed óra úgy is, mire landolunk-, simít végig kézfejemen, amit eddig a karfán pihentettem, de érintésére el is kapom, onnan- tudod, néha nagyon elegem van a sértődős énedből!- morogja idegesen és szemeivel villámokat szúr felém. A mi kapcsolatunk már csak ilyen harmonikus!

-        Nem én keverek a barátom ősellenségével!- bököm ki végül.

-        Te féltékeny vagy- vágja rá rögtön, mire én indulatosan felkiáltok, hogy hülyeséget beszél. Pár ember felénk fordul és Darcy is elhúzza a száját, ezért mélyebbre süllyedek az ülésbe.

-        Nem tudsz te semmit!

-        De! Nagyon is jól ismerlek!- akadékoskodik, ami miatt csak szomorúan megrázom a fejemet. Néha tényleg nem értem meg, hogy két ennyire más fajta ember között, hogy működhet a kémia…

-        Ha képes vagy három percre csöndben maradni, elmondom mi a problémám a drága kis Barbinkkal, rendben Ken baba?- vigyorgok rá gúnyosan, de lehet, hogy egy malac mosolygása is szebb lenne jelen pillanatban.

-        Sok minden van, amit eltűrök, de az, hogy Ken-hez hasonlíts azt nem!- szól tettet méreggel.

-        Jawadd! Ne viccelj el mindent, úgy semmire se jutunk,- szólok, miközben a könnyeim újra előtörnek, de most nem csak a szomorúság miatt. Megforgatja a szemeit, kezét tarkómra vezeti és csak úgy simán megcsókol, így belém folytja a mondanivalómat. Komolyan azt hiszi, hogy ennyivel lerendezhet? Hihetetlen! Bár…Ha jobban belegondolok… Tényleg elkábított!