14. fejezet- Fúj!

Sziasztok! Köszönöm a további szavazatokat, üdvözlöm a harmadik rendszeres olvasót is! De... Szeretném tudni, hogy az, a két ember, aki rosszra szavazott, mondja el miért tette! Nem sértődök meg, tényleg! Várom a véleményeket, most már tényleg!!! Jó olvasást, és jó pihenést hétvégére. :) 

14. fejezet- Fúj!

Az a kakaós csiga így utólag igazán finomnak és ízletesnek tűnik, most, hogy már farkas éhes vagyok. Éjfél múlt pár perccel, én pedig már az összes blogot elolvastam, megírtam két elég hosszú fejezetet a második könyvemhez. Az első regényem a tinédzserek viselkedéséről szól, rengeteg poénnal és könnyel megtoldva, de a mostanit komolyabbra tervezem. Egy kézilabdázó lányról szól, aki gyermekkorától kezdve 16 éves koráig súlyproblémával küzd, de végül sikerül neki legyőznie és még egy rendes fiút is összeszed, aki szereti és bíztatja, de a vége nem happy end, mint a szokványos romantikus könyvekben, hanem a lánynak választania kell. Természetesen a sportot választja, ami miatt szakítanak. Igazából már csak pár fejezet kell és utána kész is leszek vele és utána folytatom is a következő részével, annak viszont már boldog befejezése lesz. Van rajongótáborom, bár közel se akkor, mint mondjuk Meg Cabot-nak, vagy Sophie Kinsella-nak. Nem sajnálkozom, az igazat megvallva, tényleg nem vágyom akkora hírnévre, mint az övék. Amikor az első képek megjelentek rólam és a fiúkról, mindenki találgatásokba kezdett, hogy vajon könyvet írok-e róluk, de a Louis-os sztorival gyorsan kivágtuk magunkat. Arról, hogy pszichológus vagyok, a média- sok pénznek köszönhetően- hallgat, így ezért is alkotják sztárok a pácienseim nagy részét. Titokban jöhetnek el hozzám és mondhatják el problémáikat, anélkül, hogy bármelyik újság címlapján lennének másnap. Még várok tíz percet, majd halkan, szinte némán lemegyek a földszintre, ahol magamban suttogok és a kezemmel is hadonászok, hogy jobbra vagy balra menjek. Fogalmam sincs, hogy merre van a konyha! Istenem, ehhez a házhoz, biztos nem adtak egy térképet? Engem legalábbis érdekelne egy!

-        Bár jó nézni, ahogy bénázol, jobbra kell menni,- szólal meg hirtelen egy hang mögülem, mire az ijedtségtől gyorsabban kezd verni a szívem, de ahogy elmosolyodik és elnézést kér, amiért megijesztett, sokkal jobban érzem magam- balra a pincelejáró, medence és attól kicsit tovább a szauna és hideg medence.

-        Értem, köszi-, elindulok jobbra, de egy újabb folyosónál megakadok, mire Harold megragadja a karomat és előre biccent. Megint csak hálásan nézek rá, de a legjobban akkor, amikor megpillantok három pizzás dobozt a pulton. Rögtön felcsapom dobozok tetejét, és már kétségtelenül kihűltek, a mikró csodákra képes.

-        Na és mit gondolsz Caroline-ról és Elisabeth-ről?- fordul felém az ajkát harapdálva. Csak most tűnik fel, hogy egy szál bokszerben feszít előttem, ami miatt elpirulok, de rögtön a túl meleg gyorskajára fogom. Ő kakaót szürcsölget, tetején tejszínhabbal, ami az orrára is jut. Nevetve törli le, de közben figyelmesen hallgatja a beszámolómat. Tényleg szimpatikusak, bár Caroline-t ismerem, Elisabeth pedig még túl fiatal ahhoz, hogy az édesen és cukin kívül más személyisége legyen.

-        Annyira furcsa kimondani, hogy a családom- rázza meg hitetlenül a fejét és párszor a hűtőbe is veri, bár erősen vigyorog közben.

-        Hát igen… De,- teszem fel az ujjamat- Car már 24 éves, te pedig koránérő vagy…

-        Mi?- áll meg a játszadozásában.

-        Ez a munkám, drága…- veregetem meg csupasz vállát.

-        Azért, mindent összevetve, belevéve azt is, hogy egy folytában ütögetsz, örülök, hogy megismertelek- néz rám komolyan és baráti puszit nyom homlokomra, majd a sajátján kívül még két bögrével felmegy az emeletre. Hihetetlen, a Styles família tartja életben a kakaó termelést. Harry-t mindenki macsónak állítja be, pedig egyáltalán nem ismerik, indok nélkül képeznek róla. Látszik rajta, hogy tipikus anyuci pici faja, ugyanakkor nem tárgyként kezeli a nőket, jól nevelt és korához képest elég érett. A pulton ücsörgök, közben csodálom a konyhát és mikróval plusz mindenféle drága eszközökkel, tálakkal. Még egy szeletet magamba tömök, aztán elkezdem elmosni a tányért és be is fejezném, ha drága Zayn nem érkezne meg teljesen pucéran. Pár másodpercig némán nézzük, majd a tányért, amit éppen vízzel öblítek el, leejtem a mosogatóba.

