26. fejezet- Kösz Harry

Sajnálom! Sziasztok, tényleg sajnálom, hogy csak most tudtam hozni a részt, ez egyszerűen most így jött ki. Szomorú vagyok, mivel majdnem a történet felénél járunk és eddig összesen két ember írta le a véleményét a blogról :(. Nem azért kell nekem a komment, hogy dicsekedjek vele másoknak, hanem, hogy tudjam min kéne javítanom vagy egyszerűen csak több kedvel tegyem fel ide... Mindegy... Jó olvasást és kitartást az utolsó naphoz ;) !

26. fejezet- Kösz Harry

Zayn egész este hajthatatlan volt. Bármennyire is könyörögtem, hízelegtem neki, nem mondta el, hogy ki az, akivel késő éjszaka találkozunk egy bárban. A vacsorát egy drága étteremben töltöttük, ahol barátom még azt se engedte, hogy az étalapon megnézem, mi mennyibe kerül. Néha rám tört a nyomasztó érzés, hogy mindent ő fizet, nem mintha én ki tudnám, még se esett jól, amit ő tisztán látott. Próbálta elterelni a figyelmemet, amit sokszor sikerült is neki, de igazán csak egy valami volt, amivel „legyőzött”.

-        Akkor ezt kapod tőlem karácsonyra!- ezzel már jobban megbékéltem… De aztán eszembe jutott, hogy az én ajándékomat, amit neki szánok, le lehet húzni a budin, az övéhez képest.

-        Nézd Darcy, szeretném, ha ez a hét nem a pénzről szólna, hanem csak kettőnkről. Én pedig rád akarom költeni, anélkül, hogy ez neked gondot okozna, rendben?- ujjainkat összekulcsolja és lágyan megcsókol. Hihetetlen, hogy lassan fél éve vagyunk együtt, de a szikra- legalább is részemről- még mindig bennem lakozik, valahányszor megcsókol vagy hozzám ér. Jó, vannak napok, amikor legszívesebben fejbe kólintanám és elküldeném egy melegebb éghajlatra, de máskor képtelen vagyok elengedni és legszívesebben vele maradnék örökre.

-        Meggyőztél- bólintok beleegyezően-, de remélem, tudod, hogy holnap dolgoznom is kell-, figyelmeztetem.

-        Mégis hogy?- néz meglepetten- oda mész egy bácsihoz és megkérdezed, hogy van? És előadod a pszicho verseidet?

-        Hé! Azok nem versek, hanem az általam kidolgozott taktikák, amiket ellenetek vetek be. Tudod milyen nehéz ez?- háborodok fel és vállára csapok.

-        Le kell, hogy szoktassalak a verekedésről, annyira nem nőies…- rázza a fejét mérgelődve. Felhúzom a szemöldökömet, és kihívóan tekintek rá.

-        Szóval nem vagyok nőies?- tisztában vagyok vele, hogy nem ezt mondta sőt, csak rosszul fejezte ki magát, de szeretem kínozni. Mellkasához simulok, tenyeremet fenekén pihentetem, arcomat nyakába fúrom és fogaimat óvatosan végig húzom az érzéken, pontján.

-        Darc…- sóhajtja. Most az egyszer örülök annak, hogy Zayn eltévesztette az utcát, ezért egy eldugott kis utcában vagyunk, ahol nem járkál sok ember. Arcát apró puszikkal halmozom el, de mikor megcsókolna, elszakadok tőle és előre lépek pár lépést, hogy ne tudjon megfogni.

-        Gonosz… vagy- zihálja.

-        És nő- nézek rá szúrósan. Másodperceken belül mellém lép, meg fogja a kezemet és kivezet a sikátorból, ami már kezdett idegesítően csöndesnek lenni- amúgy honnan ismered ennyire a várost? Nem most vagy itt elsőnek?- ámuldozom. Igazából már az elején feltűnt, hogy térkép nélkül mászkáltunk a nap folyamán, de csak mostanra ocsúdtam fel annyira, hogy gondolkozni is tudjak.

-        16 éves koromig az összes nyarat itt töltöttem- von vállat lazán, én azonban megtorpanok. Ezt egyik újság, riporter vagy rajongó se tudja róla, mégis ez hogy lehet?

-        Mi? Az lehetetlen…

-        Darcy, attól még, hogy a családom szegény volt, én dolgoztam és meg tudtam venni a repülőjegyet- motyogja. Tudom, hogy nagyon rosszul érinti ez a dolog, néha még azt is látom rajta, hogy kínosnak érzi. Azonnal megállok és átölelem a derekát. Ilyenkor nem tanácsos támadni, hanem vigasztalni kell!

