14. fejezet- Fúj!

Sziasztok! Köszönöm a további szavazatokat, üdvözlöm a harmadik rendszeres olvasót is! De... Szeretném tudni, hogy az, a két ember, aki rosszra szavazott, mondja el miért tette! Nem sértődök meg, tényleg! Várom a véleményeket, most már tényleg!!! Jó olvasást, és jó pihenést hétvégére. :) 

14. fejezet- Fúj!

Az a kakaós csiga így utólag igazán finomnak és ízletesnek tűnik, most, hogy már farkas éhes vagyok. Éjfél múlt pár perccel, én pedig már az összes blogot elolvastam, megírtam két elég hosszú fejezetet a második könyvemhez. Az első regényem a tinédzserek viselkedéséről szól, rengeteg poénnal és könnyel megtoldva, de a mostanit komolyabbra tervezem. Egy kézilabdázó lányról szól, aki gyermekkorától kezdve 16 éves koráig súlyproblémával küzd, de végül sikerül neki legyőznie és még egy rendes fiút is összeszed, aki szereti és bíztatja, de a vége nem happy end, mint a szokványos romantikus könyvekben, hanem a lánynak választania kell. Természetesen a sportot választja, ami miatt szakítanak. Igazából már csak pár fejezet kell és utána kész is leszek vele és utána folytatom is a következő részével, annak viszont már boldog befejezése lesz. Van rajongótáborom, bár közel se akkor, mint mondjuk Meg Cabot-nak, vagy Sophie Kinsella-nak. Nem sajnálkozom, az igazat megvallva, tényleg nem vágyom akkora hírnévre, mint az övék. Amikor az első képek megjelentek rólam és a fiúkról, mindenki találgatásokba kezdett, hogy vajon könyvet írok-e róluk, de a Louis-os sztorival gyorsan kivágtuk magunkat. Arról, hogy pszichológus vagyok, a média- sok pénznek köszönhetően- hallgat, így ezért is alkotják sztárok a pácienseim nagy részét. Titokban jöhetnek el hozzám és mondhatják el problémáikat, anélkül, hogy bármelyik újság címlapján lennének másnap. Még várok tíz percet, majd halkan, szinte némán lemegyek a földszintre, ahol magamban suttogok és a kezemmel is hadonászok, hogy jobbra vagy balra menjek. Fogalmam sincs, hogy merre van a konyha! Istenem, ehhez a házhoz, biztos nem adtak egy térképet? Engem legalábbis érdekelne egy!

-        Bár jó nézni, ahogy bénázol, jobbra kell menni,- szólal meg hirtelen egy hang mögülem, mire az ijedtségtől gyorsabban kezd verni a szívem, de ahogy elmosolyodik és elnézést kér, amiért megijesztett, sokkal jobban érzem magam- balra a pincelejáró, medence és attól kicsit tovább a szauna és hideg medence.

-        Értem, köszi-, elindulok jobbra, de egy újabb folyosónál megakadok, mire Harold megragadja a karomat és előre biccent. Megint csak hálásan nézek rá, de a legjobban akkor, amikor megpillantok három pizzás dobozt a pulton. Rögtön felcsapom dobozok tetejét, és már kétségtelenül kihűltek, a mikró csodákra képes.

-        Na és mit gondolsz Caroline-ról és Elisabeth-ről?- fordul felém az ajkát harapdálva. Csak most tűnik fel, hogy egy szál bokszerben feszít előttem, ami miatt elpirulok, de rögtön a túl meleg gyorskajára fogom. Ő kakaót szürcsölget, tetején tejszínhabbal, ami az orrára is jut. Nevetve törli le, de közben figyelmesen hallgatja a beszámolómat. Tényleg szimpatikusak, bár Caroline-t ismerem, Elisabeth pedig még túl fiatal ahhoz, hogy az édesen és cukin kívül más személyisége legyen.

-        Annyira furcsa kimondani, hogy a családom- rázza meg hitetlenül a fejét és párszor a hűtőbe is veri, bár erősen vigyorog közben.

-        Hát igen… De,- teszem fel az ujjamat- Car már 24 éves, te pedig koránérő vagy…

-        Mi?- áll meg a játszadozásában.

-        Ez a munkám, drága…- veregetem meg csupasz vállát.

-        Azért, mindent összevetve, belevéve azt is, hogy egy folytában ütögetsz, örülök, hogy megismertelek- néz rám komolyan és baráti puszit nyom homlokomra, majd a sajátján kívül még két bögrével felmegy az emeletre. Hihetetlen, a Styles família tartja életben a kakaó termelést. Harry-t mindenki macsónak állítja be, pedig egyáltalán nem ismerik, indok nélkül képeznek róla. Látszik rajta, hogy tipikus anyuci pici faja, ugyanakkor nem tárgyként kezeli a nőket, jól nevelt és korához képest elég érett. A pulton ücsörgök, közben csodálom a konyhát és mikróval plusz mindenféle drága eszközökkel, tálakkal. Még egy szeletet magamba tömök, aztán elkezdem elmosni a tányért és be is fejezném, ha drága Zayn nem érkezne meg teljesen pucéran. Pár másodpercig némán nézzük, majd a tányért, amit éppen vízzel öblítek el, leejtem a mosogatóba.