-        Fúj!- sipítom, de rájövök, hogy a többiek valószínűleg pihennének halkabban, de elfordulok, és a darabkákat szedegetem, össze- Mi lenne, ha nem flangálnál itt egy szál semmiben?- most komolyan, gyerek is van a villában…

-        Bocs- dobogást hallok, így valószínűleg eltűnt. Nagyot sóhajtva összetakarítom a törmelékeket, majd készítek magamnak a kedvenc kapucsínómból és visszaugrok a pultra.

-        Így jó leszek?- tér vissza Zayn, de már is gúnyolódik.

-        Igazából az lenne a legjobba, ha nem jöttél volna vissza!- vágok vissza- lehetetlen, hogy ebben a labirintusban!- utalok a ház méretére és annak számomra legfontosabb hiányosságára.

-        Majd keresek egyet, nyugodj, meg- legyint egyet és komótosan a pizzához sétál. Némán figyelem a lassú mozdulatai, amiknél megfeszülnek a jól kidolgozott izmai. Testét csupán egy szürke bokszer és egy zöld fürdő köpeny takarja, de a köpeny nincs elől megkötve. Jól van Darcy, nyugodj meg… Ez „csak” Zayn Malik meztelen felsőteste.

-        Én tényleg sajnálom.

-        Rendben- motyogom. Jól esett a csend, ami az előbb közénk telepedett, ezért nem szeretném beszélgetéssel elrondítani. Bár azt mondtam, nincs baj, semmi sincs rendben! Szeretnék hozzá bújni, élvezni a közelségét, ahogy megpuszil, szorosan tart a testénél. Egy részem örül, hogy már az elején szakított velem, mielőtt komolyabban belemerültünk volna a dolgokban, de a másik felem, szörnyen szomorú. Szerettem volna, többet az izmos karjaiban lenne és kiélvezni a pillanatot és tudatát annak, hogy ő az enyém! Nem volt ez nagy szerelem, nem volt ideje kibontakoznia ennek az érzésnek, mégis belegondolok, mi lett volna ha…

-        És nem a te hibád!- folytatja és valószínűleg hosszú szónoklatba kezdene, de félbe szakítom. Nem igaz, hogy az ember még a kapucsínóját se ihatja meg csendben!

-        Nézd Zayn, voltam én is a te korodban, tudom, most mi játszódik, le a fejedben- arcán rögtön megmutatkozik, rosszul esik neki, hogy a korát minősítem el, de nem hat meg, most nem!- és eleve ennek a mi volt köztünk meg se szabadott volna történnie, úgy hogy kérlek, tartsd magad ahhoz, hogy csak a pszichológusod vagyok. Legyetek boldogok Perrie-vel, hitesd el magaddal, hogy ami köztetek van az még szerelem!- oké, lehet ezt nem kellett volna, de nem fogok hazudni- én pedig, keresek valaki érettebb fiút, akinek például van mersze a szemembe mondani, mielőtt összejönne a csajjal, hogy bocsesz ennek vége!- megígértettem magammal, hogy nem húzom fel magam ezen a szituáción, de mégis sikerült, nem hiszem el! Az álmosság már nagyon is kiszállt a szememből, csak a düh és szomorúság lebeg előttem.

-        Nézd, ha hagynád, hogy befejezzem…- szólal meg újra, most már sokkal idegesebben, mint az előbb. Még neki áll feljebb? Ugye ezt nem gondolja komolyan?

-        Reggel nyolc és este kilenc között rendelek… Akkor gyere!- nézek a plafonra ledarálva a munkaidőmet, ami amúgy nagy hülyeség, mert bármikor meghallgatok bárkit. Direkt kerülöm a tekintetét, tudom, csak, ha egy pillanatra is meglátnám, szívbajt kapnék. Azt hiszem most telik be nála az, a bizonyos pohár, mivel megragadja, a derekamat a bögrét kirántja a kezemből és a pulthoz vágja. Nem törik el, csupán nagy hangja van, amitől rendesen megszeppenek és az előbbi bátorságomnak hűt helye marad.

-        Az egész nap egy színjáték volt, azt hittem, hogy észrevetted!- mi? Most szórakozik velem? Hangosan felnevetek, úgy érzem magam, mint egy szivacs, amiből fokozatosan kinyomják a különböző érzelmeket. Most éppen, nevetek és sírok egyszerre, talán a fáradtságtól és megalázkodottságtól.

-        Miket hordasz itt össze?

-        Perrie már rég nincs itt, a kávézóban figyelt minket Louis, a telefonomat naponta ellenőrizték, nem küldhettem üzenetet vagy hívhattalak volna fel. Bíznod kell bennem, nem olyan vagyok, mint amilyennek mutattam ma magam! Perrie segített nekem vagy is nekünk, hogy titokban tartsuk a kapcsolatunkat, ugyanis Josh azt mondta kirúg, ha bármi is van köztünk. Edwards jön nekem pár szívességgel, most ezzel törleszti!- csigalassúságban beszél, nekem mégis percek kellenek, hogy felfogjam mi a helyzet. Ha ez komoly, akkor… Zayn nagyon jó színész, én sík hülye vagyok, és egyáltalán nem ismerem az emberek viselkedését!

