8. fejezet- Hajnali szórakozás

Sziasztok! Hát... Köszönöm a további szavazatokat, a két feliratkozót és a majdnem 1500 megtekintést! De, a következőt most már tényleg legalább egy visszajelzés után jön, mert tényleg idegesít, hogy nincs vélemény a történetről... Jó olvasást, jó hétvégét mindenkinek! :) 

8. fejezet- Hajnali szórakozás

Az emberek csodálkozó tekintetét elkerüljük, mivel hajnali kettőkor már csak pár részeg fiatal botladozik be a hotel ajtaján, azoknak pedig bőven elég a saját járásukkal foglalkozni. A garázsba érve, Zayn a kocsi kulcson benyom egy gombot, majd a mellettünk lévő kocsi első ajtaja kitárul, én pedig ettől kisebb sokkot kapva, ugrok a popsztár nyakába.

-        Már most utálom, ezt a kocsit- motyogom és elhúzódok tőle. Vigyor és nevet is rajtam egy sort, végül kinyitja nekem az ajtót, én pedig csöppet se kecsesen behuppanok.

-        Nekem tetszik,- simít végig a kormányon, én pedig csak megforgatom a szemeimet. Pasik…

-        Szóval… Minek is kellene titulálni ezt a kis kiruccanásunkat?- nem vagyok tisztában azzal, hogy mit is művelünk pontosan most, de egy biztos, felkeltett, lehozott ide, halálra rémisztett, szóval nem a kocsiban ülünk majd egész este.

-        Muszáj címkézni? Hívjuk csak egyszerű kiruccanásnak!- bólint, és zavarában ajkába harap. Nem kell zseninek lennem, hogy megállapítsam, izgul egy kicsit, viszont ahhoz, hogy kitaláljam miért ilyen, már az én csöppnyi agyam is kevés! Megrántom a vállam, s elfintorodom, mikor meghallom Lady Gaga számát a rádióból.

-        Nem szereted?- érdeklődik cseppnyi meglepődöttséggel a hangjában.

-        Eltaláltad. Szerintem, ne nevezze magát énekesnek, olyan, aki inkább a botrányairól és öltözködéséről híres. Rihanna is sajnos efelé közeledik, pedig őt tényleg csípem. Sajnos olyan ember vagyok, aki a külsőre is ítél, bármennyire is küzdöm ez ellen.

-        Hú, rendben- mereszt nagy szemeket és átvált cd-re, ami természetesen az ő zenéjüket játssza.

-        Jó, mielőtt kiakadnál és nevetni kezdenél…- kezdené a magyarázkodást, de késő, már hangosan kiröhögöm, de elhallgatok, mikor a zene elhallgat és beszélgetésbe csöppenünk. Arca összerándul, és üveges szemekkel figyeli az utat.

-        Böfögő verseny,- kiáltja a magnóból Niall, és igen, hatalmas böfögések követi az ír manó hirdetését. Én már sírva a nevetéstől, félájultan szorítóm a hasamat, hogy könyörgöm, állítsa le, Zayn vörös arccal, néha zavartan felkacagva nyomkodja a gombokat, hogy elhallgasson, de csodával határos módon az beragad. A böfögést a szellentés követi, s nem sokára a horkolás is megjelenik, amit Zayn suttogva közvetít.

-        Jó maradj az autóban, mindjárt megcsinálom ezt a szart,- morogja és további káromkodások közepette kiszáll, és nem tudom, merre felé megy, mivel én sírok a röhögéstől. A mostani mutatványuk a fiúknak a cigánykerekezés, amit Liam lázasan kommentál a mikrofonba. Már kezdek rosszul lenni, mikor egy halk robbanás, s megszűnik a DVD létezni… Kiszállok az autóból, megigazítom a ruhámat, ami csupán melegítőnadrágból, kengurus pulcsiból, s pólóból áll. A gond az, hogy a fehér melltartóm, ami nem ártott volna a vékony anyagok alá, a szállodában röhög rajtam a bőröndöm tetején. Amint tudatosul bennem ez, visszapattanok, mire Zayn az ablakhoz lép és megkocogtatja. Lejjebb húzom, mire behajol és kajánul mosolyog rám.

-        Megijedtél a tudattól, hogy vége a produkciónknak?

-        Nem- motyogom- a ruhámmal vagyis…- beszélek összevissza- szóval nincs rajtam valami, pedig kéne!

Pislogva néz rám, valószínűleg próbálja megfejteni a kusza mondatomat.

-        Megint fázol? Te nő, állandóan elfelejted, hogy tél van,- viccelődik, s könnyű szerrel kihúz a fekete AUDI  Q7-es kocsiból. Cullen féle vámpírokat megszégyenítő módon kapom mellkasom elé a kezeimet, mire ő is így cselekszik, ami miatt alapból elnevetem magam. Ha tudná, hogy a melleimet próbálom takargatni, hogy ne tűnjön fel senkinek, én bizony nem viselek melltartót. Annyira kínos, s nem is tudok ellene bármit is tenni.

