29. fejezet- Ami még jobban hozzád kapcsol

Sziasztok! Bocsánat a késésért, nem magyarázkodom. Remélem tetszeni fog, borzasztó vidám voltam a sok komi miatt, KÖSZÖNÖM!!! Jó olvasást és kitartást a héthez :) 

29. fejezet- Ami még jobban hozzád kapcsol

(mindenki ismeri, tudom, de ez akkor is vicces) 

Az, hogy Zayn és én egymás közelében szomorkodjunk lehetetlen, ugyanis max. negyed órát vett igénybe az, hogy megbeszéltük, nem hazudunk a másiknak többet.

-        Tudod te vagy az első, aki ilyen vacsorára hozott el- motyogom lesütött tekintettel, de rögtön felkapom a fejemet, mikor óvatosan végig simít kézfejemen.

-        A régi barátod sose hozott el ilyen helyre?- pillant körbe az éttermen, ami nem a luxusról árulkodik, inkább csöndes mégis kultúrát hely.

-        Nem… a randi szó nála azt jelentette, hogy rendelt pizzát, sörözött, de a filmet kiválaszthattam én. Szóval örülök, hogy mi járunk ilyen helyekre,- mosolyogok rá, majd halkan hozzá teszem:- mivel nagyon fincsi vagy öltönyben.

-        Igazán?- persze a lényeg megmaradt neki. Az előttem lévő poharat számhoz emelem és egy huzamra legurítóm a vörös bort.

***

Az, hogy visszamenjünk Olaszországba, mostanra lehetetlennek bizonyult, bár mind a ketten úgy gondoltuk, jobb, ha a családjainkkal töltjük a „téli szünetet”. Két nap van hátra a nagy ünnepig- Louis szülinapja, plusz karácsonyig, én pedig még senkinek se vettem ajándékot. Zayn és én tegnap fejeztük be a kevés cuccom átpakolását a házába, így őszintén időm se lett volna vásárolgatni. Úgy egyeztünk meg, hogy a számlák negyedét én fizetem meg én takarítok. Elég nehéz volt rábeszélni, de hosszas kérlelés és mi egyéb után, sikerült. Zayn-t tegnap láttam utoljára, pontosabban tegnap hajnalban, mert leutazott a családjához, mivel új kutyát akartak vásárolni a húgának ehhez pedig ő is kellett. Telefonon már beszéltünk, hogy visszatért Londonba, de valami dolga van még, én pedig azzal az ürüggyel, hogy dolgozom, elmegyek vásárolni. A bevásárlóközpont előtt állva leveszem a sapkámat, belegyűröm a táskámba, a használt, ócska és szinte ingyen vásárolt telefonomat ellenőrzöm, hogy írt-e valaki. Természetesen igen, még hozzá drága Harold barátom, aki kétségbeesetten próbál kibékülni velem, pedig én már megbocsájtottam neki, csak túl érzékeny, hogy ez felfogja. Miközben betérek a plázába, berakom a kabátomat és a pulóveremet a bérelt szekrénybe, felhívom a kis göndört.

-        Darcy!- kiáltja egy női hang a nevemet túl hangosan.

-        Szia, Caroline!- mosolyodom el, bár ő ezt nem látja. Sajnos régen találkoztunk, őt lefoglalja a nevelés (Harry) és a gyereknevelés is, engem pedig a munkám.

-        Baby, az, az én telefonom?- hallom meg Harry hangját is.

-        Most lerakom, de majd felhívlak-, suttogja barátnőm, aztán bontja is a vonalat. Hát jó… Ez egy hosszú, tartalmas beszélgetés volt.

 Kevesebb, mint két és fél órám van arra, hogy megvegyem az ajándékokat, Patricia-nak, a szüleimnek, az öt nem normálisnak és a körülöttük dolgozóknak, akikkel szorosabb a kapcsolatom. Patricia vásárlás mániájából kiindulva utalványt kap, a kedvenc boltjába, anyának Starbucksos csomagot veszek, apánál viszont elakadtam. Tudom, hogy régen annak örült a legjobban, ha én készítettem valamit saját kezűleg, de most erre nincs már időm. Végül két darab inget veszek neki, és tovább rohanok, de megtorpanok a játékbolt előtt. Közepes méretű plüss hirdeti a kirakatban, hogy akció van. Louis! Azonnal betérek és letámadom az eladót, hogy azt a figurát kérem a kirakatból.

-        Sajnos, az nem eladó- mormogja a pasi, majd tovább menne, de megragadom a karját. Ijedten néz rám. Jó, valószínűleg nem szokványos az, hogy idegenek fogdossák egy gyerek bolt kellős közepén.