-        Figyelj, ha ez egy fogadás vagy hasonló, nyertél, oké? De kérlek, ne folytasd…- kérem, szinte könyörgök már, csak hagyja abba. Eldobott rendben, még békésnek is lehet nevezni a szakítást, de ne alázzon továbbra is.

-        Gondolj vissza arra a napra, amikor együtt festettünk, csak idézd fel!- nem tagadom, tényleg felkavar azzal, amit mond. Már, hogyne hozna zavarban egy ennyire jól összerakott mesével?

-        Mivel tudnád bizonyítani, hogy igazat mondasz?- pár másodpercig gondolkozik, ezalatt van időm felfogni, hogy ő „amúgy” a derekamat tapizza és közénk még egy tollpihét se lehetne bepasszírozni. Mérlegel egy kicsit, majd lezserül megvonja a vállát, ujjai közé fogja államat és megcsókol. Ez nem olyan kis szűzi csók, mint amiket váltottunk még régebben, hanem tépi ajkaimat, erőszakosan dob fel a pultra, amitől ijedt sikítást produkálnék, ha nem matatna a számban. Beáll a combjaim közé, őrült módjára túr bele hajamba, én pedig kétségbeesetten próbálom felvenni a tempóját, eszembe se jut, hogy miről volt szó nem rég. Kicsit eltol magától, mire felvonom a szemöldökömet.

-        A sok bagó, mi?- vigyorogok. Megforgatja a szemét, és játékosan emlékeztet, hogy ha nem lenne ideges, kevesebbet szívna.

-        Mr. Malik, emlékeztetném, hogy a szerelem nem való kisgyerekeknek.

-        Hányszor akarsz még emlékeztetni arra, hogy idősebb vagy nálam?- ásít egyet, jelezve, unja már. Gonoszan mosolyogva biztosítom, hogy még jó sokszor, ne féljen, ezt észben tartom.

-        Akkor hiszel nekem?- vált komolyabbra. Ajkamba harapok, amiről rögtön eszembe jut a csókunk, amiből többet szeretnék, ezért illetlenül nem válaszolok, hanem pici puszit nyomok szájára. Fél órát töltünk még a konyhában azzal a különbséggel, hogy a pultról átköltöztem a derekára. Később felmentünk a szobájába és mély álomba merültünk. Mivel a mellkasán alszom terv kényelmetlennek bizonyult, mind a ketten hason feküdtünk és fogtuk egymás mancsát. Nos, a reggeli ébredés kevésbé volt vidám, de mind a kettőnket hívott a kötelesség. Ő maratoni dedikálásra én pedig edzésre vagyok ma hivatalos, este pedig nekik koncertjük van, nekem pedig más fél órás dobó edzésem.

-        Közös zuhany?- torpan meg a fürdőszoba ajtóban Zayn kaján vigyorral.

-        Persze-, kacsintok-, menj, előre megyek én is. – és szegény pára tényleg elhitte! Amíg ő vidáman berázta magát a zuhany alá, én megágyaztam neki és én is megmosakodtam, felöltöztem az edző ruhámba. Kényelmesen elterülök a puha takarón ami a hatalmas francia ágyát takarja és kiélvezem a pillanatot, hogy nem kell megmozdulnom és az izomláz nem nyilall sehol se a testembe. Tegnap este már éreztem egy kicsit, de csak ma reggelre érte el a tetőfokot a drága barátom. Igen, már régi haverom az izomláz, hisz’ egy sportolónak az életében ez olyan, mint a focistáknak a minimum egy esés a meccsen. Jó ez egy szar hasonlat, de a lényeg, hogy nem fogok neki állni, nyavalyogni, mert már megszoktam!

-        Mindig ebben a szerelésben szoktál edzeni?- bukkan fel Zayn teljes harci díszben, még a haja is be van lőve. Hm, 25 perc, egész jól tolja a gyerek! Végig pillantok magamon, nem értem mi a kivetnivaló benne. Combközépig érő Nike nadrág, ujjatlan topp, ami szintén Nike és a meglepetés kedvéért Nike futócipőm is van. Nem tehetek róla, az új kosárcsapatnak a támogatója ez a sportszer gyártó cég, és szinte ingyen adták a ruházatot.

-        Csak az edzőteremben. Kosár edzéseken térd alá ér a nadrágom, ujjas póló van rajtam és értelem szerűen kosaras cipő, de miért?

-        Mert túl szexi vagy így…- mosolyodik el kisfiúsan és másodpercek múlva már fölöttem könyököl. Többször is végig néz a testemen, ami miatt rögtön piros lesz az arcom, de a tízedik feltérképezésre, már megragadom a fejét és nem engedem, hogy lejjebb vigye.

-        Zavarba hozol-, motyogom mélyen szemeibe nézve.

-        Arra utazom, Baby!

13. fejezet- Itt elálljátok az útat!

Sziasztok! Tényleg ennyire rossza  történet, hogy senki se ír róla semmit? Mert akkor befejezem, de a négy "jó" pipa és a 23 szavazat valahogy még se enged... Mindegy is, jó olvasást, és hétvégét! 

13. fejezet- Itt elálljátok az utat!

