3. fejezet

Sziasztok! Köszönöm szépen a két szavazatot, jól estek, de remélem többen is fogtok még kattintani. Remélem tetszenek a részek, ha mégse, írjátok meg nyugodtan! Jó olvasást, következő fejezet, valószínűleg szombaton! 

3. fejezet

Izmos, tetovált karjai megfeszülnek, a fotelomat maga felé fordítja, és a karfákon támaszkodik, vészesen közel hajolva hozzám.

-        Fogalmad sincs arról, amit leírtál, így van egy tanácsom, ne dobálózz a szavakkal!

-        Te pedig ne fenyegess,- vágom rá rögtön. Zayn pár pillanatig tétovázik, végül újra megszólal.

-        Semmit se tudsz rólam, és biztosíthatlak nem is fogsz! Mind a négy fiú után lesz legalább 30 oldalad, amit később kiteregethetsz egy újságnak, hogy sok pénzt kapj érte, de egy valaki üresen marad, még pedig én. Egy idegen vagy, akinek, csak azért mert van egy diplomája, nem lesz rögtön a barátom!- magyaráz hosszasan és néhol értelmetlenül. Még egy szót gépelek: bizalmatlanság. Szó mi szó, meg lehet érteni ezt az ő szakmájában, de azon leszek ez alatt a 12 hónap alatt, hogy ezt megváltoztassam. Megfogom a felkarját és mélyen a szemeibe nézek, próbálom minden nyugalmat belepréselni abba az egyetlen nézésbe. Erőszakosan elrántaná, látom rajta, de végül meggondolja magát.

-        Nyugodj meg kérlek, ha veszekszünk, nem oldunk meg vele semmit!

-        Utoljára a barátnőm mondott ilyet, csak nem, neked is bejövök?- vonja fel szemöldökét és most ő az, aki győztes mosollyal fürkészi arcom szegletét, csak, hogy ő nem ismer, fogalma sincs, mikre vagyok képes!

-        Én orvos vagyok, akit azért fogadtak fel erre a munkára, mert problémáitok vannak, amiket meg fogunk oldani, együtt közösen,- itt felhorkan és óvatosan lefejti apró ujjaimat bőréről- akár hiszed akár nem! És mellesleg, nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy egy nálam fiatalabbal hancúrozzak két munka között,- kacsintok és elfordulok a fotellel, bár a kelleténél nagyobb lendületet adok neki, így majdnem a kiindulási pontomon vagyok. Sose szoktam ilyen szent beszédeket ejteni, mint az előbb, de abban bízok, ezek bejönnek, még ha más doktor tippjei is! Érdekesnek találom, hogy megemlítette a barátnőjét, a híres énekest Perrie Edwards-ot, aki a híres lány zenekar tagja. Ő is a páciensem, de a menedzserrel megegyeztünk ezt elhallgatjuk az ex vőlegény elől. Csúnya ügy volt az egész, bár korukhoz képest felnőttesen kezelték a dolgokat. Perrie csalta meg Zayn-t, aki emiatt teljes depresszióba borult, annyira, hogy még a turné kezdetét is el kellett tolni. Mikor elsőnek találkoztunk a szórakozóhelyen, meg voltam győződve, csak azért részeg, mert bánatos, bár az én elveimben ez a kettő nem fér össze. Aztán utána találkoztam még velük kétszer, de túlságosan is kiegyensúlyozott volt és higgadt, aminek fel kellett volna tűnnie nekem, de valahogy átsiklottam felette. Amikor Liam a parkolóban felajánlotta az állást felhívta a figyelmemet, nem egy könnyű esetek, és ne lepődjek meg, ha a próbaidőm utána is csak nehezen nyílnak meg előttem. Természetesnek tartom, hiszen elsőnek barátságnak kell kialakulni, bár nem olyan mélynek. Nem várhatom el senkitől se, hogy az első alkalommal megossza velem az ügyeit, előtte nekem kell lépnem, és bemutatkoznom, mesélnem.