-        De, az eladó! Két perce beszéltem a főnökével és mi ne mondjak fel is vagyok háborodva, hogy nem rögtön hozták ide nekem a plüsst!- orromat felhúzom és keresztbe fonom a karjaimat. Természetesen azt se tudom ki a főnöke ennek a szerencsétlennek, de ennél tökéletesebb ajándékot sose fogok találni Louis-nak. Szülinapjára együtt vettünk neki Zayn-el egy, egy hetes wellness nyaralást Balira, de valami kis személyes dolgot szeretnék adni neki karácsonyra, mivel mindig amiatt panaszkodik, hogy a többi ember elfelejti a karácsonyi ajándékát.

-        N…e…

-        Tessék?- esküszöm színházban a helyem. Ilyen alakítást nem mindenki tud elő adni. Olyan pökhendi stílusban nézek rá, mint általános iskolában, amikor nem adtak repetát én pedig fel voltam háborodva és az igazgatóságon tüntettem.

-        Ne haragudjon, máris hozom, addig várjon, itt kérem,- hadarja el a fiú és a kirakathoz siet, ahonnan kiveszi a répát és a pénztárhoz lép. Még árcímke is volt rajta, gonoszság lett volna, ha nem adják el nekem. Nem sokkal később szegény pára visszatér a répával még be is csomagolta nekem, így borravalót is adok neki.

Tovább vándorolok a plázába, és sok helyen meg is állok ajándékért. A fiúk barátnőiknek egyen ruhát veszek, csak egy-két minta különbözik, úgy is mindig hiányolták az ilyet… Liam imádja a kockás ingeket, így abból veszek neki egyet, mellé pedig egy sálát, ami színben illik az új kabátjához, amit tegnap küldött el fényképen, hogy mit szólok hozzá. Normális ember nem küld ilyet. Niall egy hatalmas sörös korsót kap és hozzá speciális ír sört, amit nagyon szeret. Pár nappal ezelőtt rendeltem neki az szülőhelyéről, ami, ha minden igaz holnapra meg is érkezik, még pont időben. Harry gyereknevelési könyvet kap és egy új csizmát, mert a régi pár nappal ezelőtt kiszakadt ő pedig csóró és főként lusta. Zayn okozta a legnagyobb fejtörést. Hiába, ő áll hozzám a legközelebb, még se tudom, mit vegyek neki. A tetováláson gondolkoztam a legtöbbet, és tegnap majdnem elmentem, hogy csináltassak egyet, végül megijedtem és elrohantam. De most úgy érzem, itt az idő, Zayn nagyon fog neki örülni, és csak ez a lényeg. A tetkószalon felé megpillantok egy bizsus boltot, ahová azonnal betérek. Barátom szereti a bőr karkötőket, ezért csak arra felé nézelődök, pedig nagy késztetést érzek az iránt, hogy a nyakláncokat is átnézzem. A hatalmas bevásárló táskákat leteszem a földre, bár pár másodpercig zsonglőrködöm velük, végül el tudok merülni a bőr karkötők világában. Hosszas keresgélés után egy sötét barna kéket választok ki és egy hozzápasszoló nyakláncot is. Fizetek, aztán az étterem részleg felé indulok, mielőtt túl esnék a max. fél órás „kínzáson”. A fiúknak is van egy csomó, csak nem lehet annyira szörnyű…

-        Ms. Sheridan?- a hangra azonnal felkapom a fejemet, így beleütközöm Zayn-be.

-        Mr. Malik, maga mit keres itt?- karjaimat nyaka köré fonom, így hátba vágva őt egy zacskóval, pont amiben Harry cipőjének a doboza van.

-        Már meghalt- nyög fel fájdalmasan, mire felnevetek és békítő csókot nyomok szájára.

-        Te is vásárolsz?- pillantok le a földre, ahol az enyémnél több, sokkal több ajándékszatyor pihen.

-        Úgy tűnik,- vigyorodik el- nem vagy éhes?- simít végig arcomon és kérdőn vizslatja szemeimet. Nyelek egy nagyot, hogy nehogy letámadjam itt a pláza közepén.

-        De, menjünk!- bólintok.

***

Miután megebédeltünk és Zayn kocsijába beraktuk a rengeteg ajándékot, együtt elmentünk a tetováló szalonban. Végig szorongattam barátom kezét és közben tiltakoztam is, mivel nem akartam neki elmondani, hogy mit szeretnék varratni magamra. Mikor a férfinak bent elmondom a tervemet, barátom elsőnek hevesen kiabál, hogy ezt nem tehetem. Aztán végül megnyugodott és felfogta, hogy csak neki szeretnék ezzel a kis Z betűvel örömet szerezni. Végig szorítottam szegény kezét, míg a másikat varrták, és még mosolyogtam is a bugyuta arcokon, amiket vágott, hogy elterelje a figyelmemet. Miután végeztünk kiválasztottunk egy gyerek filmet és megnéztük a moziban. Elég érdekesen festhettünk a sok óvodás közt, de minket ez nem érdekelt, sutyorogtunk, nevetgéltünk és egyszerűen csak jól éreztük magunkat.