Lehet valaki ennyire édes? *-* (ha jól tudom, ő a keresztlánya, Carol) 

Életem legrövidebb kapcsolata egy betegség közben kezdődött és egy gyorsétteremben ért véget. Ez azért mindent elárul rólam, de tényleg! Miután Zayn felhívott a könyvesboltban, hogy szerinte találkoznunk kéne, persze, csak, ha ráérek, akkor a hotelünk melletti szendvicsesnél van. Louis lelkére- még egyszer- rákötöttem, hogy egy szót se senki, majd kifizetve a könyveket együtt hagytuk el a plázát.

-        Azért ezt nem érzem, jogosnak- kezdi sértett hangon a sofőr ülésen terpeszkedő fiúcska, mire felvonom a szemöldökömet nem értésemet kifejezve, folytatja- én fél órát rimánkodtam, hogy induljunk, ez a balfácán meg felhív, és hipp-hopp, ugrasz!- neveti el a végét. Csak megveregetem a vállát, hogy fogadja el, így járt… Mivel látja rajtam, hogy semmi kedvem a Zayn-el való beszélgetéshez, és amíg odaérek, még gondolni se szeretnék a szavakra, amik el fognak hangzani, ezért buta viccekkel és dalokkal próbálja elterelni a figyelmemet. Addig a negyed óráig sikerül is neki, de mikor leparkolunk, és a GPS is kijelenti, megérkeztünk a célhoz, a gyomrom liftezni kezd. Annyira idegen ez a helyzet! Pár napig csókolóztunk, aranyos kis bókokat ejtettünk, majd újra képbe jön az ex, akit elvileg utál, és minden, egy csapásra megváltozott. Mégis mosolyt erőltetve az arcomra, leülök a vele szemben lévő székre és az asztalon dobolva várom, hogy belekezdjen.

-        Köszi, hogy eljöttél!- bazsalyog, édes gödröcskéi pedig rögtön utat törnek maguknak. Csak ezt ne! Ne vigyorogjon, mint a tejbe tök! Attól teljesen kikészülök, az pedig most nem vetne jó fényt rám.

-        Nincs mit, ez a munkám, hogy meghallgassalak tieteket,- bólintok most már fapofával. Pont, amikor beléptem, akkor döntöttem, hogy ezen az úton indulok el. Higgye csak azt, hogy semmit se sejtek… Végül is, szereti a meglepetéseket, nem? Akkor most a rosszakat is megkedveli!

-        Most nem arról van szó, hanem kettőnkről,- mutogat köztünk, de előtte körbe néz, hogy figyel-e minket valaki. Csupán két felszolgáló van a kis étteremben, ha lehet annak nevezni, de azok a takarítással vannak elfoglalva.

-        Van olyan?- lepődöm meg látványosan. Esküszöm, ha befuccsol a pszichológus szakmám, színész leszek!

-        Nézd, én sajnálom… Bunkó, paraszt voltam…- kezdi, de kijavítom.

-        Még mindig az vagy,- kacsintok rá, mire ő felsóhajt és bólint egyet.

-        Oké, tényleg ne haragudj rám, nem tudtam, hogy ez fog történni… Egyszerűen csak szeretem őt!- vonja meg a vállát, de az ujjai tördelését nem hagyja abba egy pillanatra se. Lehunyom pár másodpercre a szemeimet, hogy ne sírjam el magamat, legalább előtte ne! A legjobban az bosszant, hogy van arca a szemembe mondani, hogy szereti!

-        Remek, akkor sok boldogságot- préselem ki, nagy önuralmat tanúsítva, hisz’ nem kezdem le püfölni, például a szalvétatartóval. Pár másodpercig némán ülök, hevesen próbálom kitalálni mit is kéne mondanom, vagy tennem.

-        Azért, a te részedről se volt szép, hogy eltitkoltad, Perrie is a páciensed vagy mid.

-        A te érdekedben, ezt most szívd vissza!- mosolygok rá kedélyesen. Nem gondolhatja komolyan, hogy még engem hoz ki ebből a szörnyű és lehetetlen szituációból a rossznak és gonosznak.

-        Miért? Illet volna elmondanod. Ő is és én is szenvedtünk, vágytunk a másikra, de te hallgattál!- rázza meg a fejét, és a karjait és szét teszi nem értését kifejezve. Most kivételesen az első gondolatomra támaszkodom, és pontosan ezért fogom meg az előtte heverő poharat, amiben kóla van, és az egészet a fejére öntöm. Már az első könnycseppek utat törnek maguknak, amikor felfogja mit is tettem. Meglepetten pislog, és arcvonásai fokozatosan alakulnak át mérgesbe. Nem várom meg, hogy üvöltözzön és fesztivált csináljon, zaklatottan távozom, egy gyors hello-t odavágva a pincérnek, aki szegény nem tehet semmiről. Az utcára kilépve, erősen letörlöm a könnyeket, amitől apró, kicsi fekete foltokat kezdek el látni, de csak két másodpercig. Mielőtt belépnék a szálloda ajtaján, fejbe csap a felismerés, hogy ez csak a régi hotelünk, már a közös házukban lakom. Remek! Igazán remek! Mennyi is volt a próbaidőm? 3 hónap? Akkor már csak kettő van belőle, azt pedig nevetve kibírom emellett a tuskó mellett, még, ha egy szobába is kell azt az időt töltenünk! Fogok egy taxit és elvitetem magam a luxus negyedbe, ahol három autó áll csak a járdán és a garázsba is még négy. Ezekből Louis és Harry kocsiját ismerem csak fel, mondjuk a többiekét még nem is láttam. A házba belépve elgondolkoztam azon, hogy miért nem tudtam csak pár másodperccel később érkezni. Szó szerint Perrie és Zayn csókolózó duettjébe botlok, szinte falják egymást. Hihetetlen, hogy ez a nyomi előbb ért ide mint én, sőt még azt a rendkívül csúnya zöld pólót is sikerült átváltania egy még rosszabb kékre. Már megint nem gondolom végig, hogy mit is kéne mondanom, csak rögtön rávágom az első dolgot.

