12. fejezet- Csomagmegőrző?

Sziasztok! Mivel két hétig nem volt rész, így gondoltam, hogy bepótolom az elmaradt részeket, szóval ma is hoztam egyet. Viszont! Most már tényleg egy vélemény után hozok csak részt! Köszönöm szépen a további szavazatokat, és várom, hogy a közepesre szavazó elmondja mit javítsak! :) Jó olvasást és hétvégét! 

12. fejezet- Csomagmegőrző?

(elolvadok ettől a képtől *-*)

Életem legnehezebb fél óráján vagyok túl, ezt bátran kijelenthetem. Az első negyed órában amiatt voltam ideges és feszült, mert hazudnom kellett neki is, azzal kapcsolatban miért is lógok annyit mostanában a fiúkkal. Faggatózott és tudni akart mindent, de én nem mondtam semmit, csak, hogy itt azért vagyunk, hogy ő meséljen. És ő mesélt, de bár ne tette volna. Tudtam, hogy nem régiben volt egy kisebb kapcsolata, de most szakított vele, és a napokban felhívta Zayn-t. Ekkor rájöttem miért nem keresett az elmúlt napokban és miért feledkezett el rólam olyan könnyen. Arról is beszámolt, hogy mennyire jól esett vele beszélnie, milyen sokat jelent neki, hogy a fiú meg tudott neki bocsájtani a megcsalás után. Zayn érzései még se voltak olyan mélyek irántam, mint azt vártam és szerettem volna!

-        Ú, csörög a telefonom, tarthatnánk egy pár perces pihenőt?- kap rögtön a táskájához Perrie és azonnal arrébb sétál. Ez alatt az idő alatt próbálom rendezni az érzéseimet és nyugtatni magam, hogy annyi férfi van még ezen a kibaszott bolygón, akik sokkal jobbak és nem játszadoznának a szívemmel. Pár másodpercig képes vagyok nézni, ahogy a lány mosolyogva beszél a telefonba és boldogan cseveg mindenféléről, de utána elkapom a fejemet. Végül is, nem nevezném ezt igazi járásnak, csak pár csók és ölelésről van itt szó, ezek egy szórakozóhelyen is előfordulnak… Bár nem velem, de valaki mással biztosan!

-        Na, itt is vagyok, remélem nem unatkoztál addig…

-        Áh, nem dehogy, mosolyogtam addig az itt eljövő emberekre- rántok vállat, mintha ez egy normális emberi cselekedet lenne, de én tényleg szoktam ilyet csinálni…

-        Figyu, mennyi időt is beszéltünk meg mára?- harapdálja ajkait, ami Zayn-nek vagy a pasi rajongóknak biztosan imponáló, de nekem nagyon nem!

-        Egyet, ebből eltelt háromnegyed- pillantok órámra. Idáig ott tartunk, hogy csak mesélt, és csak most jönne az én tanácsom vagy javaslatom, de van egy sanda gyanúm, ez ma lemarad.

-        Nem tudnánk elrakni a következőre?- bingó! Lottóznom kéne…

-        De, persze, akkor két hét múlva New York-ban- bólintok. Összeszedem a cuccaimat, amit otthonosan kipakoltam a padra és továbbra is hallgatom, amiket mond, de egyik mondatánál leragadok.

-        Szóval Zayn ide repült hozzád?- erőltetek magamra meglepődött mosolyt.

-        Igen, hát nem aranyos? Volt egy szabadnapja, így ide utazott hozzám!

-        Igen, tényleg nagyon kedves,- vigyorgok továbbra is, bár szerintem egy zombira hasonlíthatok. Elköszönünk egymástól, majd vidáman elmegy, nem törődve azzal, hogy egyszerre tíz lány támadja le fényképezőgépekkel és füzetekkel, ő boldogan írja alá mindegyiket.