-        Szóval mehetünk?- érdeklődik, s kezét lazán vállamra dobja, így ösztökél, hogy induljunk el, de én makacsul állok és kapaszkodom az autóba- rendben mi a probléma?- sóhajt fel. Szegénynek már most elveszem a kedvét attól, hogy bármikor máskor is elhívjon valahová, esetleg szóba álljon velem. Azért remélem, nem fogja, mindenkinek elmeséli, mennyire is gázul viselkedtem…

-        Én, nos, ez annyira gáz- temetem arcomat tenyereimbe, ott keresve menedéket. Ujjaival lágyan elhúzza kezemet, óvatosan felemeli az államat, én pedig szemeibe nézve, egyszerűen nem tudok hazugságot mondani.

-        Nem vettem fel melltartót, ami a te hibád, mert te rángattál el szó szerint a szállodából!

-        Valóban?- pillant végig testemen, én pedig erősen a mellkasára csapok, többször is, de a negyedik ütésnél megfogja csuklóimat, és elhúzza onnan.

-        Ez fáj először is, másodszor mehetünk Mc Drive-ba is. Mellesleg biztos voltam benne, hogy Amerikai vér is csörgedezik az ereidben, ha jól tudom, az ottani nők nem hordanak igazán melltartót!- cukkol. Még egyszer lendíteném a kezeimet, de kitér előle és futólépésben megközelíti a másik oldalt, majd bepattan. Felsóhajtok majd követem példáját, azzal a különbséggel, hogy a ruháját a mellkasomra terítem. Csak egy ravasz mosolyt küld felém, de abból mindent megértek… Kissé kínos csöndben fékezünk le egy másik idetévedt autó mögött, s türelmesen várunk a vacsoránkra. Szinte boldogan felsikítok, mikor a telefonom csörögni kezd.

-        Jó estét, Darcy Sheridan-al beszélek?- szól egy ismerős hang a vonal másik végéből. Elmosolyodom, igazán rég beszéltem már vele, ahhoz képest, hogy egy héten hányszor szoktuk egymást zaklatni.

-        Igen, szia, Ed!

-        Hogy vagy kislány? A lábad jobb már? Ugyan is a bemutatkozó edzésedet előrébb hozták, most mondta apa- szól vidáman. Ó igen, ő örül neki, mivel újra láthatja csini pofimat, de én kevésbé vagyok boldog, mert ez azt jelenti, félbe kell hagynom a munkámat.

-        Jól, köszi, te? Az előrébb még is hány napot jelent?

-        Mit kérsz?- suttogja felém Zayn és int a lánynak, hogy várjon.

-        Egy pillanat Ed! Sajtos Mc Royal menüt narancslével, nagy sült krumplit és kérlek egy almás pitét is!- nézek rá hálásan, és csak a vállamat rántom, amikor meglepetten les. Ha már meghívott, szenvedje el, hogy ennyit eszek átlagosan. Visszatérve a hívóra, Ed és én nagyon jó barátok vagyunk évek óta. Mikor kb. 7 éves voltam az ő apukája, aki sportmenedzser felfigyelt a tehetségemre egy diákolimpia meccsen. Az ő és az én családom jóba lettek, annyira, hogy együtt mentünk nyaralni évekig, ameddig a szüleimnek nem lett sok a dolguk, s nekem se volt a válogatottság. 14 éves voltam, mikor Ed iránt az érzelmeim jó barátból, szerelemmé változott, én pedig jó tini példájára nem tudtam uralkodni magamon, mindent elkövettem, hogy tetsszem neki. Ugyan félre érthetőek voltak azok az apró jeleket, amiket küldött, de úgy tűnt, csak nekem volt különb. Erőt vettem magamon, s elmondtam neki az érzéseimet, ő pedig finoman visszautasította, ugyanakkor elég kínosan érintett. Akkoriban a béke feneke alatt volt az önbizalmam, és bevallom, nem igazán sokat segített, az, hogy félre ismertem valakit, ennyire. Örültem volna egy barátnak, aki elkísér edzésre, miközben fogja a kezemet a másikban a nehéz táskámat, nevetgélünk és ad egy-egy puszit. Moziba is mehettünk volna, esetleg ülhettünk volna a parkban, ha én is tetszettem volna neki…  

-        Szóval, apa intézett neked orvosokat a turné állomásra, az első holnap, vagy is a te időd szerint- itt automatikusan a kocsiban lévő órára pillantok, ami hajnali kettőt mutat-, ma kezdesz reggel kilenckor az elsőnél. Ő a lábadat ellenőrizi és elmondja, milyen gépeken kezdhetsz mozogni, Dr. Hopkins magánrendelőjéből pedig egyenesen a kondi terembe mész, ha jól tudom, valamelyik fiúnak ugyanakkor van a sportoló napja, együtt mentek.

-        Jesszus, hogy képes ilyen messziről is megtervezni ennyi mindent?- ámuldozom. A mellettem ülő Zayn az ölembe helyezi a zacskókat, óvatosan megfogja vállamat, s biccent felém egyet, hogy minden rendben van-e. Én csak mosolyogva bólintok és nagyot szippantok az étel illatából. Egészségtelen, gusztustalan (mások szerint) és sportoló létemre nem szabadna, de annyira szeretem, és csak egyszer élek, nem kell a jövőmre koncentrálnom, sose voltam az a féle ember!

-        Vannak kapcsolatai, néha még az én főnököm is tőle kér, segítséget- hangsúlyából lemerem fogadni, hogy a szemei forgatja.

-        Semmi baj, sőt, kérlek, mond meg neki, hogy köszönöm és reggel az orvos után felhívom, de sajnálom, most mennem kell, legyen jó napod, szia!- búcsúzom el gyorsan, amikor már Zayn arcán látszik, unja, de jól nevelt, hogy ne szóljon közbe.

-        Ne haragudj, de a holnapot egyeztettem…- mentegetőzöm rögtön, de közbe már szidom magamat. Nem szoktál ilyet csinálni, Darcy, szedd már össze magad!

-        Remek, amúgy mit gondolsz, hol együk meg? Mert, ha ezt véletlenül Niall meglátja, a szalvétát se látjuk, viszont- rázza meg a fejét, és akaratlanul is, korgó gyomorral az ölembe pillant. Belenyúlok, kiveszek két szál sült krumplit, az egyiket a szájába adom a másikat meg én falom be.

-        Nekem tökéletes lenne, ha beülnénk, hátra a kis asztalra felpakolnánk a kajánkat és kész!- vázolom a tervemet, miközben kezeimmel, mint egy térképet rajzolok fel.

-        Mármint itt, ebben a kocsiban?- ámuldozik, s úgy mérget, mintha megőrültem volna.

-        Persze, ha lerakjuk a szalvétákat, nem lesz semmi baja a kis édesednek.

-        Hát, legyen…

Másnap reggel:

Miután óvodásoknak megfelelően még előkét is raktunk magunk elé, ellopkodtuk egymást, kajáját, s hajnali négykor autómosóba mentünk, visszatértünk a hotelba, ahol az őrök nyugodtan horkoltak a szobájukba, úgy, hogy áthallatszódott. Annyira élveztük egymás társaságát, hogy egészen hatig beszélgettünk még, néha elég komoly dolgokról, máskor viszont egymás vállába fojtottuk a nevetésünket így fel nem keltve a többieket, akiktől csak pár vékony fal választott el minket. És még merik azt állítani az újságírók, hogy minden sztár ide hozza fel az ideiglenes barátnőjét… Az ébresztőmet beállítom nyolc órára, és mikor kiírja a telefonom, hogy 1 óra 49 percre, hatalmasat sóhajtok. Régen mindig megbántam azt, hogy ilyen későn feküdtem le, tudva, másnap kemény napom lesz, de most ez foglalkoztatott a legkevésbé. Jól esett megosztani a gondolataimat egy teljesen más beállítottságú emberrel, mint én. Eszmecserét folytatni egy sztárral másoknak nehéz dolog lenne a sokktól és ezek szinonimáitól. De nekem nem volt nehéz, hozzá szoktam az évek során, sőt a hírnévvel gyakran járó nagyképűséget is tudom kezelni, amire az éjszaka folyamán elég kevés energiát kellett pocsékolnom. Reggel, mennyei illatra ébredek, azonnal felismerem a tejbegríz jellegzetes aromáit. Az ébresztőm pont akkor kezdi el játszani a lágy zongora szólót, amikor kilépek a fürdőszoba ajtón teljes harci díszben, ami most magas sarkú csizma, ami vádli fölé lép, a koptatott farmerembe tűröm a piros fekete kockás rövid ujjú blúzomat. Kényelmes a ruha és az edzőterem öltözőjében se kell sokat bajlódnom a levétellel. Az edzőruhámat a sporttáskába rakom, a kedvenc cipőm és a bokavédőm mellé. Szörnyen fáradt vagyok attól a kevés alvástól, amiből mostanában részem volt, mégis mosolyogva billenek ki a közös konyhába, ahol Zayn és Harry pattog a tűzhelynél, Liam komoly arcot vágva olvassa a mai híreket. A legnagyobb meglepetést Louis okozza, akinek vélhetőleg a saját kispárnája hever az asztalon rajta a kócos hajával.

-        Jó reggelt!

-        Neked is,- jönnek sorba a viszonzások, én pedig mindegyikre csak bólogatok. Érdeklődve leskelődöm a két szakács válla fölött mi is készül pontosan, mert addig jó, hogy tejbegríz, de a díszítés része érdekel a legjobban. Vékony kakaópor a tetején, tejszínhabbal egy mosolygó fej és a vezetéknevek kezdőbetűje.

-        Tényleg szakácskönyvet kéne írnunk,- vigyorog Harry, mint a vadalma.

-        Darcy, ma velem edzel!- rikkant fel az egyik bandatag én pedig ijedtemben a szívemhez kapok.