-        Szobára fiatalok, mert itt elálljátok az utat!- tolom őket arrébb. Morcosan vágtatok be a nappaliba, ahol egy pillanatra megtorpanok, ugyanis sokkal több ember van ott, mint amennyire számítottam. Louis mellett a barátnője, ha jól tudom Elenor, vele szemben Niall egy nagy tál popcorn társaságában, Liam és egy szőke hajú lány, aki valószínűleg nem a barátnője, sem az exe, mert ő nagyon nem ismerős. És végül Harry és a családja! Nem csak azért akad meg a szemem rajtuk, mert a kislány valami elképesztő gyönyörű és a mosolya már most elvarázsol, hanem mert a barátnője nagyon ismerős valahonnan. Egymás szemében nézünk fél másodpercig, közben Harry felköhög párszor, de nem foglalkozunk vele. Nem, ez nem egy romantikus pillanat, hanem olyan, hogy valahonnan nagyon ismerem, de nem jövök rá ki is ő! Szinte egyszerre sikítunk fel, mire a szobában lévők felugranak és engem Zayn (mi? Ezért még kinyírom) elkap a derekamnál fogva, őt pedig Harry.

-        Lányok, most már mondjátok, el honnan ismeritek egymást!- szól indulatosan Harry, de azonnal a gyereke felé néz, de ő boldogan ücsörög Louis ölében.

-        Darcy a kosaras társam volt, nem emlékszel meséltem is, hogy mostanra mennyire híres lett!- néz hátra kérdőn, amolyan, ha nem emlékszel, kinyírlak nézéssel. Ó, és én még azt hittem, hogy Harold valami szőke cicababát fogott ki, aki nem neveli a barátját… Örülök, hogy tévedtem! Amíg ők ketten ezen tanácskoznak, én lerázom magamról a tetovált kezeket.

-        Még egyszer ilyet csinálsz, baj fog érni!

-        Nyugodj már le, oké?- olyan hangsúllyal mondja, hogy rögtön elszégyellem magam és szörnyű érzés fog el. Annyira igaz, hogy csak azok tudnak megbántani, akik fontosak számunkra. Nem sok hiányzik, hogy elsírjam magam, amit ő is lát, ezért mentegetőzni kezdene, de én csak leintem és a háta mögött befutó barátnőjére mosolygok, majd visszafordulok és a felém rohanó lány karjaiba vetem magam.

-        Ú, még mindig olyan pici vagy!- vinnyogja hangosan, de a közelében nekem is ilyen hülye hangom van. Két utcával lejjebb lakott tőlünk, ebből következett, hogy nagyon jóban voltunk, szinte minden hétvégét a másiknál alvással töltöttünk. Igaz, nem voltak barátaim, de ő szinte a testvérem volt.

-        Te meg még mindig idegesítő- húzódom el vigyorogva és kinyújtom a nyelvem a bólogató Harry-re.

-        Harry Styles ma nincs szex!- mondja látatlanban is.

-        Anya, az mi?- fordul a kicsi szülője felé. A rosszfiú, aki el lett tiltva a huncutkodástól, összeszűkíti szemeit, keresztbe fonja karjait és érdeklődve néz barátnője felé.

-        Igen Car, mond csak el, mi is az!

-        Meg foglak ütni, drága- mosolyog, majd visszafordul-, tudod kicsim ez egy csúnya szó, csak véletlenül csúszott ki a számom.

-        Az nem szép dolog…- kuncog fel édesen Elisabeth. Mindenki elmosolyodik, én pedig büszkén nézek a barátnőmre, aki már anyuka. Rögtön elfog a rossz érzés, hogy ő már szülő, nekem pedig egy normális kapcsolatom se volt még, az, hogy gyerekről beszéltünk volna… Ugyan már! Carol visszamegy barátjához és valamit suttognak egymásnak, amin jókat nevetnek, én pedig csak állok és nézem a szobában lévőket. Az ír manón áll meg a tekintetem, ő pedig szomorúan vigyorogva felém mutatja a tálat, hogy kérek-e. Naná! A kaja mindenre gyógyír.

-        És nekem ez mindig ilyen- kacsint rám és próbálja az egészet elviccelni, de látom rajta, szörnyen fáj ez neki. Átkarolom a vállát és biztosítom, hozzám bármikor jöhet, ha beszélgetni szeretne vagy csak enni.

-        Szia, még be se mutatkoztam- szólal meg egy hang közvetlenül a fejem fölül. Felpillantok és az előbb még Liam mellett ülő lányt pillantom meg- a Payne fiú nővére vagyok, Nicola, az idősebbik.