-        Köszönöm szépen a napot, nagyon jól éreztem magam,- mondom Zayn-nek, miközben beülök az ölébe.

-        Én is- puszil bele hajamba- amúgy nincs elég hely a kanapén?- érdeklődik a szokásos csibész mosolyával.

-        Nem, ez a ház túl apró kettőnknek- szólok komolya arccal. Természetesen nem mondok igazat, mivel a négy hálószobájával, három fürdőjével és óriási konyhájával, nappalijával több, mint elég nekünk ez a ház. Mikor elsőnek körbe jártam a házat, azt hittem valaki még fog itt lakni velünk, de nem… Max. ha veszünk egy kutyát vagy ilyesmi…

-        Ha többen lennénk,- simít végig hasamon. Felsóhajtok, és csak elhúzom onnan a kezét.

-        Azt hittem ezt már megbeszéltük.

-        Nem bízol bennem, ugye? Emiatt vagy ilyen távolságtartó?- támad rögtön, mire kezemet mellkasára fektetem, hogy lenyugtassam.

-        Most is az öledben vagyok, tényleg nagyon távolságtartó vagyok- bólogatok gúnyolódva- nézd, Zayn, te huszonegy éves vagy, előtted az élet, és nem mellesleg még csak fél éve vagyunk együtt. Szerintem ez még korai lenne, térjünk vissza erre egy év múlva!- halkan és higgadtan mondom neki az egészet, és meg is válogatom a szavaimat. Hitetlenül megrázza a fejét és minden féle erőlködés nélkül kirak az öléből, majd talpra áll.

-        Elmegyek sétálni, majd jövök.

-        Zayn ne csináld már!- szökkenek fel és utána futok. Megragadom a karját és visszahúzom az ajtóból. Tényleg nem értem minek ez a hiszti- más 30 évesen se akar gyereket!

-        Csak, ha nem tűnt volna fel, én nem olyan vagyok!- motyogja idegesen és hajába túr. Megforgatom a szemeimet és tenyerét elhúzom fejétől, hogy hozzá férhessek.

-        Pontosan tudom, hogy milyen vagy- csókolom meg, amit rögtön viszonoz, már csak ösztönből is. Átkarolja derekamat, arcát nyakamba fúrja és felsóhajt, ami csiklandoz- nem szeretnék elhamarkodott döntéseket hozni. Mind a kettőnknek a munkára kéne koncentrálni. Tudod, ez nem egy olyan döntés amit később visszavonhatunk- emlékeztetem arra, hogy ez nem játék. Ha megunsz egy gyereket nem rakhatod ki az utcára, hogy bocs már nem kellesz.

-        Én tudom, hogy ez nyálas, de minél több időt töltünk együtt, annál jobban akarok belőled többet, és ebben most, kivételesen nincs semmilyen perverz dolog. Egyszerűen csak szeretnék valami közöset, ami még jobban hozzád kapcsol. 

28. fejezet- Nincs valakinek egy kis sütije?

Sziasztok! Bár időben hoztam részt, de talán az egyik legrosszabb amit valaha kiadok a kezemből. Utálok mentegetőzni, de a héten hatalmas trauma ért,- el kellett altatnunk a kutyámat aki 11 éve meg volt. Tényleg sajnálom, és megígérem, hogy a következő részre összekapom magam és normális, hozzátok méltót fogok hozni. Nem utolsó sorban köszönöm a kommenteket, nagyon sokat jelentettek! Macy <3 

28. fejezet- Nincs valakinek egy kis sütije? 

