27. fejezet- Fordulópont

Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, nagyon örültem nekik, tényleg! Remélem ez a fejezet is legalább annyira fog tetszeni, mint az előbbi, és hogy nem nyírtok ki a vége miatt ;) ! A szavazatokat is köszönöm a fejezet és az oldalsávban is. Jó olvasást, sok sikert a péntekhez, kinek mi a terve a hétvégére? :) 

27. fejezet- Fordulópont

Firenzét a turisták csak napsütésben látják, pedig ha egy kis hó borítja a várost, még gyönyörűbb. A szállodánk erkélyén állva volt időm összeszedni a gondolataimat, most, hogy Zayn nem vonja el a figyelmemet, mivel még békésen szundikál. Az tény, hogy a kosárlabda jobban hiányzik mind bármi más, de a kihagyásom után, nem tudom, hogy a felnőtt londoni csapatba bevennének-e. Az időbeosztásomba természetesen nem férne bele, és kevesebbet is keresnék vele, mintha minden második nap elrepülnék az Államokba, de többet lehetnék Zayn-el. Miután este hazaértünk és a barátomnak sikerült lehiggasztani pár pohár vodkával, kaptam tőle egy ajándékot, ami nem más volt, mint a festmény, amit annyira néztem az utcán tegnap reggel. Az érzéseim felé elég komolyak, talán már túlságosan is, de nem tudom ő hogyan viszonyul hozzám. Félek megkérdezni erről, mivel a volt barátom sose beszélgettünk hasonló dolgokról. Őt nem érdekelték az érzelmek vagy a romantikus dolgok, inkább a tettek embere volt.

-        Azt hittem elmentél,- szólal meg a hátam mögül barátom, rekedtes reggeli hangján. Lassan hátra fordulok, hátamat a korlátnak támasztom, és mosolyogva végig nézek rajta. Papucsban, melegítőnadrágban és téli kabátban feszít előttem, fején pedig a haja kócosan áll.

-        Dehogy, ez a hely csodálatos- mosolygok rá és közelebb lépek hozzá. Átölelem a derekát, de céltudatosan megfordítom magunkat, hogy láthassam a tájat.

-        Ez így nem ér, te már negyed órája itt nézelődsz, én pedig csak téged láttalak- suttogja fülembe és közben, hogy megpuhítson csókokat nyom a nyakamra és az állkapcsomra. Halkan felsóhajtok, lassan visszatáncolunk, a korláthoz én pedig hagyom, hogy kínozzon.

-        Köszönöm,- kuncog fel halkan.

-        Amíg tovább puszilgatsz, addig nincs, probléma- vigyorgok, bár nem ő ezt nem látja, biztos tudja.

-        Tudod, gondolkoztam… és kíváncsi vagyok a véleményedre…- a kabátja zsebében kezd turkálni, végül felsóhajt, elhúzódik tőlem és kicsit hátrébb lép, majd kis dobozt vesz elő.

-        Zayn… ez…- kezdeném és makogok össze vissza, de csak apró csókot nyom a számra.

-        Csak várd ki a végét, kérlek. – A doboz tetejét felpattintja, én pedig elnevetem magam. A mini ládikába egy kulcs lapul.

-        Nem kérem, hogy gyere hozzám, abba egyszer már belebuktam, inkább csak oszd meg velem az életedet. Lakj velem, ébredj mellettem!- néz rám reménykedve, én pedig lassan elolvadok tőle- Szóval mi a válaszod?

-        Azt, hogy küld el a takarítónőt abból a házadból, mert csak én szeretném látni a pucér hátsódat-, vigyorgok rá és a kulcsot a melegítőm zsebébe csúsztatom.

-        De akkor én is a tiédet!

-        Megegyeztünk- csókolom meg édes száját és behúzom az erkélyről. Mivel mind a ketten közül állink ahhoz, hogy megfagyjunk a fürdőben tántorgunk egy másodpercre se elszakadva a másiktól.

***

Az ágyon fekve hallgatom Zayn beszámolóját arról, merre is járt addig, amíg én és Macy a városban szórakoztunk.

-        Találkoztam néhány régi barátommal és a többi foglalást intéztem, de van egy rossz hírem… Előbb kell hazamennünk, a munkám miatt- elhúzom a szám szélét, de tovább simogatom a buksiját, amit a hasamon pihentet. Nem panaszkodom, igazából ő hozott el ide, így inkább csak megbecsülöm, hogy majdnem egy hetet is nyaralunk, vagy telelünk.

-        Jó, semmi baj, legalább én is dolgozom a könyvemen addig. Már csak a befejezést kell megírnom és elküldöm a szerkesztőknek. – Az elmúlt hetekben, hónapokban sokat dolgoztam, de egy pillanatra se hagytam abba a regényeim írását.

-        Ha siker lesz, kimászol a csődből?- kérdi félve.

-        Igen. Sőt!- nem igazán a pénz miatt írom, hanem inkább azért, mert ott levezetem a feszültséget, kikapcsolok közben és azt mondhatom, írhatom le, amit akarok.

