2014. február 23., vasárnap

29. fejezet- Ami még jobban hozzád kapcsol

Sziasztok! Bocsánat a késésért, nem magyarázkodom. Remélem tetszeni fog, borzasztó vidám voltam a sok komi miatt, KÖSZÖNÖM!!! Jó olvasást és kitartást a héthez :) 

29. fejezet- Ami még jobban hozzád kapcsol
(mindenki ismeri, tudom, de ez akkor is vicces) 

Az, hogy Zayn és én egymás közelében szomorkodjunk lehetetlen, ugyanis max. negyed órát vett igénybe az, hogy megbeszéltük, nem hazudunk a másiknak többet.
-        Tudod te vagy az első, aki ilyen vacsorára hozott el- motyogom lesütött tekintettel, de rögtön felkapom a fejemet, mikor óvatosan végig simít kézfejemen.
-        A régi barátod sose hozott el ilyen helyre?- pillant körbe az éttermen, ami nem a luxusról árulkodik, inkább csöndes mégis kultúrát hely.
-        Nem… a randi szó nála azt jelentette, hogy rendelt pizzát, sörözött, de a filmet kiválaszthattam én. Szóval örülök, hogy mi járunk ilyen helyekre,- mosolyogok rá, majd halkan hozzá teszem:- mivel nagyon fincsi vagy öltönyben.
-        Igazán?- persze a lényeg megmaradt neki. Az előttem lévő poharat számhoz emelem és egy huzamra legurítóm a vörös bort.

