22. fejezet- Milyen érdekes ruhában látni!

Sziasztok! Ki mit kapott karácsonyra? :) Kíváncsi vagyok írjátok le nyugodtan, remélem mindenkinek kellemesen telt a karácsonya és a két ünnep közötti napok is! :) Jó olvasást! Ui.: Nem tudna nekem valaki segíteni a kinézetben? Nagyon megköszönném... 

22. fejezet- Milyen érdekes ruhában látni! 

Hogy miért szeretek férfiakkal sütni-főzni? Mert biztosan nem tudnak többet és jobbat a szakácsművészetről, mint én, legalább is ezt gondoltam… Fél óra ténykedés után kiderült, hogy az első süteményt nem azért rontották el, mert képtelenek megkülönböztetni a feketét a pirostól, hanem figyelmetlenek voltak.  A tévében még mindig megy az a műsor, ami annyira érdekes volt… Nem más, mint bikiniben táncoló nők, bomba alakkal és akkora mellekkel, mint nekem háromszor.

-        Szóval a Micimackó volt!- forgatom meg a szemeimet és szúrósan méregetem a két nyomit.

-        Nem- néz sértetten Zayn – a Hófehérke és a hét törpe volt. Bár én azért valamennyire figyeltem, mivel jobban szeretem az a mesét, amit te említettél…

-        Igen, kis korában az anyukája Micimackónak hívta- kuncog fel Niall, de nem fordul vissza felénk, mivel még mindig a tévére van tapadva.

-        Ez, de édes- bököm meg ujjammal barátom arca oldalát, mire mérgesen néz rám-, na, Micimaci ne csináld-, vigyorgok és puszit nyomok szájára. „Rossz” kedve már valamennyire csökken, de még mindig nem az igazi, ezért továbbra is csókolgatom.

-        Micike, tudlak valahogy kárpótolni?- továbbra is kacéran suttogok a fülébe, miközben Niall figyelmeztetően köszörüli meg a torkát. Kicsit hátrébb húzom, így már nem igazán látszódunk. Kezét könnyedén hátamra vezeti, nekem pedig elakad a lélegzetem, mikor a fenekemen köt ki a tenyere.

-        Zayn – súgom felé kábán, ahogy nyakamhoz hajol és puszilgatni kezdi, felfelé a fülemig- kérlek…- ragadom meg ingje gallérját, és mérlegelni kezdek, hogy a szívemre vagy az eszemre hallgassak, miszerint ellökjem és tanítsam rendre, vagy engedjek a kísértésnek és simuljak a karjaiba. Szerencsémre, vagy balszerencsémre hangos ajtócsapódás szakítja félbe Zayn műveletét, ami miatt kénytelen elhúzódnia.

-        Sziasztok, rosszkor jövök?- fekete kontyba kötött hajú hölgy áll az előszobában, melegítőnadrágot és egy megviselt pólót visel, ami azt hirdeti, hogy a szex ingyenes. Nyakában hanyagul fülhallgató csücsül, ami azt a hatást kelti, hogy max. 30 éves, miközben talán az ötvenet is eléri.

-        Magdolna!- szakad el tőlem Jawadd és egyenesen a nő nyakába veti magát. Mi? Komolyan egy öreg nénikével csal engem? Persze, erre a kérdésre rögtön meg is kapom a választ, amikor csak az arca oldalára ad puszit, és onnan rögtön le is törli a rúzst.

-        Kicsi Mackó, milyen érdekes, hogy most van rajtad ruha, de mint látom, csak azért, mert társaságod van-, na, erre a kijelentésére, már nagyra nyitom a számat, és meglepetten, kicsit idegesen is meredek a kettősükre.

-        Darcy, ő itt a takarítónk, amióta csak az eszemet tudom. Gondolom, ismered James Arthur-t, nos, Magdolna az anyukája.

-        Igen az én fiam az a tök furkó! De ne aggódj, férjnél vagyok- most aztán megnyugtatott… a mai világban egy gyűrű már nem sokat számít egyes embereknél- és amúgy is túl sokszor láttam már őt pucéron, ahhoz, hogy belé szeressek.

-        Nagyon vicces vagy- forgatja szemeit az említett, majd egy rövid öleléssel az útjára ereszti a takarítót, aki az emeltre megy, valószínűleg a porszívóért és egyéb dolgokért. Zayn, mintha mi sem történt volna, mosolyogva néz rám, de én csak szigorúan méregetem. Miért csak nekem érdekes az, hogy rajtam és a barátnőin kívül látta más őt meztelenül? Már, mint, ő biztosan ki lenne akadva ezen, mi több már rég máshol lenne, de én csak legyek higgadt.

-        Nem szeretnél valamit megosztani velem?- érdeklődöm túlságosan is kedves és mézes mázos hangon, ami neki is feltűnik, ezért gondolkozni kezd. Hosszú percek után megrázza a fejét, és csak gyorsan elmagyarázza, hogy öltözzünk át és menjünk le a városba, mert Magdolna nem szereti, ha láb alatt vagyunk. Komolyan, hogy oda ne rohanjak! Sértetten felszaladok a lépcsőn, teljesítem a kérését, azzal a különbséggel, hogy nem valami szexit veszek fel, mint ahogy azt ő kérte, hanem melegítőt húzok fel, egy tapadós toppal, kinyúlt Tom and Jerry pulcsival és Ugg csizmával együtt. A kanapén ücsörgök, Liam-re és Mr. Meztelenre várva. Niall szokatlanul csöndes, ami kivételesen nekem is feltűnik, ezért félre teszem az én, vagyis valójában Magdolna és meztelen problémáját. Igen, mert, hogy most én lesz durcás, addig, amíg fel nem tűnik neki… Hirtelen egy kép ugrik be, ahogyan ősz hajam van, és egy verandán üldögélek, továbbra is mogorván, Zayn pedig találgat, hogy mi történhetett. Oké, elég a hülyeségből!

-        Niall,- bújok mellkasához, mire elmosolyodik és igazi ír ölelésben részesít, amitől rögtön jobb kedvem támad.

-        Csak a szokásos…- nem tudom örülnöm, kéne, hogy kitalálja a gondolataimat, vagy sírnom, hogy még mindig szomorú, mert nem talált egy olyan lányt, aki tudná azt a sok szeretet viszonozni, amit ő ad.

-        Fiatal vagy még, bőven van időd.

-        Ez egyáltalán nem segít-, vágja hozzám, és egyre dühösebb lesz, annak ellenére, hogy próbál higgadt maradni. Azt hiszem ez a nap, egyre jobb lesz… Néha szeretnék egyedül lenni egy erdő közepén és csak üvölteni, addig, amíg minden fájdalom el nem tűnik a lelkemből. Aztán csak ülni és nézni a tájat, csodálni mindent, ami körül vesz, anélkül, hogy bárki is hozzám szólna. Pár pillanatra lehunyom szemeimet, hogy erőt gyűjtsek, végül bólintok, mintha ezzel jelezném magamnak, minden rendben van. Pedig nincs!

-        Teszel az ellen valamit, hogy ez az állapot változzon?- érdeklődöm és próbálom elrejteni a szúrós hangnemet, ami akaratlanul is előbújt belőlem. Hitetlenül megrázza a fejét és idegesen felpattan, én pedig kicsit hátra hőkölök. Nyugodt és vidám embernek ismertem meg Niall-t, de ahogy látom, neki is van egy másik énje.

-        Még is hogy? Két fellépés között elugrom a helyi szórakozóhelyre? Esetleg a rajongók között rohangáljak, hátha akad olyan, aki nem a pénzemért, vagy az ír akcentusomért szeretne? Nektek, pszichológusoknak annyira könnyű beszélni!- nyakán kidagad egy ér, kezei ökölbe szorulnak-, Azt hiszed, hogy mert van, egy diplomád már rögtön tudod milyen a helyembe lenni?- oké, ez most fájt! Annyira szeretnék visszavágni, de nem lehet, pedig talán az lenne a legjobb, ha én is ráüvöltenék. Csöndes kislánynak ismertek meg, hátha erre felkapná a fejét, s lehiggadna! Még mielőtt válaszolhatnék, csak megrázza a fejét és utoljára rám emeli tekintetét, majd kiviharzik a házból, annak ellenére, hogy utána kiabálok többször is. Egy másodpercet se gondolkodva, utána eredek, és pont elkapom, ahogy beül valószínűleg az ő autójába, de nem indítja el a motort. Fejét a kormánynak dönti, és szégyen vagy nem, de pár könnycsepp lehull a szeméből. Tudom, hogy nem helyes, amit teszek, mert hagynom kéne, hogy magától kidühöngje magát, de a szívem az súgja, jól esne most neki egy ölelés. Óvatosan bekopogtatok az ablakán, tudva, hogy a férfiak mennyire védik az autójukat. Könnyáztatta arcát rám emeli, és csak keserűen megrázza a fejét. Elfordítja a kulcsot és int, álljak hátrébb, mert nem szeretné, ha rámenne a lábamra.