-        Értem. Amúgy, amíg kint voltál kerestek a telefonomon téged. New York-ból hívtak- hangjában valami furcsát érzek, de a város nevét meghallva összerezzenek. Szeretem a várost, de jelenleg csak akkor térnék oda vissza, ha már kifizettem a tartozásomat.

-        Mit mondtak?

-        Már nem tartozol semmivel…- amint kimondja, szívemet megkönnyebbülés járja át, de azután gondolkozni kezdek, ő pedig a kínos csendtől megijed, ezért felpattan az ágyról.

-        Te aláírattad velem!- vádolom meg azonnal.

-        Miközben kicsit spicces állapotban voltál- bólint beleegyezően.

-        Zayn – sipítok fel és különböző káromkodások hagyják el a számat, de ő rendíthetetlenül néz rám. Időközben én is felálltam, ezért ő rögtön visszafeküdt. Az egyik kacifántos „dicséretemnél” hirtelen elakad a szavam, aztán bármennyire is próbálkozom, nem sikerül megszólalnom. Széles vigyort ereszt, én pedig kecsesen felemelem a kezemet és a középső ujjammal kifejezem az iránta érzett szeretetemet.

-        Ez ideális arra, hogy meghallgass!- felém nyitja karját, felül, a hátát pedig a támlának támasztja. Elutasítom gesztusát, helyette az ölébe vetem magam, és hevesen megcsókolom. Az első másodpercben annyira meglepődik, hogy nem csókol vissza, ezért elhúzódnék, de fenekembe markol és a csípőjére ültet. Igen, mérges vagyok rá, amiatt, hogy kifizetett ennyi pénzt az én hülyeségem miatt és neheztelek, még mert kihasználta a részegségemet, de ez eltörül amellett a hihetetlen szeretet mellett, amit iránta érzek.

-        Talán folytatnunk kéne, amit este elkezdtünk…- suttogja

-        Mond, hogy nem csináltam megint!- rázom meg vigyorogva a fejemet- Á, visszajött a hang…- és itt újra elmegy, így be se tudom fejezni. Zayn kétszer látott ittas állapotban és mind a kettő nagy benyomást tett rá. Ilyenkor a hormonjaim életre kelnek és erős vonzalmat érzek Zayn iránt, magyarul be vagyok indulva. Malik férfiből van, ezért imádja a helyzetet, de még sose használta ki. A barátom ebből a szempontból elég türelmes és közvetlen. Nem vele veszítettem el, mégis féltem az elsőtől, amit vele éltem át, bár később rájöttem fölösleges volt izgulnom, Jawadd aranyos volt és mérhetetlenül türelmes. Gondolataimból az édes fájdalom-, ami a nyakamba nyilall-, ébreszt fel.

-        Előbb beszélnünk kell-, egyenesedek fel, még mindig rajta ülve.

-        Első majdnem jó gondolatod a mai napra, de ha nem szállsz le rólam, akkor itt nem lesz semmiféle beszélgetés- természetesen képtelen kihagyni egyetlen helyzetet, amikor cukkolhatna. Játékosan mellkasára csapok, de nem igazán fáj neki, de azért a szájára kér egy gyógyító csókot. Persze, a kis bestia!

-        Azt hiszem, más fogalmaink vannak az emberi test részeiről és azok neveiről- mosolygok rá sátánian, és mindenféle puszi nélkül felpillantok. Most, hogy a hangom újra a régi Zayn-nek felajánlom, hogy a reggelit rendeljük ide, és közben beszéljük meg a dolgokat. Gyors zuhanyt veszünk, idő közben megérkezik az étel is, én pedig egy szál köntösben behívom a fiút, hogy tegye le az asztalra a reggelinket, ami több mint bőséges. Zayn combján ülök, amerikai palacsintát tömök magamba és közben azt ecsetelem neki, hogy ha visszatérünk, Londonba el kell mennünk, mozogni.

-        Itt is tudunk mozogni!- mosolyog csibészen.

-        Hihetetlen, hogy csak arra tudsz gondolni!

-        Legyek inkább Liam?- húzza fel szemöldökét és a kijelentésétől elnevetem magam, de aztán rögtön vállára ütök.

-        Hé, ő úriember! Mellesleg Danielle mesélt pár szaftos dolgot róla…- az új Mrs. Payne jelölttel egész jó a kapcsolatom és beavatott pár khm… intim dologba is.

-        Ú, részleteket!- csillan, fel a szeme én pedig csak megrázom a fejem és elveszek egy újabb palacsintát, amit málna lekvárral kenek meg. Nem csak azért nem mondok neki semmit, mert ez csak ők kettőjükre tartozik, hanem elég kínos nekem ilyesmikről beszélni, főleg Zayn előtt.

***

-        Mikor megyünk várost nézni?- kérdezem türelmetlenül a kanapén ugrálva és közben egy percre se állok le a sürgetésével. Barátom keserű arccal és még mindig pizsamába lép ki a fürdőszoba ajtón és csak szomorúan megrázza a fejét.

-        Az egyetlen hely, ahová most megyünk, az London.