***

Hogy ennek a beképzelt seggfejnek miért pont az én hotelemben kellett megszállnia, nem értem! Annyi más, drágább, felvágóbb és díszesebb szálloda állt a rendelkezésére, de nem, dehogyis, neki ez kellett! Mivel engem már kidobtak a szobából, így a hallban ücsörgök narancslevem mellett és a szokásos natúr croassiant társaságában. Minden utazás előtt ezeket fogyasztom, még, ha csak kocsival is… Már csak három óra van hátra a gép indulásáig, így lassacskán a cuccaimat pakolászom, elköszönök a mellettem üldögélő pasastól, aki kb. egy óráig taglalta, mennyire is rossz neki most. A barátnőjére vár kb. 3 órája már és hiába látta másik pasassal pár napja, ő hisz abban eljön a lány. Szegény fiú, pedig tényleg aranyos, látszik, mindent megtenne ezért a csajért, de az, még értékelni se tudja! Én miért nem találok ilyen fiút? Pedig tuti megbecsülném! Na, jó, elég ebből, felnőtt, független nő vagyok, akinek a pasi csak egy kisebb kellék! Vannak fontosabb dolgok is, mint például, hogy meglátogassam az új masszőrömet a fájós hátammal és vállammal, ami mostanság rosszalkodik és, ha olyan kedve van, cigányútra indul. A taxi út közben felhívom Louis-t, hogy legyen olyan kedves megadni a házuk címét.

-        Zayn azt mondta, hogy nem alszol velünk. Elvileg te felhívtad, hogy saját házadban alszol, mert vettél egyet,- magyarázza komolyan, és most az egyszer biztos vagyok abban, hogy nem humorizál.

-        Mi? Dehogy!- tiltakozom rögtön. Oké, hogy ejteni akart és újra összejött Perrie-vel, vagy nem is tudom, mi van éppen közöttük, de azért az utcára nem kéne kitennie.

-        Nekünk tényleg ezt mondta, még csodálkoztunk is… Őszintén, még a főnökeid is ki voltak akadva egy kicsit, de Harry elsimította az ügyet. Apropó Harold, mintha kicserélték volna, nem jár velünk bulizni, max. pónilovacskákkal…- panaszolja szomorú hangon.

-        Figyelj Louis, a bőröndjeim hol vannak?- szakítom félbe.

-        Valami csomagmegőrzőben, akarod, hogy elmenjek értük? Úgy is csak unatkozom.

-        Megköszönném… Figyelj, ha New York-ba érek, megbeszélünk mindent, de most sietnem kell, mert, ha így haladok, le fogom késni a repülőt, aztán mehetek úszva!

-        Rendben, nincs mit. Jó utat!

***

A fiúk New York-i háza több mint káprázatos. Külső és belső medence egyaránt van, szaunával, jakuzzival. 7 hálószoba van, 5 fürdőszoba, mosókonyha, vasalószoba, két nappali, mert, hogy minden szinten kell, hogy legyen! Mozi szoba, játék szoba és hatalmas kert is társul a lakáshoz. Gyönyörű és valószínűleg méreg drága lehetett! Louis barátnője Elenor csak holnap érkezik, ezért olyan izgatott és egyben lelőhetetlen a fiú.

-        Amúgy, mi van köztetek?- a törülköző, ami eddig takarta félmeztelen testét, most a napozóágyon landol, ő pedig szépen, lassan beereszkedik a vízbe, amiben én már negyed órája áztatom magamat. Most jönne a kérdés, hogy nem voltam szégyenlős egy fiú előtt? Nem! Minek? Van barátnője látott már ilyet, sőt 21 éves, volt már strandon is. Nekem pedig max. a túl izmos vádlimra lenne bajom, de az meg úgy is a medence alján van, legalábbis arra felé.

-        Kivel?- tettetem a hülyét.

-        Hát Zayn-el!- forgatja meg szemeit, és megrázza, a fejét- Louis bácsit nem lehet átverni.

-        Semmi, aranyos, de semmi,- ismételem a semmi szót, talán a kelleténél többször is.

-        Pedig mesélt arról, mennyire gondosan ápoltad őt, a csókról is mondott egy-kettőt.

-        Mi?- tátom nagyra a számat-, azt is elmondta?- hihetetlen. Ha négyszemközt leszek vele, biztos megfojtom, majd megütöm, újra kinyírom!

-        Nem- vigyorodik el-, de most már biztosra tudom, hogy tényleg csókolóztatok- nyújtja, ki nyelvét- szóval mesélj, milyen a mi kis Malik fiúnk az ágyban? Durva vagy gyengéd?

-        Te beteg vagy- fintorodom el. A férfiak komolyan erre kíváncsiak? Semmi olyan, hogy kedve-e, figyelmes-e vagy meglep-e mondjuk egy csokor rózsával?

-        Mondták már, de sose sikerült megértenem miért…- nevet fel-, de most komolyan, mindenki látja, aki egy kicsit jobban ismeri Zayn-t, hogy valami van köztetek.

-        Az igazat szeretnéd?- vonom fel a szemöldököm. Sietetve bólint, arcára azonnal kiül a kíváncsiság és még a tenyereit is összedörzsöli.