***

Az, hogy visszamenjünk Olaszországba, mostanra lehetetlennek bizonyult, bár mind a ketten úgy gondoltuk, jobb, ha a családjainkkal töltjük a „téli szünetet”. Két nap van hátra a nagy ünnepig- Louis szülinapja, plusz karácsonyig, én pedig még senkinek se vettem ajándékot. Zayn és én tegnap fejeztük be a kevés cuccom átpakolását a házába, így őszintén időm se lett volna vásárolgatni. Úgy egyeztünk meg, hogy a számlák negyedét én fizetem meg én takarítok. Elég nehéz volt rábeszélni, de hosszas kérlelés és mi egyéb után, sikerült. Zayn-t tegnap láttam utoljára, pontosabban tegnap hajnalban, mert leutazott a családjához, mivel új kutyát akartak vásárolni a húgának ehhez pedig ő is kellett. Telefonon már beszéltünk, hogy visszatért Londonba, de valami dolga van még, én pedig azzal az ürüggyel, hogy dolgozom, elmegyek vásárolni. A bevásárlóközpont előtt állva leveszem a sapkámat, belegyűröm a táskámba, a használt, ócska és szinte ingyen vásárolt telefonomat ellenőrzöm, hogy írt-e valaki. Természetesen igen, még hozzá drága Harold barátom, aki kétségbeesetten próbál kibékülni velem, pedig én már megbocsájtottam neki, csak túl érzékeny, hogy ez felfogja. Miközben betérek a plázába, berakom a kabátomat és a pulóveremet a bérelt szekrénybe, felhívom a kis göndört.
-        Darcy!- kiáltja egy női hang a nevemet túl hangosan.
-        Szia, Caroline!- mosolyodom el, bár ő ezt nem látja. Sajnos régen találkoztunk, őt lefoglalja a nevelés (Harry) és a gyereknevelés is, engem pedig a munkám.
-        Baby, az, az én telefonom?- hallom meg Harry hangját is.
-        Most lerakom, de majd felhívlak-, suttogja barátnőm, aztán bontja is a vonalat. Hát jó… Ez egy hosszú, tartalmas beszélgetés volt.
 Kevesebb, mint két és fél órám van arra, hogy megvegyem az ajándékokat, Patricia-nak, a szüleimnek, az öt nem normálisnak és a körülöttük dolgozóknak, akikkel szorosabb a kapcsolatom. Patricia vásárlás mániájából kiindulva utalványt kap, a kedvenc boltjába, anyának Starbucksos csomagot veszek, apánál viszont elakadtam. Tudom, hogy régen annak örült a legjobban, ha én készítettem valamit saját kezűleg, de most erre nincs már időm. Végül két darab inget veszek neki, és tovább rohanok, de megtorpanok a játékbolt előtt. Közepes méretű plüss hirdeti a kirakatban, hogy akció van. Louis! Azonnal betérek és letámadom az eladót, hogy azt a figurát kérem a kirakatból.
-        Sajnos, az nem eladó- mormogja a pasi, majd tovább menne, de megragadom a karját. Ijedten néz rám. Jó, valószínűleg nem szokványos az, hogy idegenek fogdossák egy gyerek bolt kellős közepén.
-        De, az eladó! Két perce beszéltem a főnökével és mi ne mondjak fel is vagyok háborodva, hogy nem rögtön hozták ide nekem a plüsst!- orromat felhúzom és keresztbe fonom a karjaimat. Természetesen azt se tudom ki a főnöke ennek a szerencsétlennek, de ennél tökéletesebb ajándékot sose fogok találni Louis-nak. Szülinapjára együtt vettünk neki Zayn-el egy, egy hetes wellness nyaralást Balira, de valami kis személyes dolgot szeretnék adni neki karácsonyra, mivel mindig amiatt panaszkodik, hogy a többi ember elfelejti a karácsonyi ajándékát.
-        N…e…
-        Tessék?- esküszöm színházban a helyem. Ilyen alakítást nem mindenki tud elő adni. Olyan pökhendi stílusban nézek rá, mint általános iskolában, amikor nem adtak repetát én pedig fel voltam háborodva és az igazgatóságon tüntettem.
-        Ne haragudjon, máris hozom, addig várjon, itt kérem,- hadarja el a fiú és a kirakathoz siet, ahonnan kiveszi a répát és a pénztárhoz lép. Még árcímke is volt rajta, gonoszság lett volna, ha nem adják el nekem. Nem sokkal később szegény pára visszatér a répával még be is csomagolta nekem, így borravalót is adok neki.
Tovább vándorolok a plázába, és sok helyen meg is állok ajándékért. A fiúk barátnőiknek egyen ruhát veszek, csak egy-két minta különbözik, úgy is mindig hiányolták az ilyet… Liam imádja a kockás ingeket, így abból veszek neki egyet, mellé pedig egy sálát, ami színben illik az új kabátjához, amit tegnap küldött el fényképen, hogy mit szólok hozzá. Normális ember nem küld ilyet. Niall egy hatalmas sörös korsót kap és hozzá speciális ír sört, amit nagyon szeret. Pár nappal ezelőtt rendeltem neki az szülőhelyéről, ami, ha minden igaz holnapra meg is érkezik, még pont időben. Harry gyereknevelési könyvet kap és egy új csizmát, mert a régi pár nappal ezelőtt kiszakadt ő pedig csóró és főként lusta. Zayn okozta a legnagyobb fejtörést. Hiába, ő áll hozzám a legközelebb, még se tudom, mit vegyek neki. A tetováláson gondolkoztam a legtöbbet, és tegnap majdnem elmentem, hogy csináltassak egyet, végül megijedtem és elrohantam. De most úgy érzem, itt az idő, Zayn nagyon fog neki örülni, és csak ez a lényeg. A tetkószalon felé megpillantok egy bizsus boltot, ahová azonnal betérek. Barátom szereti a bőr karkötőket, ezért csak arra felé nézelődök, pedig nagy késztetést érzek az iránt, hogy a nyakláncokat is átnézzem. A hatalmas bevásárló táskákat leteszem a földre, bár pár másodpercig zsonglőrködöm velük, végül el tudok merülni a bőr karkötők világában. Hosszas keresgélés után egy sötét barna kéket választok ki és egy hozzápasszoló nyakláncot is. Fizetek, aztán az étterem részleg felé indulok, mielőtt túl esnék a max. fél órás „kínzáson”. A fiúknak is van egy csomó, csak nem lehet annyira szörnyű…
-        Ms. Sheridan?- a hangra azonnal felkapom a fejemet, így beleütközöm Zayn-be.
-        Mr. Malik, maga mit keres itt?- karjaimat nyaka köré fonom, így hátba vágva őt egy zacskóval, pont amiben Harry cipőjének a doboza van.
-        Már meghalt- nyög fel fájdalmasan, mire felnevetek és békítő csókot nyomok szájára.
-        Te is vásárolsz?- pillantok le a földre, ahol az enyémnél több, sokkal több ajándékszatyor pihen.
-        Úgy tűnik,- vigyorodik el- nem vagy éhes?- simít végig arcomon és kérdőn vizslatja szemeimet. Nyelek egy nagyot, hogy nehogy letámadjam itt a pláza közepén.
-        De, menjünk!- bólintok.