Ha az olaszországi repülőút szörnyű volt, akkor a visszafelé út maga a pokol. Nem csak azért, mert ismét külön ültünk, ő az első osztályon én pedig a másodikon, hanem mert én végig a veszekedésünkön agyaltam és azon, miket is vágtunk a másik fejéhez. Miután kijelentette, hogy haza kell jönnünk, azonnal megijedtem, hogy valami baj történt mondjuk a fiúkkal vagy a családjával, de kiderült, hogy Perrie-nek megműtötték a hangszálát. Én tudtam róla, sőt írtam is neki még a műtét előtt, hogy sikerült, na de az, hogy ők a hátam mögött üzengetnek, kicsapta a biztosítékot. Kijelentette, hogy ő szívesen itt hagy engem Olaszország közepén, de fizessem magamnak a szállást és a többi dolgot. Egy szót se szólva a másikhoz rohantunk be a reptérre, vagyis pontosítva, ő loholt én pedig utána csoszogtam kisírt szemekkel. Hihetetlenül sok telefon és fényképezőgép örökítette meg, ahogy dühösen végig mentünk a terminálokon, mire megtaláltuk a gépünket. Miután lovagiasan felajánlotta Zayn, hogy rakjam le a seggemet a gép turista osztályán, elegem lett és arcon csaptam volna, ha nem ragadja meg erősen a karomat. Szinte abban a pillanatban el is engedte, mégis rosszul esett a szúró szorítása és gyilkos tekintete. Most két öreg nénike között ücsörgök, akik franciául arról papolnak mennyire is finom a csiga. A gyógyszernek, amit nyugtatóként bevettem, mély álomba merültem, csak akkor ébredtem fel, amikor valaki rázni kezdte a vállamat. Álmosan kinyitom a szemeimet és unott képpel felpillantok.

-        Odaadnád az útlevelemet, mert nálad van- hangja lekezelő és lassan már az következik, hogy levegőnek fog nézni.  

-        Persze, mivel te mindenedet elveszted- fújtatok idegesen és a táskámba kezdek kotorászni. A dobozt, amit kaptam tőle benne a kulccsal, pont a kezem ügyébe kerül, ezért azt megfogom és kezébe nyomom- ezt visszaadom, kösz ez nem kell. Á itt is van a papírod, most már mehetsz!- lököm meg vállánál fogva, de meg se moccan.

-        Kösz- motyogja, de továbbra se mozdul csak engem bámul. Nem Darcy, erős vagy nem sírod el magad! Hát ez a tervem megbukott- Darc én…- keresi, a szavakat én pedig ezt a kis időt kihasználom és leintem.

-        Nem vagyok kíváncsi a hülyeségedre, amikor visszaérünk, Londonba te mehetsz a kórházba a volt feleségedhez és a barátjához én pedig visszautalom, a pénzt a bankszámládra- egy pillanatra se nézek rá, csak a cipőmre koncentrálok.

-        De hisz’ nincs annyi pénzed.

-        Eladom, a svájci házamat- rántok vállat hanyagul, de belül üvölteni tudnék. A nagymamám, akivel kis koromban nagyon sok időt töltöttem rám hagyta azt a kisebb villát Svájcban. Minden nyáron mikor tudtam meglátogattam vagy ő utazott fel hozzánk, a lényeg az volt, hogy együtt töltsük az időnket. Előbb adtam volna el a drága kocsimat a fejemmel együtt, mint azt a házat, de ha muszáj, hát muszáj. Nem fogok tartozni egy popsztárnak, aki mellesleg a volt vagy ki tudja milyen barátom…

-        Nem!- csattan fel azonnal Jawadd. Hm, a mai délutánon elsőnek hallok bármiféle érzelmet is a hangjában. Miért kell nekem mindent elmesélnem a barátaimnak? Ha nem tudná mennyire is fontos nekem, akkor most nem tiltakozna olyan hevesen.

-        Nézd, egyszer már eljátszottad velem a volt barátnő szindrómát, másodszorra nem fogod. Én megértem, ha még nem vagy tőle képes elszakadni, mert szép kedves lány…- mosolygok fanyarul, de könnyeim továbbra is folynak. Mérgesen megrázza a fejét, kezei ökölbe szorulnak, de én nem félek tőle. Tudom, hogy sose bántana. Ő nem.

-        A leszálláshoz kérem, mindenki kapcsolja, be az övét- szól a sztyuárdesz én pedig felsóhajtok. Túléltem ezt a fantasztikus repülést is. Zayn felszisszen és visszaindulna a helyére, de én utána szólok.

-        Csak tudod, ne felejtsd el, ő egyszer már megcsalt, miért ne tenné meg másodjára is?- azt hiszem ezt szokás nevezni sakk mattnak, ugyanis arca egyik pillanatról a másikra lett annyira keserű, mint a citrom, hogy azt már színjátszó szakkörön kéne oktatni. Lehajtott fejjel vonul, el én pedig elfogadom az előttem ülő nő által nyújtott zsebkendőt. Annyira boldog voltam, hogy végre távol lehetünk minden bajtól, csak ketten voltunk ő és én, erre Perrie-t megműtik és ő rohan hozzá. Ha békességben váltak volna el rendben, de így? Az ember általában nem ápol jó viszonyt egy olyan emberrel, aki a mennyasszonya volt, de aztán megcsalta. Hihetetlen! Amint megtalálom a csomagjaimat, elhajtok mellőlem egy fotóst, vagyis csak próbálkozom a művelettel.

-        Hagyja már békén!- szól mögülem egy mély hang, amitől rögtön megtorpanok.

-        Anthony?- annyira megörülök neki, hogy azon nyomban a nyakába vetem magam. Sajnos az utóbbi időben keveset beszéltünk, de most, hogy újra látom, nagyon boldog vagyok!

-        Darcy!- kiáltja Zayn a távolból, mire elhúzódik és felkapom a táskámat, hogy induljunk, igaz nem tudom, hogy rég nem látott barátom mit keres itt.

-        Nem várjuk meg? Elég nyominak tűnik-, állapítja meg Anthony gyönyörűen kifejezve, hogy barátom finoman szólva is megviselt. Makacsul megrázom a fejemet és arra ösztökélem, hogy induljunk.

-        Várj már ez fontos!- megtorpanok és keresztbe teszem a karjaimat, miközben Anthony idegesen kérdezgeti, mi a franc bajom van.

-        Majd elmondom-, motyogom szomorúan és mellkasához bújok. Zayn lassan beér minket, megragadja a karomat, másik kezével meg kezet fog a barátommal.

-        Ti ismeritek egymást?- meresztek nagy szemeket rájuk. Valamiből biztosan kimaradtam…

-        Bonyolult, de most gyere velem, sietnünk kell a kórházba, Niall már vár minket.

-        Mi?- ha eddig azt hittem értek valamicskét, most már kijelenthetem, hogy fogalmam sincs, miről beszél. Barátom már pont megszólalna, de a másik hímnemű sietősen elköszön, mert megy a gépe és nem lenne tanácsos lekésnie. Így Zayn és én ketten maradunk, vagyis hárman. Ő, én és a kusza gondolataim.

-        Mindent elmagyarázok, csak gyere!- isten se tudja miért, de követem ki a reptérről egészen egy nagy fekete telepjáróig, ahonnan Louis hevesen integet.

***

A műanyag székeket barátok és családtagok lepik el, és bár még maradna hely nekem is, képtelen vagyok a fenekemen ülni tudva, hogy a barátom bent fekszik eszméletlenül. Az egész a véletlen műve. A jeges járdán megcsúszott és képtelen volt megvédeni a fejét a vaskerítéstől. Harry van a legjobban kiakadva, ugyanis ő látta az esetet, mert együtt mentek volna kondi teremben, mikor a kis haspókunk kilépett az ajtón, és bumm, másodpercek alatt történt a baj. Tekintetemet végig futtatom a kis tömegen, akik amint meghallották a hírt, rögtön iderohantak ott hagyva mindent és mindenkit. Niall szülei egymás karjaiba borulva ülnek és néznek maguk elé, Louis és Liam kávéért mentek el és nyilatkozni a kint várakozó rajongóknak, akik sokkos állapotban vannak, közülük párat az intenzívre is kellett vinni. Számomra ismert emberek is vannak itt, akik valószínűleg a család barátai lehetnek, mert csak a szülőkkel beszélgettek. Zayn pár méterre tőlem áll kezébe egy vizes palackot szorongat, arca pedig félelmetesen kifejezéstelen. A reptér óta egy szót se váltottunk, én pedig nem erőltettem. Nem ez a megfelelő időpont arra, hogy magunkról beszéljünk. Niall szobájának ajtója kivágódik, de úgy látszik, erre csak én kapom fel a fejemet, de bár ne tettem volna, ugyanis akkorát sikítottam, mint még soha. Niall hatalmas vigyorral az arcán, a kórházi pizsamában lazán kisétál, int egyet a nővérkének, aki szintén hatalmas szemekkel nézi őt.

-        Nincs valakinek egy kis sütije?- a mókamester anyukája felpattan, és a fiához rohan. Óvatosan a karjába vonja, de én csak Niall arcát látom, aki értetlenül néz ránk.

-        Mr. Horan?- az orvos arca nem olyan meglepődött valószínűleg, mert sok hasonló esetet látott már. Lassacskán mindenki felsóhajt és felszabadultan mosolyog is, míg a négy csodabogár nevet is.

-        Jó napot doktor úr,- biccent a nagy beteg és lekezel az apukájával, aztán felénk fordul. Egész szép tömeg gyűlt össze, mivel a nővérkék közül is megjelent pár. Már értem hol járnak, amikor a recepción várok, rájuk- örülök, hogy mindenki ide jött, de már kialudtam magamat és jól vagyok, bár valaki megdobhatna most már tényleg egy szendviccsel.

-        Mr. Horan, előbb el kell végeznünk két tesztet, ami max. két perc, azután ígérem, olyan étterembe mehet, ahová csak szeretne.