-        Darcy Sheridan, a fiúk pszichológusa- fogadom el a felém nyújtott kezét, de ahogy kimondom a foglalkozásomat, elsápad és azonnal a tesója felé néz. Mindenki elhallgat és ijedten néz össze, mintha legalább azt mondtam volna, hogy kurvaként dolgozom náluk. A mellettem ülőre nézek, aki csak a fejét rázza rosszallóan. Mi? A család komolyan nincs beavatva? Én ezt az elején alapvetőnek tartottam, basszus. Lehet nem kellett volna.

-        Te!- ragadja meg öccse gallérját- velem jössz- és végig hurcolja a házon, majd már egy ajtócsapódást hallok, valószínűleg a szobájáét. Egyetlen apró kérdésem van, lehetne ez a nap rosszabb?

-        Jobb lesz, ha én most felmegyek-, motyogom, de mindenki el van valamivel foglalva, egyedül Niall az aki, rám mosolyog és bólint egyet. Kisebb kitérőt teszek a konyhába ahol más fél literes vizet és kakaós csigát rakok egy tálcára, amivel remélem, kitartok késő estig, ugyanis nem tervezem, hogy kibújok a szobámból addig. Az emeleten elhaladok egy szoba mellett ahonnan nevetés szűrődik ki, rögtön felismerem Liam mély hangját, így valamelyest megnyugszom, még se kavartam akkor port. Szörnyű érzés, amikor idegen vagy valahol. Jó, valamennyire ismerem őket, de annyira nem, hogy elhívjam őket moziba anélkül, hogy félreértés ne lenne belőle, vagy kezdjük ott, szívesebben vannak a barátnőjükkel, Niall esetében a kajával. Szomorúan ránézek én is csigámra és savanyú pofával eszem meg, annak ellenére, hogy mennyei. Egyedül még se olyan jó enni, mint egy aprónyi szendvicset a barátokkal. Végső unalmamban felcsapom a laptopom tetejét, berakom az első számot, amit a Youtube ajánl, majd megnyitom a dokumentumot a fiúkról. Komolyan azt írtam Zayn-ről, hogy kedves, közvetlen az emberekkel? Tisztában vagyok vele, hogy normális esetben nem kéne megtudnom, hogy hogyan viselkedik egy párkapcsolatban, de abból elégtelen az biztos! Bezzeg csókolózásból! Elég, Darc, állj le! 

12. fejezet- Csomagmegőrző?

Sziasztok! Mivel két hétig nem volt rész, így gondoltam, hogy bepótolom az elmaradt részeket, szóval ma is hoztam egyet. Viszont! Most már tényleg egy vélemény után hozok csak részt! Köszönöm szépen a további szavazatokat, és várom, hogy a közepesre szavazó elmondja mit javítsak! :) Jó olvasást és hétvégét! 

12. fejezet- Csomagmegőrző?

(elolvadok ettől a képtől *-*)

Életem legnehezebb fél óráján vagyok túl, ezt bátran kijelenthetem. Az első negyed órában amiatt voltam ideges és feszült, mert hazudnom kellett neki is, azzal kapcsolatban miért is lógok annyit mostanában a fiúkkal. Faggatózott és tudni akart mindent, de én nem mondtam semmit, csak, hogy itt azért vagyunk, hogy ő meséljen. És ő mesélt, de bár ne tette volna. Tudtam, hogy nem régiben volt egy kisebb kapcsolata, de most szakított vele, és a napokban felhívta Zayn-t. Ekkor rájöttem miért nem keresett az elmúlt napokban és miért feledkezett el rólam olyan könnyen. Arról is beszámolt, hogy mennyire jól esett vele beszélnie, milyen sokat jelent neki, hogy a fiú meg tudott neki bocsájtani a megcsalás után. Zayn érzései még se voltak olyan mélyek irántam, mint azt vártam és szerettem volna!

-        Ú, csörög a telefonom, tarthatnánk egy pár perces pihenőt?- kap rögtön a táskájához Perrie és azonnal arrébb sétál. Ez alatt az idő alatt próbálom rendezni az érzéseimet és nyugtatni magam, hogy annyi férfi van még ezen a kibaszott bolygón, akik sokkal jobbak és nem játszadoznának a szívemmel. Pár másodpercig képes vagyok nézni, ahogy a lány mosolyogva beszél a telefonba és boldogan cseveg mindenféléről, de utána elkapom a fejemet. Végül is, nem nevezném ezt igazi járásnak, csak pár csók és ölelésről van itt szó, ezek egy szórakozóhelyen is előfordulnak… Bár nem velem, de valaki mással biztosan!

-        Na, itt is vagyok, remélem nem unatkoztál addig…

-        Áh, nem dehogy, mosolyogtam addig az itt eljövő emberekre- rántok vállat, mintha ez egy normális emberi cselekedet lenne, de én tényleg szoktam ilyet csinálni…

-        Figyu, mennyi időt is beszéltünk meg mára?- harapdálja ajkait, ami Zayn-nek vagy a pasi rajongóknak biztosan imponáló, de nekem nagyon nem!

-        Egyet, ebből eltelt háromnegyed- pillantok órámra. Idáig ott tartunk, hogy csak mesélt, és csak most jönne az én tanácsom vagy javaslatom, de van egy sanda gyanúm, ez ma lemarad.