***

Lábaimat az előttem lévő szék támlájára rakom, arcomat csipkedem és a második kávét öntöm magamba. Semmit se tudtam aludni a repülőn, viszont itt még csak délután öt óra van, és most minden erőmmel azon kéne lennem, hogy a fiúkat figyeljem a próbájukon. Niall felajánlotta a kanapéját az öltözőjében, hogy nyugodtan aludjak pár órát, ő majd felébreszt, ha végeznek, de én elutasítottam. Ilyenkor, a stressz helyzetben, még több infót kaphatok az együttestől, akaratlanul is. Jó kedvűek, ugyanakkor én látom, azért bohóckodnak, hogy ezzel majd a rajongókat elszórakoztassák, és elrejtsék a gondjaikat.

-        Darcy, tudnál segíteni egy kicsit?- kiált le a színpadról Louis. Vidáman felpattanok, de lábaim pont annyi időre adják fel a szolgálatot, amíg megtámaszkodhatnék, így elesek. Morgolódva dörzsölöm meg szemeimet, amik már vörösek és felállok, leporolom a ruhámat és felmászok a magas színpadra.

-        Jól vagy? Biztos nem szeretnél aludni?- kérdi Josh félre húzott szájjal.

-        De, azt hiszem nem ártana most már tényleg,- sóhajtok egyet-, de előtt segítek a fiúknak.

-        Mindenki örülne, ha pár órácskára nem kéne azon aggódni, mikor teszünk olyat, ami miatt, pszichiátriára zártathatsz!- gúnyolódik Zayn. Felvonom a szemöldökömet.

-        Ó, szóval emiatt aggódsz?- kérdezem jóval hangosabban, csak, hogy mindenki hallhassa. Lazán megrántja a vállát, de addigra már megjelenik Liam is, aki átkarolja a vállát.

-        Pihenj egy kicsit, tesó. Kísérd el Darcy-t, szívj el egy slukkot, addig mi gyakoroljuk a szólóinkat!

-        Rendben,- bólint beleegyezően és int, hogy kövessem. Akaratlanul is végig nézek rajta hátulról és meg kell állapítanom, elég jól néz ki, a magas, izmos termetével, de még se az a kigyúrt szörnyeteg. Éjsötét fekete haja oldalt egy kicsit fel van nyírva, de istenien fest. Ha nem lenne az, a szörnyű modora, találhatna egy normális lányt, aki igazán szereti és gondoskodik róla. Némán sétálunk át a dolgozó embereken, akik érdeklődve figyelik, ahogy lehorgolt fejjel vonulunk, mint a bábuk. Szemeim kezdenek leragadni, de újabb gondolatuk söpörnek végig a fejemen.

-        Figyelj, sajnálom, hogy bunkó voltam,- áll meg hirtelen, így majdnem neki megyek, de megfogja a karjaimat és kicsit hátrébb tol magától. Ha közeli barátja lennék, valószínűleg megölelném, s biztosítanám, semmi baj, de mivel az orvosa vagyok…

-        Beszélhetünk róla, amikor csak szeretnéd, én ráérek. Sejtem mi mehet most benned végbe, de tudnod kell, mindig, minden változik, semmi se marad ugyan olyan, muszáj tovább lépned!- célzok erősen a romba dőlt házasságára, remélve, hogy nem vittem túlzásba. A volt barátom a legjobb, gyerekkori barátnőmmel jött össze, a hátam mögött. Szerettem mind a kettőjüket, képtelen voltam dönteni, aztán rájöttem, nem kell, hisz’ egyikük se érdemli meg, hogy foglalkozzak velük! Olyan kínt éreztem, akkor, mint még soha, becsapva éreztem magam és fogalmam se volt, másoknak, hogyan fogják tálalni a szituációt. Megbíztam bennük, sose gyanakodtam, amikor egymásra mosolyogtak, vagy ketten beszélgettek, amíg én például az egyetemen voltam. Mind ezt még soha, senkinek se mondtam el, mert képtelen voltam. Kínos lett volna egy doktornak, mert akkor trauma nem ért, szüleimmel sose osztottam meg ilyesmiket, Patricia pedig, tudott róla, s nem várta el, hogy magyarázkodjak. Csak ült mellettem és nyújtotta a zsebkendőket, és egy üveg bort hozott vigasztalásul.