-        Ez a beszéd, köszönöm- csapja össze izgatottan a kezeit az ír barátunk és mezítláb követi a dokit a kórtermébe, ahonnan kihallatszik lelkes beszéde, amiben azt tervezgeti mit fog enni. Mindenki halkan sutyorog a másiknak, akivel érkezett, vagy akit éppen talál maga mellett, de csak Louis az egyetlen, aki kimeri hangosan mondani, amit gondol.

-        Hát ez hülye. – Ezzel sikerül elérni, hogy feloldódjon a hangulat és az eddigi görcsös izgalom és szomorúság hisztérikus nevetés formában törjön ki mindenkiből.

-        Kielemeztél mindenkit?- kérdi csibészen mellőlem valaki. Oké, nem valaki, hanem a barátom, akivel megint fasírtban vagyunk. Ebből elég, nem csinálhatjuk tovább így, mert ebbe mind a kettőnk bele fog gebedni.

-        Beszélnünk kell. – bólintok, miután röviden felelek a kérdésére.

-        Az a minimum, hogy elviszlek vacsorázni, de előtte szeretnék, egy puszit ide- mutogat aranyosan szájára, mire ledobom a képzeletbeli jégkirálynő köpenyemet és mosolyogva rántom magamhoz tarkójánál fogva. Vannak problémáink a kapcsolatunkkal, a munkánkkal és még ki tudja hány dologgal kapcsolatosan, de egy örök… Az pedig mi!  

27. fejezet- Fordulópont

Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, nagyon örültem nekik, tényleg! Remélem ez a fejezet is legalább annyira fog tetszeni, mint az előbbi, és hogy nem nyírtok ki a vége miatt ;) ! A szavazatokat is köszönöm a fejezet és az oldalsávban is. Jó olvasást, sok sikert a péntekhez, kinek mi a terve a hétvégére? :) 

27. fejezet- Fordulópont

Firenzét a turisták csak napsütésben látják, pedig ha egy kis hó borítja a várost, még gyönyörűbb. A szállodánk erkélyén állva volt időm összeszedni a gondolataimat, most, hogy Zayn nem vonja el a figyelmemet, mivel még békésen szundikál. Az tény, hogy a kosárlabda jobban hiányzik mind bármi más, de a kihagyásom után, nem tudom, hogy a felnőtt londoni csapatba bevennének-e. Az időbeosztásomba természetesen nem férne bele, és kevesebbet is keresnék vele, mintha minden második nap elrepülnék az Államokba, de többet lehetnék Zayn-el. Miután este hazaértünk és a barátomnak sikerült lehiggasztani pár pohár vodkával, kaptam tőle egy ajándékot, ami nem más volt, mint a festmény, amit annyira néztem az utcán tegnap reggel. Az érzéseim felé elég komolyak, talán már túlságosan is, de nem tudom ő hogyan viszonyul hozzám. Félek megkérdezni erről, mivel a volt barátom sose beszélgettünk hasonló dolgokról. Őt nem érdekelték az érzelmek vagy a romantikus dolgok, inkább a tettek embere volt.

-        Azt hittem elmentél,- szólal meg a hátam mögül barátom, rekedtes reggeli hangján. Lassan hátra fordulok, hátamat a korlátnak támasztom, és mosolyogva végig nézek rajta. Papucsban, melegítőnadrágban és téli kabátban feszít előttem, fején pedig a haja kócosan áll.

-        Dehogy, ez a hely csodálatos- mosolygok rá és közelebb lépek hozzá. Átölelem a derekát, de céltudatosan megfordítom magunkat, hogy láthassam a tájat.

-        Ez így nem ér, te már negyed órája itt nézelődsz, én pedig csak téged láttalak- suttogja fülembe és közben, hogy megpuhítson csókokat nyom a nyakamra és az állkapcsomra. Halkan felsóhajtok, lassan visszatáncolunk, a korláthoz én pedig hagyom, hogy kínozzon.

-        Köszönöm,- kuncog fel halkan.

-        Amíg tovább puszilgatsz, addig nincs, probléma- vigyorgok, bár nem ő ezt nem látja, biztos tudja.

-        Tudod, gondolkoztam… és kíváncsi vagyok a véleményedre…- a kabátja zsebében kezd turkálni, végül felsóhajt, elhúzódik tőlem és kicsit hátrébb lép, majd kis dobozt vesz elő.

-        Zayn… ez…- kezdeném és makogok össze vissza, de csak apró csókot nyom a számra.

-        Csak várd ki a végét, kérlek. – A doboz tetejét felpattintja, én pedig elnevetem magam. A mini ládikába egy kulcs lapul.