-        Fúj!- sipítom, de rájövök, hogy a többiek valószínűleg pihennének halkabban, de elfordulok, és a darabkákat szedegetem, össze- Mi lenne, ha nem flangálnál itt egy szál semmiben?- most komolyan, gyerek is van a villában…

-        Bocs- dobogást hallok, így valószínűleg eltűnt. Nagyot sóhajtva összetakarítom a törmelékeket, majd készítek magamnak a kedvenc kapucsínómból és visszaugrok a pultra.

-        Így jó leszek?- tér vissza Zayn, de már is gúnyolódik.

-        Igazából az lenne a legjobba, ha nem jöttél volna vissza!- vágok vissza- lehetetlen, hogy ebben a labirintusban!- utalok a ház méretére és annak számomra legfontosabb hiányosságára.

-        Majd keresek egyet, nyugodj, meg- legyint egyet és komótosan a pizzához sétál. Némán figyelem a lassú mozdulatai, amiknél megfeszülnek a jól kidolgozott izmai. Testét csupán egy szürke bokszer és egy zöld fürdő köpeny takarja, de a köpeny nincs elől megkötve. Jól van Darcy, nyugodj meg… Ez „csak” Zayn Malik meztelen felsőteste.

-        Én tényleg sajnálom.

-        Rendben- motyogom. Jól esett a csend, ami az előbb közénk telepedett, ezért nem szeretném beszélgetéssel elrondítani. Bár azt mondtam, nincs baj, semmi sincs rendben! Szeretnék hozzá bújni, élvezni a közelségét, ahogy megpuszil, szorosan tart a testénél. Egy részem örül, hogy már az elején szakított velem, mielőtt komolyabban belemerültünk volna a dolgokban, de a másik felem, szörnyen szomorú. Szerettem volna, többet az izmos karjaiban lenne és kiélvezni a pillanatot és tudatát annak, hogy ő az enyém! Nem volt ez nagy szerelem, nem volt ideje kibontakoznia ennek az érzésnek, mégis belegondolok, mi lett volna ha…

-        És nem a te hibád!- folytatja és valószínűleg hosszú szónoklatba kezdene, de félbe szakítom. Nem igaz, hogy az ember még a kapucsínóját se ihatja meg csendben!

-        Nézd Zayn, voltam én is a te korodban, tudom, most mi játszódik, le a fejedben- arcán rögtön megmutatkozik, rosszul esik neki, hogy a korát minősítem el, de nem hat meg, most nem!- és eleve ennek a mi volt köztünk meg se szabadott volna történnie, úgy hogy kérlek, tartsd magad ahhoz, hogy csak a pszichológusod vagyok. Legyetek boldogok Perrie-vel, hitesd el magaddal, hogy ami köztetek van az még szerelem!- oké, lehet ezt nem kellett volna, de nem fogok hazudni- én pedig, keresek valaki érettebb fiút, akinek például van mersze a szemembe mondani, mielőtt összejönne a csajjal, hogy bocsesz ennek vége!- megígértettem magammal, hogy nem húzom fel magam ezen a szituáción, de mégis sikerült, nem hiszem el! Az álmosság már nagyon is kiszállt a szememből, csak a düh és szomorúság lebeg előttem.

-        Nézd, ha hagynád, hogy befejezzem…- szólal meg újra, most már sokkal idegesebben, mint az előbb. Még neki áll feljebb? Ugye ezt nem gondolja komolyan?

-        Reggel nyolc és este kilenc között rendelek… Akkor gyere!- nézek a plafonra ledarálva a munkaidőmet, ami amúgy nagy hülyeség, mert bármikor meghallgatok bárkit. Direkt kerülöm a tekintetét, tudom, csak, ha egy pillanatra is meglátnám, szívbajt kapnék. Azt hiszem most telik be nála az, a bizonyos pohár, mivel megragadja, a derekamat a bögrét kirántja a kezemből és a pulthoz vágja. Nem törik el, csupán nagy hangja van, amitől rendesen megszeppenek és az előbbi bátorságomnak hűt helye marad.

-        Az egész nap egy színjáték volt, azt hittem, hogy észrevetted!- mi? Most szórakozik velem? Hangosan felnevetek, úgy érzem magam, mint egy szivacs, amiből fokozatosan kinyomják a különböző érzelmeket. Most éppen, nevetek és sírok egyszerre, talán a fáradtságtól és megalázkodottságtól.

-        Miket hordasz itt össze?

-        Perrie már rég nincs itt, a kávézóban figyelt minket Louis, a telefonomat naponta ellenőrizték, nem küldhettem üzenetet vagy hívhattalak volna fel. Bíznod kell bennem, nem olyan vagyok, mint amilyennek mutattam ma magam! Perrie segített nekem vagy is nekünk, hogy titokban tartsuk a kapcsolatunkat, ugyanis Josh azt mondta kirúg, ha bármi is van köztünk. Edwards jön nekem pár szívességgel, most ezzel törleszti!- csigalassúságban beszél, nekem mégis percek kellenek, hogy felfogjam mi a helyzet. Ha ez komoly, akkor… Zayn nagyon jó színész, én sík hülye vagyok, és egyáltalán nem ismerem az emberek viselkedését!