-        Még képtelen vagyok,- feleli végül- túl friss a dolog, talán majd később. Sajnálom.

-        Semmi baj,- bólintok. Keserű hangjától kiráz a hideg és szinte megsajnálom, de ragaszkodom ahhoz, hogy ő is csak egy kliens.

-        Na, jó, itt az én öltözőm, mert nem tudom, hogy Haspóknak hol van. A lég kondit nyugodtan állítsd át, ha kell.

-        Köszönöm,- mosolygok rá és szégyenlősen benyitok a szobájába, ahol férfi parfüm szag keveredik édes virág szaggal. Felvonom a szemöldökömet, ugyan is érdekesnek tűnik, egy ekkora csokor virág és egy férfi kuckójában.

-        Jaj, ne, már megint az, a hülye gyerek,- sóhajt fel. Kíváncsian nézek rá, mire elröhögi magát. Hosszasan magyaráz arról, hogy egy régi osztálytársa, aki itt lakik Amerikába, szívatásból küld neki egy csokor virágot, ha egy országban tartózkodnak. Pár percig beszélgetünk, végül magamra hagy, mert Liam már hívta, hol a fészkes fenében van? Befészkelem magamat a kényelmesnek nem nevezhető kanapéra, és boldogan hunyom le szemeimet; végre, pihenés!

Vidám kacajukat az előszobából hallani lehet, én pedig mosolygok, mert itt van a barátom és legjobb barátnőm. Ők – a családom után-, akikben a legjobban megbízom, és nincs annál jobb érzés, hogy nem utálják egymást, sőt még beszélgetni is szoktak. Nekem ez persze nem baj, mert tudom Nick csak is engem szeret, bár az utóbbi időkben kicsit kevesebb időt töltünk egymással, de kémia még működik köztünk. Halkan leveszem a kabátomat, és szinte némán közelítem meg a nappalit, hogy megijesszem őket. Azonban nem a várva várt látvány tárul elém! Sandy a barátom ölében, lakozott körmeit óvatosan arcába fúrja, abba a borostás bőrbe, amit tegnap még én csókoltam! Felülről teljesen meztelenek, én pedig a kezembe tartott vázát, amiben a kapott virágot viszem, egyszerűen elejtem. Képtelen vagyok őket nézni, csak is a kerámiát kémlelem, ahogy apró darabokra törik, pont, mint az én életem és kapcsolatom.

Az arcomon lefolyó könnyek zuhatagára ébredek fel, mintha egy bombát robbantottak volna mellettem, úgy megijedek, mikor kinyílik az ajtó. Fejemet odakapom, és felsóhajtok, mikor Liam izzadt és vihar vert arcát pillantom meg.

-        Minden rendben? Kiabálást hallottunk…- méreget. Hevesen bólintok, felkelek, a takarót, ami idő közben valahogy rám repült, összehajtogatom és kíváncsian nézek rá.

-        És te? Veled mi újság?- bár a végét lehet nem hallja, ugyan is hangos sikítás és üvöltés szakítja félbe. Kérdőn pillantok az órára, ami este fél kilencet mutat. Basszus! Már rég megy a koncert, én pedig, ahelyett, hogy dolgoznék, alszok egy popsztár öltözőjében.

-        Igazság szerint, velem minden oké, de Harry miatt aggódunk. Nem beszél, csak rázza a fejét és motyog valamit, amit nem értünk. Aztán te egy nagyot kiáltottál- itt elhallgat. Várja, hogy elmondjam miért, de én felpattanok és követelem, hogy mutassa, meg hol van a valószínűleg sokkos állapotban lévő Göndör.