-        Sajnálom. De én nem így értettem! Azon csodálkoztam, hogy erről senki se tud. Olvastam arról, hogy nyaranta sokszor eltűnsz és még a paparazzik se tudják hová, szóval ez az a titokzatos hely!- hihetetlen! Kicsit rosszul esik, hogy eddig ezt eltitkolta, de biztos van rá valami oka… Talán nem bízott még bennem annyira az elején. Szorosan magához húz, orrát nyakamba fúrja, én pedig csak állok és simogatom a derekát, miközben próbálom nem elrontani ezt a pillanatot, azzal, hogy megcsókolom. Nem! Darcy, nyugi már, ez most nem az a pont, amikor megcsókolod! A másik nagyobb hangocska a fülembe viszont szörnyen vágyik Jawadd ajkaira. Aj, miért kell ennyire kívánatosnak lenni? Kicsit hátrébb lép tőlem, de még mindig közel állunk egymáshoz. Egymás tekintetébe szó szerint elveszünk, ha nem tartana olyan szorosan, talán el is dőlnék, vagy szét folynék,- legalább van választási lehetőségem…

-        Á, hát itt vagytok! Már megint eltévedtél?- kiáltja egy nő enyhe akcentussal, de nem olasz vagy más féle, hanem régies brit. Átkukkantok Zayn válla fölött, aki csak vigyorogva áll, ezért visszafordulok hozzá.

-        Szerinted nekünk szólt?

-        Bárcsak mondhatnám, hogy nem. – Barátom kézen ragad és óvatosan megfordul, ahol nálam egy fejjel magasabb, fürdőruhát viselő nő áll. Tökéletes alakja van és talán még féltékeny is lennék rá, ha nem lenne legalább ötven éves. Fekete haja van, kreol bőre, mint Zayn-nek és olyan mosolya, mint a fogkrém reklámokban. Nagyon remélem, hogy nem egy volt barátnője Jawadd-nak, mert akkor felkötöm magam. Vagy egyszerűen csak az idősebb lányokhoz vonzódik?

-        Hallottalak te kis Malik, ezért még kapsz!- jó, most már kezdek mérges lenni, és azt hiszem ebben a pillanatban be is bizonyítom.

-        Már elnézést, szeretne valamit?

-        Ó, basszus tényleg,- csap a homlokára Zayn – Darcy, ő itt Macy.

-        A keresztanyukája vagyok, nincs aggódni valód és nagyon szeretem a kis drágámat.

-        Már 21 éves vagyok, kérlek!- motyogja vörös fejjel „a kis drága”- akkor én itt is hagylak titeket, 1 óra múlva ugyan itt, Macy, kérlek, ne késsetek, és ne kergesd már az első napon az őrületbe.

-        Mi? Zayn, hova mész?- kérdezem kétségbeesetten, ahogy távozni készül. Rögtön utána iramodok, de ő csak hevesen magyaráz arról, hogy maradjak itt nyugodtan, semmi baj, majd visszajön értem, addig is mulassak jól.

***

Az elmúlt egy óra több mint érdekes volt. Az első negyed óra csak arról szólt, hogy Macy alaposan kifaggatott a Zayn-el való kapcsolatunkról, majd rólam is kérdezett pont eleget ahhoz, hogy teljesen kétségbe essek. Ez idő alatt több sms-t is írtam a barátomnak, hogy ezért meglakol, lefejezem, kinyírom és egyebek, de ezek közül csak egyetlen egyre válaszolt még pedig erre: „Egy hétig nincs szex!”a válasza: „Egy óra múlva azt fogod mondani, hogy állandóan”. Macy közvetlen, szókimondó volt és nem finomkodott azzal, hogy Zayn-t a sárga földig szidja, vagy az egekig emelje. Ami ezután következett sokkal jobban tetszett, mivel elvitt egy bárba, ahol iszogattunk, beszélgettünk és beavatott sok olyan dologba, amit eddig nem tudtam a drága kis barátomról. Mutatott kiskori képeket is róla, amiken annyira édes volt, hogy majdnem leájultam a bárszékről. Csöndes kis helyen voltunk, nem volt tele zsúfolva a zene se volt annyira hangos, ahhoz, hogy tudjunk nyugodtan beszélgetni. Macy és én egy óra alatt olyan fajta barátságot kötöttünk, mint még talán soha senkivel. Annak ellenére, majdnem 30 év van közöttünk, jól szórakoztunk és hihetetlen mennyi mindent meg tudtunk a másikról. Egy óra múlva, mikor már visszafelé sétáltunk a sikátorokban, a telefonom vad csörgésbe kezdett.