***

Miután megebédeltünk és Zayn kocsijába beraktuk a rengeteg ajándékot, együtt elmentünk a tetováló szalonban. Végig szorongattam barátom kezét és közben tiltakoztam is, mivel nem akartam neki elmondani, hogy mit szeretnék varratni magamra. Mikor a férfinak bent elmondom a tervemet, barátom elsőnek hevesen kiabál, hogy ezt nem tehetem. Aztán végül megnyugodott és felfogta, hogy csak neki szeretnék ezzel a kis Z betűvel örömet szerezni. Végig szorítottam szegény kezét, míg a másikat varrták, és még mosolyogtam is a bugyuta arcokon, amiket vágott, hogy elterelje a figyelmemet. Miután végeztünk kiválasztottunk egy gyerek filmet és megnéztük a moziban. Elég érdekesen festhettünk a sok óvodás közt, de minket ez nem érdekelt, sutyorogtunk, nevetgéltünk és egyszerűen csak jól éreztük magunkat.
-        Köszönöm szépen a napot, nagyon jól éreztem magam,- mondom Zayn-nek, miközben beülök az ölébe.
-        Én is- puszil bele hajamba- amúgy nincs elég hely a kanapén?- érdeklődik a szokásos csibész mosolyával.
-        Nem, ez a ház túl apró kettőnknek- szólok komolya arccal. Természetesen nem mondok igazat, mivel a négy hálószobájával, három fürdőjével és óriási konyhájával, nappalijával több, mint elég nekünk ez a ház. Mikor elsőnek körbe jártam a házat, azt hittem valaki még fog itt lakni velünk, de nem… Max. ha veszünk egy kutyát vagy ilyesmi…
-        Ha többen lennénk,- simít végig hasamon. Felsóhajtok, és csak elhúzom onnan a kezét.
-        Azt hittem ezt már megbeszéltük.
-        Nem bízol bennem, ugye? Emiatt vagy ilyen távolságtartó?- támad rögtön, mire kezemet mellkasára fektetem, hogy lenyugtassam.
-        Most is az öledben vagyok, tényleg nagyon távolságtartó vagyok- bólogatok gúnyolódva- nézd, Zayn, te huszonegy éves vagy, előtted az élet, és nem mellesleg még csak fél éve vagyunk együtt. Szerintem ez még korai lenne, térjünk vissza erre egy év múlva!- halkan és higgadtan mondom neki az egészet, és meg is válogatom a szavaimat. Hitetlenül megrázza a fejét és minden féle erőlködés nélkül kirak az öléből, majd talpra áll.
-        Elmegyek sétálni, majd jövök.
-        Zayn ne csináld már!- szökkenek fel és utána futok. Megragadom a karját és visszahúzom az ajtóból. Tényleg nem értem minek ez a hiszti- más 30 évesen se akar gyereket!
-        Csak, ha nem tűnt volna fel, én nem olyan vagyok!- motyogja idegesen és hajába túr. Megforgatom a szemeimet és tenyerét elhúzom fejétől, hogy hozzá férhessek.
-        Pontosan tudom, hogy milyen vagy- csókolom meg, amit rögtön viszonoz, már csak ösztönből is. Átkarolja derekamat, arcát nyakamba fúrja és felsóhajt, ami csiklandoz- nem szeretnék elhamarkodott döntéseket hozni. Mind a kettőnknek a munkára kéne koncentrálni. Tudod, ez nem egy olyan döntés amit később visszavonhatunk- emlékeztetem arra, hogy ez nem játék. Ha megunsz egy gyereket nem rakhatod ki az utcára, hogy bocs már nem kellesz.
-        Én tudom, hogy ez nyálas, de minél több időt töltünk együtt, annál jobban akarok belőled többet, és ebben most, kivételesen nincs semmilyen perverz dolog. Egyszerűen csak szeretnék valami közöset, ami még jobban hozzád kapcsol. 

6 megjegyzés:

  1. Nagyon nagyon tetszik
    Eszméletlen cuki volt tőle az a Z betű
    ÁÁÁ legyen picsi Zayn!!
    Siess a következővel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszii! Reméltem, hogy tetszeni fog... Majd meglátjuk ;)

      Törlés
  2. Imádom.Nagyon nagyon aranyosak....
    Egyettértek Darcyval, még nem olyan fontos egy pici, de tény hogy aranyoss lenne.
    Nagyon várom a folytatást

    VálaszTörlés
  3. Szia! Én imádom ezt a blogot és remélem nem veszed rosszul a kritikát, mert nem bántani akarlak, de el szeretném mondani. Szóval, amikor olvasom kicsit olyan, mintha ez a sztori nem tartana sehova és sokszor vannak helyesírási hibáid. Igazából ennyi, és még annyit, hogy viszont hihetetlenül tehetséges vagy és rendkívül szórakoztatóan írsz, csak gondoltam, ezeket megemlítem. Remélem nem haragszol és nem utálsz meg ezért, a blogodat továbbra is követni fogom. Sok sikert kíván: Berkes Anna Dóra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :) Örülök, hogy tetszik, és dehogy, sőt örülök neki!!! Igen, nekem is ez a problémám vele, és próbálok rajta változtatni, ami remélem a következő fejezetekben látszani is fog. Nem igazán tartom magam tehetségesnek, de köszönöm, hogy így gondolod :) A helyesírási hibák azért vannak, mert nem szoktam átolvasni, mielőtt közzé teszem. Nem utállak meg ezért, sőt köszönöm, tényleg!!! :))

      Törlés
  4. Drágaság ♥!

    Nagyon de nagyon jó volt a fejezet, imádtam ♥ :) Tök jó volt arról olvasni, hogy készülődtek az ünnepekre :33 A legjobb jelenet a plázás volt, amikor Zayn és Darcy találkoztak az egyik boltban :DD A tetkós jelenet is vitt mindent, de amikor beszélgettek a családalapításról... Bravó! :) Édes és aranyos fejezet volt, kell ilyen is :)

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép estét és a jövő héthez kitartást kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés