7. fejezet- Liam zsebében maradt a kulcs, ugye?

Sziasztok! Hát tényleg szomorú vagyok, hogy senki se írt, milyen a történet... Remélem ehhez már írtok... Jó olvasást és hétvégét! :) 

7. fejezet- Liam zsebében maradt a kulcs, ugye?

-        Harry, ne haragudjatok, hogy csak így elrohantam- motyogom.

-        Semmi baj, bebizonyult, hogy te is csak egy ember vagy!- vigyorog és nyelvét óvodáshoz illően kinyújtja.

-        Nem lehetne, hogy ezt titokban tartjuk?- mosolyodom el én is, bár szerintem zombihoz hasonlíthatok, kisírt szemeimmel és vörös, felpuffadt ajkaimmal.

-        Felőlem- nevet fel és felsegít, a rönkről- a bringa ott vár ránk- mutat egy rikító sárga jármű felé, ami alig 10 méterre van tőlünk. Nagy léptekkel indulunk meg a fiúk felé, akik türelmetlenül mozognak, ide-oda amit a hintónk is követi. Magamra erőltetnék egy mosolyt, de inkább nem teszem, az nem én lennék! Igaz, gyűlölök gyengének, sebezhetőnek látszani, de inkább, mint, hogy műnek és kétszínűnek tűnjek. Nem ismernek még annyira, hogy tudják, miket érzek, teszek és ezeknek mi az okuk, így Harry mellett csöndben kullogok vissza.

-        Szóval járunk, ugye Malik?- vonom fel szemöldökömet és az egyetlen üres helynél megállok.

-        Oké, este tényleg randira megyünk-, kacsint rám, s megpaskolja a mellette lévő helyet, ami az anyós ülés. A többi srác jól szórakoznak rajtunk, de főleg a válaszomon, amiben finoman kifejtem, hogy max. anyukám megy vele bárhová is kettesben. Mind a ketten viccelünk... Legalább is remélem! Az elveim ellenére, volt már arra példa, hogy közel kerültem a páciensemhez, de pórul jártam. Elkeseredett popsztár volt, aki vigasztalódnia akart, én pedig kéznél voltam.

-        Hová tartunk?- érdeklődöm, miközben a kapott aranyérmet nézegetem. Harry, Niall és Liam ülnek leghátul, Louis középen, Zayn és én pedig elől.

-        A Washington Parkba, 10 percre van innen, vagy is a Google szerint csak 6, de biztos vagyok benne, hogy meg kell állnunk Niall-el kajáért- válaszol Louis. A telefonja fényében látom arcát, ugyan is idő közben kezd besötétedni, a főútra pedig még nem értünk ki. Az utunk, - Tomlinson nem tévedett- pontosan a gyors étteremig, nagyon jó hangulatba telik! Liam telefonjáról zenét üvöltettünk, és emellé hangosan énekeltünk, én is, ami a lehető legrosszabb az egészben. A fiúk többször is megjegyzést tettek, mennyire „jó” és „fantasztikus” hangom van, de én csak azért is, hogy a kedvükre tegyek, tovább kornyikáltam. Ha már zene van, hát hagy énekeljek! Zayn komolyan vette a vezetést, ezért a csuda telefonján a lámpa alkalmazást arra használta, hogy indexeljen. Mivel a járművel tilos a járdán közlekedni, pedig szimpatikusabbnak találtuk a bicikli utat, mint a fő utat. Az a szerencsénk, hogy hátul van két lámpa, így a sötétben is észre vesznek minket az autósok.

-        Mesélj magadról Darcy, nem sokat tudunk!- kiált előre Niall.

-        Ez így nehéz lenne, mit szólnál, ha kérdeznél, vagy kérdeznétek?- ajánlom fel a számomra egyszerűbb, s könnyebb fajtáját annak, hogy megismerjenek. Harry először gyermekded lélekkel, a felelsz, vagy mersz játékot veti fel, de leszavazzuk, hisz már nem gimnáziumban vagyunk! Amúgy is gyűlölöm, az olyasmi „parancsokat”, mint: csókold meg, vedd le a pólóját, egyél meg sajtot tejszínhabbal.

-        Mit bírsz a legjobban, a bandában?- első gondolatom az, hogy komoly, felnőttes választ adok, de szeretném fent tartani ezt a mókás hangulatot.

-        Liam földrajz tudását- felelem pimasz hangnemmel. A sértett magyarázkodni kezd, hogy az nem úgy volt, csak rossz jelenetet kapott el a kamera, és nem kell elhinni mindent, de lényeg csak Zayn fejében marad meg.

-        Szóval láttad a filmünket?- aprót bólintok, mire Niall diadalittasan felkiált és a kezét Malik és köztem előre dugja. Érdeklődve pillantok a kormányzó felé, aki csak megforgatja a szemeit. Szóvak fogadtak, hogy láttam-e a This is us-t. Őszintén szólva, az egyetemi csoportból kb. húszan mentek el, és engem is meghívtak, ezért velük tartottam. Tetszett a film, és sok mindent leszűrtem belőle, bár elsőnek hasztalannak tartottam, hogy ennyi információm van a híres brit pop bandáról, de mint később kiderült, jól jön ez most!

-        Következő ember- kiáltok- mindenkinek csak egy kérdése van-, pillantok hátra Liam-re, aki már újra bombázni akar.

-        Ki volt az, a lány?

-        Bocs, Harry, erre nem válaszolok!- húzom el a számat, és próbálom leplezni az érzéseimet. Harold tiltakozni kezd, s követeli a választ, de nem kapja meg.

-        Oké, akkor másik kérdés, de erre kérem a választ, rendben?- bólintok, mire a Fürtös összedörzsöli a tenyereit.

-        Igen,- válaszolok és kérem a következő kérdést, mire sértetten ordít egyet, hogy ez nem ér! Ó dehogy nem! Kérdezett, válaszoltam és kész. Louis következik, aki afelől érdeklődik, miért vagyok ennyire visszahúzódó.

-        Képtelen vagyok bárkiben is megbízni, Barbara miatt. Már, mint ne értsétek félre, könnyen barátkozom, tényleg aranyosnak tűntök, egytől-egyig, de sok idő kell ahhoz, hogy én megnyíljak bárkinek is!- sóhajtok fel. Régóta küszködöm ezzel, s be kell vallanom, ez idővel egyre rosszabb lesz. Még jobban bezárkózom és hajlom a felé, hogy csöndben üldögélek és hallgatom a másikat.

-        Mellettünk majd megváltozol kislány!- simítja a vállamra kezét a répa mániás. Tényleg remélem, hogy így lesz! További kérdések érkeznek, amikre én boldogan válaszolok, még, ha egy kettő elég indiszkrét is. A parkba érve, leülünk a fűbe, mert a padokon már nincs hely. Kis körben ülünk, az ölembe Liam és Niall kobakja, lehetséges, hogy alszanak is… Zayn mellettem ül, s arról beszél, mennyire sok és fárasztó koncertek következnek, s kicsit félnek nem tudnak megfelelni a rajongóknak, de én biztosítom, hogy nem lehet minden embernek a kedvére tenni! Megérti, mit próbálok magyarázni neki, ugyanakkor tudom ugyan úgy fog izgulni… Mindenben én se tudok segíteni, csak ha a másik fél akarja, s meg vannak a megfelelő körülmények is. Tényleg jól elbeszélgetek vele, egy hullámhosszon vagyunk, s mindenki volt az éjszaka folyamán. Lassacskán visszamegyünk a Flayette parkba, Niall, Louis, Liam és Harry pedig leadják a hintónkat, én pedig Zayn-el a kis busznál várakozunk rájuk.

-        Liam zsebében maradt a kulcs ugye?- suttogom magam elé dideregve. Tél lévén baromi hideg van, amit a libabőr a karomon szemléltet is. Zayn elhúzza a száját és bólint, hogy igen. Remek! Dörzsölöm a bőrömet, hátha ezzel felmelegítem, s nem fagyok meg. Bezzeg Malik nem fázik, sőt a kabátja szét húzva, pulóvere is csak félig van rajta. Szúrósan nézek rá, mire megtörli az arcát, mintha maszatos lenne, de nem arra gondolok. Makulátlan az arca, a fiúk elmondása szerint nagyon sokat ad a kinézetére, de nem annyira, mint ahogy azt az újságok leírják, vagy a rajongók képzelik. Továbbra is kémlelem, és látványosan összerázkódom, kimutatva hogy fázom, neki pedig van fölösleges kabátja!

-        Kibököd végre mi a probléma drága Darc?

-        Természetesen- bólintok-, ideadnád végre a hülye ruhádat? Fázom! Reszketem!- morgom felé és a szó szoros értelemben leveszem róla a farmerdzsekit. Tátott szájjal nézi mit is művelek, majd hangosan kezd el nevetni, ami miatt páran felénk fordulnak, de valószínűleg csak két sötét alakot látnak a parkolóban. Percek múlva, kapok egy üzenetet, amiben kiderül, a fiúk megálltak vacsorát venni, hoznak nekünk is, én pedig sóhajtva válaszolom, hogy siessenek, mert megfázunk. Niall azzal ráz le, hogy találjuk fel magunkat Zayn-el, két fiatal, tomboló hormonokkal.

-        Ki fogom nyírni a haspók barátodat, ha végre ide érnek!- csapok Jawadd mellkasára, ami meglepően izmos.

-        Mit csinált?- vonja fel a szemöldökét. Arca meglepően közel van az enyémhez, ami miatt hátrébb lépek, s zavartan elmagyarázom, mit csinált a kis vérpoklos.

-        Na, gyere, bújj ide,- mosolyodik el, ugyanis még mindig vacogok, és átkarolja, a derekamat fejét az enyémre helyezi, kezeit a hátamra csúsztatja és elég szorosan tart magánál. Jesszus, mit művelek? A páciensemmel ölelkezem, mindenki szeme láttára, de őszintén, most ez a legutolsó dolog, ami érdekel, hisz annyira jó illata van a parfümének! Kezeim hülyén lógnak magam mellett, így kissé bizonytalanul átkulcsolom a derekát, majd rögtön fellesek arcára, hogy mit reagál. Kissé borostás arcán elterül egy szelíd mosoly, és kicsit hátra billenti a fejét, hogy rám lásson.

-        Még mindig fázol?- a hátamon lévő tenyereit megmozgatja és lágyan simogatja. Elsőnek rávágnám, hogy nem, dehogy is! Annyira közel van hozzám, - nem csak az arca- hogy lehetetlen lenne, hogy csak egy kicsit fázzam. Hamiskás mosolya elárulja, rájött, hogy is érzem, szemei csak úgy csillognak a büszkeségtől. Olyan szívesen lehorgasztanám azt a fránya, önelégült vigyorát, de jól esik az érintése. Nem beszélünk, inkább csak nézzük egymást, vagy csukott szemmel várakozunk a sötétben, s hangzavarban. Egy külső szemlélő azt hinné, járunk, pedig csak fáztam. Az igazat megvallva, már rég elléphetnék tőle, röhögnék egy sort, ugyan is már lassan lázas leszek, de valahogy képtelen vagyok rá.

-        Amúgy van barátod?- suttogja. Felvont szemöldökkel nézek rá, ez most megőrült?

-        Ez meg milyen kérdés?

-        Egyszerű- motyogja. Arcáról a mosoly eltűnik, helyette szomorú arcot vág, de továbbra is simogatja a hátamat.

-        Oké, csak, hogy tudd, nem szokásom mást ölelgetni, amikor van valakim! Az nem én vagyok, összetévesztesz valakivel!- rázom meg a fejemet, és elhúzódnék, de szorosan visszahúz.

-        Nyugi, csak kérdeztem. Ne haragudj!- sóhajt fel- csak tudod, nagyon nehezen bízom meg az emberekben.

-        Ezzel nem vagy egyedül, de egy idő után sikerülni fog, bármennyire is nehéz, higgy nekem!- simítom meg bíztatóan a vállát. Újra mosolyog, ez pedig még gyorsabb szívverést idéz elő nálam, kösz, Zayn!

-        Ide fagy a seggünk, most már akkor is előbújunk!- kiáltja Louis és káromkodások közepette megjelenik a 4 fiú a mellettünk lévő bokorból. Azonnal elhúzódom, kivételesen sikerül, gyorsan visszaadom a kabátot és a hajamat rendezgetve érdeklődöm miért rejtőztek el.

-        Hátha lesz valami, de Jawadd barátunk nem valami aktív ezen a derűs estén…- pillant az égre drámaian Harry, mire a homlokomra csapok és türelmetlenül felszólítom Liam-et, nyissa ki a kocsit, mert ide fagyok.

***

A fiúk felmentek lepihenni, mert holnap próbájuk van és edzések, én pedig a portán várakozom.

-        Ms. Sheridan?- szól egy arrogáns hang a pult másik oldaláról, amihez egy öltönybe bújtatott test is társul.

-        Jó estét, igen.

-        Azt mondta a kollégám, probléma van a szobájával, a harminckettes lakosztályban.

-        A fűtés nem működik, tegnap este már jeleztem, hívtam szerelőt, de rejtélyes módon nem érkezett meg,- szólok gúnyosan, de ő csak megrántja a vállát, s felajánlja, hogy kapok egy pót ágyat.

-        Másik szoba nincs?- egyre türelmetlenebb vagyok, mert rendesen elfáradtam a mai napon. Ide felé a kocsiban el is aludtam, csak úgy, mint Zayn és Niall, azzal a különbséggel, hogy Niall úgy horkolt, mint egy nyolcvan éves bácsika, akinek komoly problémái vannak. Louis elmondása szerint, csak akkor ilyen, ha kipihent és jól alszik, ami elég kevésszer fordul elő, ezért nem szokták felébreszteni ilyenkor. Tényleg sajnálom őket, amiért sokszor fáradtak és kevés idejük van pihenésre, de mint mondani szokás, mindennek van rossz és jó oldala, mint a hírességnek is! Miután minden lehetséges ötletet felvetek, hogy tudjak aludni valahol, és mindre nem a válasz, felbaktatok a lakosztályba és szomorúan bontok fel egy narancslevet.

-        Sikerült?- suttogja Zayn az étkezőasztalnál ülve, s valami kekszet eszegetve.

-        Nem, szóval ne haragudj, de ma is nálad alszom, ha csak nem baj…

-        Dehogy- vágja rá rögtön, mire elmosolyodom. Bólintok egyet, végül visszateszem a hűtőbe a dobozt, a poharat pedig gyorsan elmosom. Zayn a tányérját a pultra rakja, mire azt is letisztítom.

-        Köszönöm!- szól hálásan.

***

Félálomban átfordulok a másik oldalra, ahol Zayn a telefonját nyomogatja sebesen, fülébe fülhallgató, amiből halkan szól Pink és Nate Russ: Just give me reason című slágere. Bár az énekesnőt nem ismerem, akikkel eddig munkám volt, csak jót mesélnek róla, nagyon szeretik. Mivel túl sokáig bámulom Malik koncentráló arcát, valószínűleg észreveszi, de nem hogy szólna, felkapcsolja a lámpáját, ami nagy fényt ereszt a szobára, mire hunyorogni kezdem.

-        Öltözz, Darc, indulunk!- mondja és máris mellém lép, telefonját eldobja, pont az alvó állatkája mellett landol. Elsőre számomra vicces volt, hogy 20 éves kora ellenére is plüss állattal alszik, de elmesélte, hogy ez a húgáé, aki neki adta, hogy mindig eszébe jusson, így pedig aranyos, minthogy gyerekes a játék elefánt.