-        Harry, mi történt?- Londonban ilyenkor már tizenegy óra van, nem szoktam hozzá ahhoz, hogy ilyenkor hívnak az emberek, de Zayn kedvéért bekapcsolva hagytam.

-        Elegem van, én ezt nem folytatom tovább!- kiáltja a telefonba indulatosan- ők az én családom, senkinek sincs hozzá köze!- a háttérben autók hangját hallom, néha csuklik egyet, amiről arra következtetek, hogy rendesen be van rúgva.

-        Harold, nyugodj meg, hol vagy most?- Macy mellettem idegesen ugrál egyik lábáról a másikra.

-        Egyedül. Carol és Lizi Holmes Chapelben vannak, el kellett bújniuk. Valaki követte őket egész nap, érted? Az én családomat követték mindenhová! Én… én már megszoktam, de ők annyira törékenyek és nincs segítségük…- az a rettegés, ami jelenleg benne lakozik, lassan belém is átszáll, bármennyire is próbálom távol tartani magamtól ezt a szörnyű, szorongató érzést.

-        Maradj ott ahol vagy, rendben? A fiúk hamarosan érted mennek és holnap reggel tiszta fejjel beszélünk erről. De ígérd meg nekem, hogy nem teszel semmi butaságot!

-        És te cserébe mit ígérsz nekem?- természetesen, ha magánál lenne soha, de soha nem beszélne ilyen lekezelően és akadékoskodóan, de most elveszettnek érzi magát valószínűleg egyedül is van, ilyenkor pedig az alkohol csak tetézi ezt az állapotot.

-        Megvédem őket,- olyan beleéléssel mondtam, mintha James Bond lennék, de ez most a legkevesebb!- van egy ismerősöm, testőrként dolgozik, biztos vagyok benne, hogy elvállalná őket.

-        Tudom…- motyogja szomorúan- de Caroline nem akarja ezt. Sose szerette a felhajtást, most pedig az van körülöttük. Képtelen megérteni, hogy ez nem az én hibám, kérlek segítened, kell!

-        Segíteni fogok! Nézd, most nem tudok odautazni, de egy hét múlva otthon leszek és megbeszélünk mindent. – most már sokkal higgadtabban magyarázom neki, mert én vagyok a szakember, nekem kell megnyugtatnom.

-        Szia, Darcy, mi a helyzet?- kiáltja egy ismerős hang a telefonba. Lehunyom a szemeimet és csak hitetlenül megrázom a fejemet.

-        Kösz Harry,- azonnal elejtem a készüléket és csak azt bámulom, ahogy a földre esik és széttörik. Gyűlölöm, mikor becsapnak! Ez már nem a gyerekes csíny kategóriába tartozik, mégis hogy képzeli? Én nem a játszópajtása vagyok, akivel kedvére szórakozhat, hanem a pszichológusa, akit azért tart, hogy segítsen neki. Zayn pont ezt a pillanatot válassza, hogy megérkezzen, így pont látja, ahogy a telefonom darabjait próbálom idegbeteg módjára összerakni, miközben sebesen magyarázom Macy-nek mi is történt.

-        Azt hittem jól meg voltatok!- húzza el a száját, de közben mérgesen méreget minket.

-        Így is volt, addig, amíg a drága Harold nem unatkozott. Pofátlan kis seggfej,- mérgelődöm és továbbra is remeg a kezem. Teljesen abban a hitben voltam, hogy valami tetején áll, le akar ugrani, én pedig nem tudok ott lenni, hogy segítsek neki. Még az is megfordult a fejemben, hogy azonnal odautazom.

-        Hé, állj, ő a barátom!- kiált fel sértetten. Keresztanyukája hevesen integet, hogy ezt nem kellett volna, de már késő, nálam pedig elpattan a húr.

-        Ha még egyszer valaki kiabálni mer velem a mai napon, esküszöm, megütöm- hangom nyugodton, túlságosan is nyugodt, belül pedig úgy érzem, azonnal felrobbanok.

-        Rendben, na, gyere ide…- sóhajt fel Zayn. Eltátom a számat és hitetlenül nézek rá. Azok után, hogy az elmúlt pár percben hárpia módjára viselkedtem, ő ölelésre nyitja karjait, bár nem feszített be eléggé, ezért majd nem feldőlünk, mikor neki vetődöm. Lehet, hogy e pillanatban minden szétesik körülöttem és képtelen vagyok kifizetni a számláimat vagy, hogy majd bele pusztulok, annyira hiányzik a kosárlabda, esetleg, hogy nincs telefonom… Ez most mind nem számít, mert Jawadd annyi szeretettel szorít magához, mint még soha senki. És most jelen pillanatban csak ez számít!