-        Persze, de mond már!- siettet továbbra is.

-        A barátotok egy seggfej- vonok vállat hanyagul, pedig nem esik jól ilyet mondani rá- kihasznált, majd mikor elutaztam szaladt vissza a barátnőjéhez, akivel amúgy találkoztam és meghallgathattam röpke fél óráig mennyire is helyes és aranyos és ilyen olyan ez a drága Malik gyerek!- kiáltom egyre idegesebben, csak a végére veszem észre, elvetettem sulykot. Nem szabadna vele veszekednem, mert nem ő a hibás, de ő van most a legközelebb.

-        Ne haragudj-, motyogom-, azt hiszem az lesz a legjobb, ha én most felmegyek és lefekszem aludni, nagyon elfáradtam az úton- mentegetőzöm. Remek, még egy fiú, aki teljesen dilisnek néz és utál!

-        Várj!- kiált utánam és utánam mászik a medencéből. Leoltja a villanyokat és a köpenyeket fogva utánam siet. Megragadja vállamat és maga felé fordít, és kicsit meglepődik, mikor meglátja könnyes arcomat.

-        Én nem, ez csak a klór…- suttogom és kétségbeesve törölgetem a sóscseppeket. Bíztatóan lehunyja a szemét, és biztosít, előtte nem baj, ha sírok, nem mondja el senkinek. Bár nem teljesen bízom meg szavaiban, abban a pillanatban nem érdekel, hagyom, hogy leültessen a nappaliba és megvigasztaljon. Ami különösen érdekes a beszélgetésünkben, hogy egyszerre se szidja barátját, ugyanakkor dicsérni se dicséri, csak a tényeket mondja el és hallgatja meg, állást nem vállal. Zsebkendőért rohangál nekem, vizet hoz, hogy ki ne száradjak és felajánlja, elvisz bárhová, hogy ne legyek ennyire szomorú.

-        Jó egyet kivéve…- teszi fel a kezeit maga elé.

-        Mi lenne az?

-        Táska és cipő bolt. Holnap Elenor-al muszáj lesz elmennem és ez nem olyan dolog, amire naponta képes vagyok-, vigyorog és közben a fejét rázza tüntetőlegesen.

-        Nyugi, oda nem szeretnék!- veregetem meg a vállát. Jó ötlet ez, a mozduljunk ki, mert az eltereli a figyelmemet dolog!

-        Akkor, mi az ítéletem?

-        Könyvesbolt!- mosolyodom el, már csupán a gondolattól, is- de van ott kávézó és szék is, ahol leülhetsz és várhatsz!

***

-        Oké, Darcy! Mennyi idő ez még?- rimánkodik Louis, kezében a második kávéjával és legalább a harmadik sütijével. A kosaram kb. tíz könyvvel van tele, de még mindig keresgélek, sose lehet tudni melyik, lesz még annyira jó, hogy megvegyem! Ritkán szoktam vásárolni, ellenben a többi, velem, egykorú lányokkal, de a könyvvásárlásra mindig szakítok időt, ez nálam afféle törvény!

-        Még legalább egy fél óra, nyugodj meg.

-        Ne!- kiált, fel- ez nem gondolhatod komolyan! Én ez alatt kiolvastam az életrajzi könyvemet, sőt vettem belőle a családnak is, rajongókkal is beszélgettem, te pedig ezalatt kiválasztottál 10 könyvet! Felháborító!

-        Ugye?- teszem a szám elé a kezemet- szerinted is gyorsan választottam? Átfutom őket még egyszer,- kacsintok, és tényleg nyúlnék a kosárba, de elkapja a kezemből, szorosan tenyerébe zárja és elhúzza előlem.

-        Még csak az kéne! Negyed órád van, se több, se kevesebb!

-        Értettem- motyogom, de máris felkapok egy romantikusnak hirdetett regényt.

-        Vajon mennyibe kerülhet egy könyvesbolt?- gondolkodik hangosan és összevissza kezd számolgatni-, lehet, könnyebb lenne, ha megvennéd, akkor mindet kiolvashatnád és gondolkoznod se kell azon, melyiket vidd haza…

-        És neked se kéne bejönnöd velem, ugye?- bököm oldalba, mire hevesen bólogat.

-        Amúgy csörög, a telefonod- mutat a táskám felé, ami hangosan játssza le a fiúk egyik számát.

-        Ezért még kinyírlak, titeket- vigyorgom felé, de ahogy meglátom, a nevet a kijelzőn rögtön lehervad a vidámság az arcomról.