-        Figyelj, ha ez egy fogadás vagy hasonló, nyertél, oké? De kérlek, ne folytasd…- kérem, szinte könyörgök már, csak hagyja abba. Eldobott rendben, még békésnek is lehet nevezni a szakítást, de ne alázzon továbbra is.

-        Gondolj vissza arra a napra, amikor együtt festettünk, csak idézd fel!- nem tagadom, tényleg felkavar azzal, amit mond. Már, hogyne hozna zavarban egy ennyire jól összerakott mesével?

-        Mivel tudnád bizonyítani, hogy igazat mondasz?- pár másodpercig gondolkozik, ezalatt van időm felfogni, hogy ő „amúgy” a derekamat tapizza és közénk még egy tollpihét se lehetne bepasszírozni. Mérlegel egy kicsit, majd lezserül megvonja a vállát, ujjai közé fogja államat és megcsókol. Ez nem olyan kis szűzi csók, mint amiket váltottunk még régebben, hanem tépi ajkaimat, erőszakosan dob fel a pultra, amitől ijedt sikítást produkálnék, ha nem matatna a számban. Beáll a combjaim közé, őrült módjára túr bele hajamba, én pedig kétségbeesetten próbálom felvenni a tempóját, eszembe se jut, hogy miről volt szó nem rég. Kicsit eltol magától, mire felvonom a szemöldökömet.

-        A sok bagó, mi?- vigyorogok. Megforgatja a szemét, és játékosan emlékeztet, hogy ha nem lenne ideges, kevesebbet szívna.

-        Mr. Malik, emlékeztetném, hogy a szerelem nem való kisgyerekeknek.

-        Hányszor akarsz még emlékeztetni arra, hogy idősebb vagy nálam?- ásít egyet, jelezve, unja már. Gonoszan mosolyogva biztosítom, hogy még jó sokszor, ne féljen, ezt észben tartom.

-        Akkor hiszel nekem?- vált komolyabbra. Ajkamba harapok, amiről rögtön eszembe jut a csókunk, amiből többet szeretnék, ezért illetlenül nem válaszolok, hanem pici puszit nyomok szájára. Fél órát töltünk még a konyhában azzal a különbséggel, hogy a pultról átköltöztem a derekára. Később felmentünk a szobájába és mély álomba merültünk. Mivel a mellkasán alszom terv kényelmetlennek bizonyult, mind a ketten hason feküdtünk és fogtuk egymás mancsát. Nos, a reggeli ébredés kevésbé volt vidám, de mind a kettőnket hívott a kötelesség. Ő maratoni dedikálásra én pedig edzésre vagyok ma hivatalos, este pedig nekik koncertjük van, nekem pedig más fél órás dobó edzésem.

-        Közös zuhany?- torpan meg a fürdőszoba ajtóban Zayn kaján vigyorral.

-        Persze-, kacsintok-, menj, előre megyek én is. – és szegény pára tényleg elhitte! Amíg ő vidáman berázta magát a zuhany alá, én megágyaztam neki és én is megmosakodtam, felöltöztem az edző ruhámba. Kényelmesen elterülök a puha takarón ami a hatalmas francia ágyát takarja és kiélvezem a pillanatot, hogy nem kell megmozdulnom és az izomláz nem nyilall sehol se a testembe. Tegnap este már éreztem egy kicsit, de csak ma reggelre érte el a tetőfokot a drága barátom. Igen, már régi haverom az izomláz, hisz’ egy sportolónak az életében ez olyan, mint a focistáknak a minimum egy esés a meccsen. Jó ez egy szar hasonlat, de a lényeg, hogy nem fogok neki állni, nyavalyogni, mert már megszoktam!

-        Mindig ebben a szerelésben szoktál edzeni?- bukkan fel Zayn teljes harci díszben, még a haja is be van lőve. Hm, 25 perc, egész jól tolja a gyerek! Végig pillantok magamon, nem értem mi a kivetnivaló benne. Combközépig érő Nike nadrág, ujjatlan topp, ami szintén Nike és a meglepetés kedvéért Nike futócipőm is van. Nem tehetek róla, az új kosárcsapatnak a támogatója ez a sportszer gyártó cég, és szinte ingyen adták a ruházatot.

-        Csak az edzőteremben. Kosár edzéseken térd alá ér a nadrágom, ujjas póló van rajtam és értelem szerűen kosaras cipő, de miért?

-        Mert túl szexi vagy így…- mosolyodik el kisfiúsan és másodpercek múlva már fölöttem könyököl. Többször is végig néz a testemen, ami miatt rögtön piros lesz az arcom, de a tízedik feltérképezésre, már megragadom a fejét és nem engedem, hogy lejjebb vigye.

-        Zavarba hozol-, motyogom mélyen szemeibe nézve.

-        Arra utazom, Baby!