-        Nem kérem, hogy gyere hozzám, abba egyszer már belebuktam, inkább csak oszd meg velem az életedet. Lakj velem, ébredj mellettem!- néz rám reménykedve, én pedig lassan elolvadok tőle- Szóval mi a válaszod?

-        Azt, hogy küld el a takarítónőt abból a házadból, mert csak én szeretném látni a pucér hátsódat-, vigyorgok rá és a kulcsot a melegítőm zsebébe csúsztatom.

-        De akkor én is a tiédet!

-        Megegyeztünk- csókolom meg édes száját és behúzom az erkélyről. Mivel mind a ketten közül állink ahhoz, hogy megfagyjunk a fürdőben tántorgunk egy másodpercre se elszakadva a másiktól.

***

Az ágyon fekve hallgatom Zayn beszámolóját arról, merre is járt addig, amíg én és Macy a városban szórakoztunk.

-        Találkoztam néhány régi barátommal és a többi foglalást intéztem, de van egy rossz hírem… Előbb kell hazamennünk, a munkám miatt- elhúzom a szám szélét, de tovább simogatom a buksiját, amit a hasamon pihentet. Nem panaszkodom, igazából ő hozott el ide, így inkább csak megbecsülöm, hogy majdnem egy hetet is nyaralunk, vagy telelünk.

-        Jó, semmi baj, legalább én is dolgozom a könyvemen addig. Már csak a befejezést kell megírnom és elküldöm a szerkesztőknek. – Az elmúlt hetekben, hónapokban sokat dolgoztam, de egy pillanatra se hagytam abba a regényeim írását.

-        Ha siker lesz, kimászol a csődből?- kérdi félve.

-        Igen. Sőt!- nem igazán a pénz miatt írom, hanem inkább azért, mert ott levezetem a feszültséget, kikapcsolok közben és azt mondhatom, írhatom le, amit akarok.

-        Értem. Amúgy, amíg kint voltál kerestek a telefonomon téged. New York-ból hívtak- hangjában valami furcsát érzek, de a város nevét meghallva összerezzenek. Szeretem a várost, de jelenleg csak akkor térnék oda vissza, ha már kifizettem a tartozásomat.

-        Mit mondtak?

-        Már nem tartozol semmivel…- amint kimondja, szívemet megkönnyebbülés járja át, de azután gondolkozni kezdek, ő pedig a kínos csendtől megijed, ezért felpattan az ágyról.

-        Te aláírattad velem!- vádolom meg azonnal.

-        Miközben kicsit spicces állapotban voltál- bólint beleegyezően.

-        Zayn – sipítok fel és különböző káromkodások hagyják el a számat, de ő rendíthetetlenül néz rám. Időközben én is felálltam, ezért ő rögtön visszafeküdt. Az egyik kacifántos „dicséretemnél” hirtelen elakad a szavam, aztán bármennyire is próbálkozom, nem sikerül megszólalnom. Széles vigyort ereszt, én pedig kecsesen felemelem a kezemet és a középső ujjammal kifejezem az iránta érzett szeretetemet.

-        Ez ideális arra, hogy meghallgass!- felém nyitja karját, felül, a hátát pedig a támlának támasztja. Elutasítom gesztusát, helyette az ölébe vetem magam, és hevesen megcsókolom. Az első másodpercben annyira meglepődik, hogy nem csókol vissza, ezért elhúzódnék, de fenekembe markol és a csípőjére ültet. Igen, mérges vagyok rá, amiatt, hogy kifizetett ennyi pénzt az én hülyeségem miatt és neheztelek, még mert kihasználta a részegségemet, de ez eltörül amellett a hihetetlen szeretet mellett, amit iránta érzek.

-        Talán folytatnunk kéne, amit este elkezdtünk…- suttogja

-        Mond, hogy nem csináltam megint!- rázom meg vigyorogva a fejemet- Á, visszajött a hang…- és itt újra elmegy, így be se tudom fejezni. Zayn kétszer látott ittas állapotban és mind a kettő nagy benyomást tett rá. Ilyenkor a hormonjaim életre kelnek és erős vonzalmat érzek Zayn iránt, magyarul be vagyok indulva. Malik férfiből van, ezért imádja a helyzetet, de még sose használta ki. A barátom ebből a szempontból elég türelmes és közvetlen. Nem vele veszítettem el, mégis féltem az elsőtől, amit vele éltem át, bár később rájöttem fölösleges volt izgulnom, Jawadd aranyos volt és mérhetetlenül türelmes. Gondolataimból az édes fájdalom-, ami a nyakamba nyilall-, ébreszt fel.

-        Előbb beszélnünk kell-, egyenesedek fel, még mindig rajta ülve.

