16. fejezet- Te vagy az, aki miatt ide kellett repülnöm?

Sziasztok! Nagyon, nagyon, nagyon szépen köszönöm az első kommentet! Továbbra is várom :)) Remélem tetszik a rész, kicsit később hoztam, amiért bocsánat, de enyhén szólva zsúfolt hetem volt, mindegy is, jó olvasást! 

16. fejezet- Te vagy az, aki miatt ide kellett repülnöm?  

Ajtócsapódásra ébredek, testem összerezzen, szemeimet összeszorítom, mire fájdalmasan felnyögök.

-        Zayn!- kiált fel, ha jól hallom Harry. Hangja vészjóslóan cseng, ezért kipattanok az ágyból, de megbotlok Jawadd földre dobott nadrágjában. Felszedegetem a ruhákat, de csak ágyra hajítom, majd a folyosóra kilépve egy szál fürdőruhába öltözve elhalad mellettem, Nicola utána Liam, majd egy számomra ismeretlen lány. Vagyis csak még nem mutatták be nekem, mert a sötét barna hajáról, gyönyörű kreol bőréről rögtön felismerem, hogy egy vérbeli Malik-al van dolgom.

-        Ö, szia!- kiáltok, hátha észreveszi, mert a többiek legalább intettek egyet, de ő valahogy átnézett rajtam. Megfordul, méreget egy ideig, majd csípőre tett kézzel visszajön.

-        Szóval te vagy, aki miatt ide kellett repülnöm?- na, mindenre számítottam csak erre nem! Azt vártam, hogy boldogan a nyakamba ugrik, mivel a bátya barátnője vagyok, vagy valami ilyesmi. Nem sokszor fordul velem ilyen elő, de eláll a szavam, képtelen vagyok bármi értelmeset is kinyögni, annyira meglepett.

-        Nem kell válaszolnod,- gúnyolódik továbbra is.

-        Megértem, hogy mérges vagy, de nem én raktam fel a képet a netre, hanem Louis. Tudom, hogy valakin le akarod vezetni a feszültséget, lehet fáradt is vagy, mert hosszú volt az út…- mentegetőzöm, és ebben a vészhelyzetben elő is jön a pszichológus énem. Miért nem tudom egy kicsit befogni? A legtöbb ember, akiről ezeket csak pl. az utcán állapítom meg, mérges lesz, és rögtön tiltakozni kezd.

-        Talán, ha nem a bátyám pénzére utaznál, akkor nem készült volna a fotó!- csattan fel dühösen. Csak nyugalom, Darcy, 17 éves, lázadó korszakában van, érezz vele együtt! Te is voltál ilyen… Csak 6 év van, köztetek- szól a másik hang a fejemből, de hirtelen rádöbbenek, hogy ez bizony sok idő!

-        Nincs szükségem a pénzére, sem a hírnevére, köszönöm, de ezekért én már megdolgoztam!- felelem végül, de aztán rájövök, ez mennyire nagyképűen is hangozhatott- nézd, nem tudom, miért utálsz máris, de higgy nekem, nincsenek ilyen szándékaim Zayn-el!

-        Nem utállak, egyszerűen csak nem vagy szimpatikus,- oké, ez jobban fájt, mint gondoltam. Miért nem tudja azt mondani, hogy ki nem állhat? Egész eddigi életemben azon dolgoztam, hogy mindenki szeressen, szép képet alkosson rólam, még, ha ezt inkább csak a szüleimért tettem. Ők ugyanis imádták, amikor mások dicsértek, láttam rajtuk, mennyire büszkék rám. Engem pedig ezek az apró dolgok tettek boldoggá!

-        Hát remélem, sikerül megismerned ez alatt az egy hét alatt…- sóhajtok fel végül. Utálok reménykedni! Gyűlölöm, hogy ezt a beteges érzést az emberekbe kódolták. Csak bajt hoz mindig mindenre és mindenkire! Bunkóság, de anélkül, hogy bemutatkoztunk volna egymásnak, ellépek mellette és a konyhába sietek innivalót keresni. Éppen a narancslevemet szürcsölgetem és furcsállom ezt a nagy csendet, mikor a felismerés nyílként hasít a fejembe. Fél nyolc múlott, nekem pedig fél óra múlva New York másik oldalán kell lennem, teljes harci díszben, hogy edzhessek. Lehet, hogy félig vak vagyok- oké, biztosan-, de a testemet attól még karban kell tartanom! A világ leggyorsabb futóját meghazudtolva, kanalazom be a csokis müzlimet és az emeletre rohanok, ahol a szobába érve, Zayn-t pillantom, meg aki a telefonját a füléhez szorítja, de mikor meglát, rögtön kinyomja.