-        Nem tudnánk elrakni a következőre?- bingó! Lottóznom kéne…

-        De, persze, akkor két hét múlva New York-ban- bólintok. Összeszedem a cuccaimat, amit otthonosan kipakoltam a padra és továbbra is hallgatom, amiket mond, de egyik mondatánál leragadok.

-        Szóval Zayn ide repült hozzád?- erőltetek magamra meglepődött mosolyt.

-        Igen, hát nem aranyos? Volt egy szabadnapja, így ide utazott hozzám!

-        Igen, tényleg nagyon kedves,- vigyorgok továbbra is, bár szerintem egy zombira hasonlíthatok. Elköszönünk egymástól, majd vidáman elmegy, nem törődve azzal, hogy egyszerre tíz lány támadja le fényképezőgépekkel és füzetekkel, ő boldogan írja alá mindegyiket.

***

Hogy ennek a beképzelt seggfejnek miért pont az én hotelemben kellett megszállnia, nem értem! Annyi más, drágább, felvágóbb és díszesebb szálloda állt a rendelkezésére, de nem, dehogyis, neki ez kellett! Mivel engem már kidobtak a szobából, így a hallban ücsörgök narancslevem mellett és a szokásos natúr croassiant társaságában. Minden utazás előtt ezeket fogyasztom, még, ha csak kocsival is… Már csak három óra van hátra a gép indulásáig, így lassacskán a cuccaimat pakolászom, elköszönök a mellettem üldögélő pasastól, aki kb. egy óráig taglalta, mennyire is rossz neki most. A barátnőjére vár kb. 3 órája már és hiába látta másik pasassal pár napja, ő hisz abban eljön a lány. Szegény fiú, pedig tényleg aranyos, látszik, mindent megtenne ezért a csajért, de az, még értékelni se tudja! Én miért nem találok ilyen fiút? Pedig tuti megbecsülném! Na, jó, elég ebből, felnőtt, független nő vagyok, akinek a pasi csak egy kisebb kellék! Vannak fontosabb dolgok is, mint például, hogy meglátogassam az új masszőrömet a fájós hátammal és vállammal, ami mostanság rosszalkodik és, ha olyan kedve van, cigányútra indul. A taxi út közben felhívom Louis-t, hogy legyen olyan kedves megadni a házuk címét.

-        Zayn azt mondta, hogy nem alszol velünk. Elvileg te felhívtad, hogy saját házadban alszol, mert vettél egyet,- magyarázza komolyan, és most az egyszer biztos vagyok abban, hogy nem humorizál.

-        Mi? Dehogy!- tiltakozom rögtön. Oké, hogy ejteni akart és újra összejött Perrie-vel, vagy nem is tudom, mi van éppen közöttük, de azért az utcára nem kéne kitennie.

-        Nekünk tényleg ezt mondta, még csodálkoztunk is… Őszintén, még a főnökeid is ki voltak akadva egy kicsit, de Harry elsimította az ügyet. Apropó Harold, mintha kicserélték volna, nem jár velünk bulizni, max. pónilovacskákkal…- panaszolja szomorú hangon.

-        Figyelj Louis, a bőröndjeim hol vannak?- szakítom félbe.

-        Valami csomagmegőrzőben, akarod, hogy elmenjek értük? Úgy is csak unatkozom.

-        Megköszönném… Figyelj, ha New York-ba érek, megbeszélünk mindent, de most sietnem kell, mert, ha így haladok, le fogom késni a repülőt, aztán mehetek úszva!

-        Rendben, nincs mit. Jó utat!

***

A fiúk New York-i háza több mint káprázatos. Külső és belső medence egyaránt van, szaunával, jakuzzival. 7 hálószoba van, 5 fürdőszoba, mosókonyha, vasalószoba, két nappali, mert, hogy minden szinten kell, hogy legyen! Mozi szoba, játék szoba és hatalmas kert is társul a lakáshoz. Gyönyörű és valószínűleg méreg drága lehetett! Louis barátnője Elenor csak holnap érkezik, ezért olyan izgatott és egyben lelőhetetlen a fiú.

-        Amúgy, mi van köztetek?- a törülköző, ami eddig takarta félmeztelen testét, most a napozóágyon landol, ő pedig szépen, lassan beereszkedik a vízbe, amiben én már negyed órája áztatom magamat. Most jönne a kérdés, hogy nem voltam szégyenlős egy fiú előtt? Nem! Minek? Van barátnője látott már ilyet, sőt 21 éves, volt már strandon is. Nekem pedig max. a túl izmos vádlimra lenne bajom, de az meg úgy is a medence alján van, legalábbis arra felé.

-        Kivel?- tettetem a hülyét.

-        Hát Zayn-el!- forgatja meg szemeit, és megrázza, a fejét- Louis bácsit nem lehet átverni.

-        Semmi, aranyos, de semmi,- ismételem a semmi szót, talán a kelleténél többször is.

-        Pedig mesélt arról, mennyire gondosan ápoltad őt, a csókról is mondott egy-kettőt.

-        Mi?- tátom nagyra a számat-, azt is elmondta?- hihetetlen. Ha négyszemközt leszek vele, biztos megfojtom, majd megütöm, újra kinyírom!