-        Első majdnem jó gondolatod a mai napra, de ha nem szállsz le rólam, akkor itt nem lesz semmiféle beszélgetés- természetesen képtelen kihagyni egyetlen helyzetet, amikor cukkolhatna. Játékosan mellkasára csapok, de nem igazán fáj neki, de azért a szájára kér egy gyógyító csókot. Persze, a kis bestia!

-        Azt hiszem, más fogalmaink vannak az emberi test részeiről és azok neveiről- mosolygok rá sátánian, és mindenféle puszi nélkül felpillantok. Most, hogy a hangom újra a régi Zayn-nek felajánlom, hogy a reggelit rendeljük ide, és közben beszéljük meg a dolgokat. Gyors zuhanyt veszünk, idő közben megérkezik az étel is, én pedig egy szál köntösben behívom a fiút, hogy tegye le az asztalra a reggelinket, ami több mint bőséges. Zayn combján ülök, amerikai palacsintát tömök magamba és közben azt ecsetelem neki, hogy ha visszatérünk, Londonba el kell mennünk, mozogni.

-        Itt is tudunk mozogni!- mosolyog csibészen.

-        Hihetetlen, hogy csak arra tudsz gondolni!

-        Legyek inkább Liam?- húzza fel szemöldökét és a kijelentésétől elnevetem magam, de aztán rögtön vállára ütök.

-        Hé, ő úriember! Mellesleg Danielle mesélt pár szaftos dolgot róla…- az új Mrs. Payne jelölttel egész jó a kapcsolatom és beavatott pár khm… intim dologba is.

-        Ú, részleteket!- csillan, fel a szeme én pedig csak megrázom a fejem és elveszek egy újabb palacsintát, amit málna lekvárral kenek meg. Nem csak azért nem mondok neki semmit, mert ez csak ők kettőjükre tartozik, hanem elég kínos nekem ilyesmikről beszélni, főleg Zayn előtt.

***

-        Mikor megyünk várost nézni?- kérdezem türelmetlenül a kanapén ugrálva és közben egy percre se állok le a sürgetésével. Barátom keserű arccal és még mindig pizsamába lép ki a fürdőszoba ajtón és csak szomorúan megrázza a fejét.

-        Az egyetlen hely, ahová most megyünk, az London.  

Díj

Sziasztok, mint a címben is olvasható, díjat kaptam, ami ezen a blogon az első! :) Nagyon szépen köszönöm Nikinek, akinek itt a blogja : http://changemymindzarry.blogspot.hu/ nézzetek be, nem fogjátok megbánni! :))

11 dolog magamról: 

1: 7 és fél éve kosárlabdázom 

2: Mindenki idősebbnek hisz', már első találkozáskor is, ezért rendszeresen le néniznek... 

3: Imádok olvasni, tegnap például kiolvastam egy 750 oldalas krimit. 

4: Ez már a második One Directionos blogom, de még mindig a másikat érzem a kedvencemnek. 

5: Nagyon szeretek filmet nézni, legyen szó vígjátékról, krimiről vagy romantikusról. 

6: Annak ellenére, hogy Zayn-es a blog, Perrie-t nem utálom, sőt a Little Mix pár számát is szeretem. 

7: Várom már az áprilist, mert fontos kosár tornára megyek. 

8: Valószínűleg ez, az utolsó blogom. 

9: Nem valószínű, hogy lesz második évad, ha mégis, akkor júliusig be szeretném fejezni. 

10: Minden hétvégén legalább 2 mérkőzésem van, de sose tudom megunni. 

11: Kérdésekre jobban szeretek válaszolni, mint magamról regélni. 

1. Milyen szakra (szeretnél majd) járni/jársz az egyetemen? -Még nem biztos, hogy szeretnék járni egyetemre. 
2. Külföldön tervezel dolgozni? Hol? - Igen, még nem tudom. 
3. Miért? Miért nem? - Mert szeretek utazni és legfőképpen elkerülni ebből az országból. 
4. Milyen nyelveken beszélsz? - magyar, angol. 
5. Van/tervezel nyelvvizsgát? Milyen fokú(t)? Ha több nyelvet tanulsz, melyikből? - Angolból nem sokára középfokút, németből is szeretnék majd középfokot. 
6. Kedvenc sport? - kosárlabda, foci, röplabda... Igazából sok sportot szeretek. 
7. Milyen volt a szilvesztered? - Jó, a legjobb barátaimmal töltöttem. 
8. Van valamilyen fóbiád?- félek a madaraktól... 
9. Sztereotípiás vagy? -Nem igazán. 
10. Miért kezdtél el írni pont ebben a témában? - Érdekesnek tartom a pszichológiát és a srácokat amúgy is szeretem. 
11. Tervezel komolyabban foglalkozni az írással? - Igen.