-        Téged hívtalak…- Jawadd derekán törülköző pihen, izmos és tetovált felsőteste szabadon van, hajából víz csöpög. Nyelek egy nagyot, agyamon átfut, hogy elfordulok, és nem bámulom, de aztán úgy döntök, a francba is, ő a barátom!

-        Hogy vagy?- mosolyog felém, miközben a fiókjához lép és egy boxert húz elő.

-        Még egyszer valaki ezt megkérdezi…- nevetek fel. Újra mosoly kunkorodik szájára, én pedig túlságosan is elmerülök arca tanulmányozásában, és csak arra eszmélek fel, hogy hirtelen lerántja magáról azt a kevés kis ruhadarabot is és nem foglalkozva azzal, hogy én is itt vagyok, kényelmesen felveszi magára. Hisz minek is sietne?

-        Te aztán nem vagy szégyenlős- igazgatom loboncomat vörös fejjel. Míg ő egy piros és kék póló között vacillál, én az edzőruhámat rángatom magamra. Pont egy kicsike fekete fülbevalót illesztek a fülembe, mikor átölel hátulról, így kiesik a kezemből, de azonnal el is felejtem, mikor apró puszikkal kezdi behinteni nyakamat és körútja végén beleharap fülcimpámba.

-        El fogok késni-, kuncogok fel, mert a tüsis borostája csikizi a bőrömet. Még szorosabban szorít magához én pedig bármennyire is szeretnék maradni, muszáj maradni.

-        Elviszlek, de még maradjunk egy kicsit…- húz az ágy felé, amire rögtön le is ránt. Felém kerekedik, ajkát rögtön enyémre nyomja, közben kezei se tétlenkednek, mert feltűri a hasamat takaró ruhadarabot. Én is leveszem róla azzal a különbséggel, hogy mikor újra meglátom kockás hasát, óvatosan végig húzom rajta körmeimet. Bár jól esik és hangosan sóhajtok, mikor édes ajkai alhasamat érintik, még se mehetek fáradtan edzésre, mert, ha most itt maradok vele az ágyban, nem pihenés lesz…

-        Állj,- lehelem felé, de fejét, amit hasamra fektet továbbra is magamhoz húzom. Felhúzódik hozzám, és utolsó szenvedélyes csókot lehel számra.

-        Öltözz vissza és menjünk,- suttogom szájába, mire bólint egyet és lemászik rólam. A kellemes bizsergés még mindig átjárja testemet. Mély levegőket szívok, erősen elgondolkozom, hogy inkább gyalog megyek, mert a vágy amit Zayn iránt érzek, lassacskán felemészt. Még mindig piros arccal, kézen fogva megyünk le a többiekhez, csak Niall és Elenor hiányzik, elmondásuk szerint még alszanak.

-        Waliyha, nincs kedved velünk jönni?- fordul Zayn húga felé. Mosolyogva fordul felénk, de mikor rám esik a tekintete, elfintorodik. Elhúzom a szám szélét, szemeimet lesütöm, és elengedem barátom kezét, de csak ha hagyná, mert utána kap és erősen megmarkolja, hogy érezzem, az övé vagyok, nem lesz semmi baj, ő szeret engem.

-        Hova?

-        Amíg Darcy edz, elmehetnénk vásárolni… Mit szólsz?- Jawadd továbbra is kedélyesen érdeklődik, annak ellenére, mindenki, köztük én is, érzem, kínos neki ez a szituáció. Waliyha végül belegyezik, csak felrohan a táskájáért, én addig a garázsba megyek Zayn-el.

-        Emiatt voltál annyira szomorú?- fordít szembe magával és autójának tol. Tágra nyílt szemekkel vizslatom, ezt meg honnan tudja? Hisz’ végig mosolyogtam…

-        Összefutottunk már miután felébredtem, maradjunk ennyiben!

-        Mond el mi történt!- követeli komoly hangon, amitől kicsit megijedek, amit ő nem vesz észre. Megszeppenve mesélek el neki mindent, úgy ahogy volt, egészen odáig, hogy most kurvára megijesztett. Felszegett orral szállok be az autóba hátulra, hogy véletlenül se érintkezzek vele vagy a drága testvérével. Utálom, mikor valaki felemeli velem szembe a hangját! Idegesen pattan be ő is előre, az erek kidagadnak a nyakán, miközben rágózik, a kezeit idegesen tördeli.

-        Tudod nincs igazad. Elvileg a barátnőm vagy, jogom van tudni arról, hogy mit csinálsz!- fordul hozzám hátra és idegesen néz felém.