-        Nem- vigyorodik el-, de most már biztosra tudom, hogy tényleg csókolóztatok- nyújtja, ki nyelvét- szóval mesélj, milyen a mi kis Malik fiúnk az ágyban? Durva vagy gyengéd?

-        Te beteg vagy- fintorodom el. A férfiak komolyan erre kíváncsiak? Semmi olyan, hogy kedve-e, figyelmes-e vagy meglep-e mondjuk egy csokor rózsával?

-        Mondták már, de sose sikerült megértenem miért…- nevet fel-, de most komolyan, mindenki látja, aki egy kicsit jobban ismeri Zayn-t, hogy valami van köztetek.

-        Az igazat szeretnéd?- vonom fel a szemöldököm. Sietetve bólint, arcára azonnal kiül a kíváncsiság és még a tenyereit is összedörzsöli.

-        Persze, de mond már!- siettet továbbra is.

-        A barátotok egy seggfej- vonok vállat hanyagul, pedig nem esik jól ilyet mondani rá- kihasznált, majd mikor elutaztam szaladt vissza a barátnőjéhez, akivel amúgy találkoztam és meghallgathattam röpke fél óráig mennyire is helyes és aranyos és ilyen olyan ez a drága Malik gyerek!- kiáltom egyre idegesebben, csak a végére veszem észre, elvetettem sulykot. Nem szabadna vele veszekednem, mert nem ő a hibás, de ő van most a legközelebb.

-        Ne haragudj-, motyogom-, azt hiszem az lesz a legjobb, ha én most felmegyek és lefekszem aludni, nagyon elfáradtam az úton- mentegetőzöm. Remek, még egy fiú, aki teljesen dilisnek néz és utál!

-        Várj!- kiált utánam és utánam mászik a medencéből. Leoltja a villanyokat és a köpenyeket fogva utánam siet. Megragadja vállamat és maga felé fordít, és kicsit meglepődik, mikor meglátja könnyes arcomat.

-        Én nem, ez csak a klór…- suttogom és kétségbeesve törölgetem a sóscseppeket. Bíztatóan lehunyja a szemét, és biztosít, előtte nem baj, ha sírok, nem mondja el senkinek. Bár nem teljesen bízom meg szavaiban, abban a pillanatban nem érdekel, hagyom, hogy leültessen a nappaliba és megvigasztaljon. Ami különösen érdekes a beszélgetésünkben, hogy egyszerre se szidja barátját, ugyanakkor dicsérni se dicséri, csak a tényeket mondja el és hallgatja meg, állást nem vállal. Zsebkendőért rohangál nekem, vizet hoz, hogy ki ne száradjak és felajánlja, elvisz bárhová, hogy ne legyek ennyire szomorú.

-        Jó egyet kivéve…- teszi fel a kezeit maga elé.

-        Mi lenne az?

-        Táska és cipő bolt. Holnap Elenor-al muszáj lesz elmennem és ez nem olyan dolog, amire naponta képes vagyok-, vigyorog és közben a fejét rázza tüntetőlegesen.

-        Nyugi, oda nem szeretnék!- veregetem meg a vállát. Jó ötlet ez, a mozduljunk ki, mert az eltereli a figyelmemet dolog!

-        Akkor, mi az ítéletem?

-        Könyvesbolt!- mosolyodom el, már csupán a gondolattól, is- de van ott kávézó és szék is, ahol leülhetsz és várhatsz!

***

-        Oké, Darcy! Mennyi idő ez még?- rimánkodik Louis, kezében a második kávéjával és legalább a harmadik sütijével. A kosaram kb. tíz könyvvel van tele, de még mindig keresgélek, sose lehet tudni melyik, lesz még annyira jó, hogy megvegyem! Ritkán szoktam vásárolni, ellenben a többi, velem, egykorú lányokkal, de a könyvvásárlásra mindig szakítok időt, ez nálam afféle törvény!

-        Még legalább egy fél óra, nyugodj meg.

-        Ne!- kiált, fel- ez nem gondolhatod komolyan! Én ez alatt kiolvastam az életrajzi könyvemet, sőt vettem belőle a családnak is, rajongókkal is beszélgettem, te pedig ezalatt kiválasztottál 10 könyvet! Felháborító!

-        Ugye?- teszem a szám elé a kezemet- szerinted is gyorsan választottam? Átfutom őket még egyszer,- kacsintok, és tényleg nyúlnék a kosárba, de elkapja a kezemből, szorosan tenyerébe zárja és elhúzza előlem.

-        Még csak az kéne! Negyed órád van, se több, se kevesebb!

-        Értettem- motyogom, de máris felkapok egy romantikusnak hirdetett regényt.

-        Vajon mennyibe kerülhet egy könyvesbolt?- gondolkodik hangosan és összevissza kezd számolgatni-, lehet, könnyebb lenne, ha megvennéd, akkor mindet kiolvashatnád és gondolkoznod se kell azon, melyiket vidd haza…

-        És neked se kéne bejönnöd velem, ugye?- bököm oldalba, mire hevesen bólogat.

-        Amúgy csörög, a telefonod- mutat a táskám felé, ami hangosan játssza le a fiúk egyik számát.

-        Ezért még kinyírlak, titeket- vigyorgom felé, de ahogy meglátom, a nevet a kijelzőn rögtön lehervad a vidámság az arcomról.