-        Na, álljunk csak meg!- emelem, fel a kezeimet- engem nem fogsz irányítani, nem tartozom neked magyarázattal!

-        Nézd, Darcy…- kezdené, de akkor megjelenik drága húga, aki mit sem sejtve, mosolyogva ül be az anyós ülésre. Zayn lemondóan megcsóválja a fejét és előre fordul. A garázs ajtó felnyílik előttünk, és a kelleténél gyorsabban farolunk ki az útra. Az ülésbe süppedve ragadom meg a kapaszkodót, másik kezemmel a fülemhez emelem a telefont és biztosítom a személyi edzőmet, már úton vagyok, nem sokára odaérek. Elmondása szerint, még ő is csak most indult el, mivel feltartották. Az úton végig Zayn-t bámulom, és közben olvadozok, annak ellenére, mennyire mérges voltam rá pár perce. Lefékezünk az edzőterem hátsó bejáratánál, barátom kipattan a csomagtartóhoz kocog, és én is kiszállnék, ha húga nem marasztalna.

-        Nézd, sajnálom, hogy bunkó voltam. Nem jött jókor ez a balhé, szóval ne haragudj!- tördeli a kezét idegesen, de próbálja tartani a szemkontaktust. Úgy látszik az ujjak tönkre tétele szokás a Malik családban, legalábbis a gyerekeknél. Szavai itt-ott fájdalomról tanúskodnak, az állat, vagyis a pszichológus pedig rögtön előtör belőlem.

-        Figyelj, este ráérek, ha van, kedved egy tea mellett mond el nekem, de most mennem kell, kiizzadni a bátyád tegnapi vacsoráját.

-        Sok sikert, én pedig megfosztom pár fonttól- bólogat lelkesen. Elköszönünk egymástól, majd feszengve megállok Zayn előtt. Ő felém nyújtja a táskámat, amit vállamra akasztom, utána közelebb lépek hozzá.

-        Na, egy puszira legalább jó vagyok?- vonja fel a szemöldökét játékosan. Megforgatom a szemeimet és alaposan körül nézek, hogy figyel-e valaki minket, majd minden diszkrétséget elkerülve hevesen megcsókolom. Sajnos elszakad tőlem hamarabb, mint várom, és szomorúan kérdőre is vonnám, ha az edzőm nem kocogtatná meg a vállamat, hogy munka van. Vigyorogva, mint akit rajta kaptak valamin, futok utána a nagy üveg ablakokkal ellátott épületbe. Hátra nézve egy pillanatra, még látom Zayn-t, aki csak akkor távozik, mikor befordulok a folyosón, ami után már nem láthat. Hihetetlen milyen szerelmes vagyok! Átveszem a cipőmet és hosszas bemelegítés után, elkezdjük a kemény edzést.

***

A nevetséges pizsamámban és a még viccesebb fürdőköpenyemben ücsörgök a fiúk nappalijában, arra várva, hogy megérkezzenek. A koncertjükre nagyon szívesen elmentem volna, főleg azok után, hogy kaptam egy üzenetet Liam-től elege van, mindenből és mindenkiből, segítsek neki. Azonnal elindultam volna, de a drága főnököm megtiltotta, mivel túl sok fotós és rajongó lézeng a helyszínen. Én egyszerűen csak kinevettem és próbáltam meggyőzni, kész érvek elé állítani, de hajthatatlan, hisz’ férfi! A képeket, amiket kiraknak a rajongók, őrült módjára vizslatom, hogy ha bármi jelét látom annak, Liam a kiborulás szélén áll, pattanok és a kis mackós ruhámban, ami jelenleg rajtam van, rohanjak. Aggódtam a fiúért, bár őt mondják a legokosabbnak és bölcsebbnek, eddigi ismeretim alapján elég érzelmes és mindent magára vesz. Elsőre Harry lenne a leginkább, aki miatt félnem kéne, mert sokan támadják a régi nő ügyei miatt, de most neki ott van a családja, akik éjjel nappal mellette vannak, viszont a többi fiúnak mérföldekre vannak a rokonaik. Már fél álomba számolgatom a báránykákat, mikor az ismerős csengőhangot hallom meg, és rögtön a telefon után kapok.

-        Liam, te vagy az?- szólok bele.

-        Darcy, nem zavarlak?

-        Dehogy!- hogy tud ilyet kérdezni? Jó ő nem tudhatja, hogy én éppen a szívrohamon esek át- hol vagy most?

-        Megadom a címet, ide tudsz jönni? Muszáj valakivel beszélnem…

-        Baj van?- oké, ez hülye kérdés volt, persze, hogy az! De választ már nem kapok, csak megszakad a vonal és csak az idegesítő búgást hallom.