-        Niall!- kiáltom utána hiába. Hogy milyen érzés, amikor hasztalannak érzed magad? Eddig a percig nem tudtam, de most, hogy összevesztem azzal a fiúval, aki eddig barátot jelentett és a nem létező anyagi helyzetem a béka segge alatt van, nem is említve azt, hogy a barátommal, aki bíz bennem és szeret, még össze is kaptam! Hatalmas lelki erő kell ahhoz, hogy ne sírjam el magam újra, és csak kedélyesen mosolyogva ülök vissza a nappaliba, ahol Liam telefonál fülig érő vigyorral a száján. Legalább ő boldog, valami pozitív mégis van mai napon! Pontosan így gondolom, míg Zayn meg nem jelenik. Mosolyogva végig vezeti rajtam a tekintetét, és valamennyire nekem is jobb kedvem lesz, de ahogy szemei megállapodnak, a lábamon elfintorodik.

-        Mi az?- pislogok felé.

-        Utálom az Ugg csizmákat, kérlek, vedd le!- húzza el a száját undorodva. Megforgatom a szemeimet és az emeletre megyek, ahol csak is az ő kedvéért ledobom magamról a csizmát, amit mint megjegyzek, én imádok! Barna bőrt húzok magamra, ami a vádlim közepéig ér, aztán megnézem a végeredményt a tükörbe. Jaj! El is felejtettem, hogy melegítő van rajtam! Miközben a holmiim között keresgélek, a kezembe akad egy piros csipkés melltartó, de még sem a kurvás fajtából. A negyedik emeleti csillagvizsgálóból hallom a porszívót ezért csábos mosoly terül szét arcomon. Átvedlek, vagy is, csak le. Hangosan lekiáltok Zayn-nek, hogy jöjjön gyorsan. Lábdobogás hallatszik, majd az ajtó nagy erővel kitárul, és a barátom ijedt arccal méri végig a szobát, hogy mi történhetett, aztán rám pillant és elakad a lélegzete. Lehet, tényleg nem kellene szegényt ennyire kínoznom, de meg kell tudnom, hogy mikor látta pucéran a hozzá képes öreg nő őt. Külön kell választanom a munkát a magánéletemtől, ezért közel lépek hozzá, kezeimet a nyaka köré fonom és füléhez hajolok.

-        Vajon én is láthatlak meztelenül?

-        Darcy, mire akarsz kilyukadni?- sóhajtja miközben lassan az ágy felé araszolunk, pontosabban én húzom arrafelé. Háta másodperceken belül a matracon landol, én pedig mellé fekszem. Ujjaimmal mellkasán kalandozok, feje mellé könyökölök, és közben apró csókokat nyomok nyakára, amit ő elfojtott sóhajokkal kísér.

-        Mit csinálsz?- fordul felém. Szemei már szinte feketévé változnak, s könyörögve néz, hogy tegyek valamit.

-        Túl sok kérdést teszel fel, kicsi Zayn. – fogalmam sincs hova akarok kilyukadni, de nagyon élvezem ezt a kis játékot. Felmordul és ez az a pont amikor megunja a szórakozást, maga alá teper és hevesen megcsókol. Nyelve hevesen tör utat számba, én pedig szájába nyögök, aztán hirtelen elhúzódik. Morcosan nézek rá, ő pedig felnevet arcomon.

-        Szóval, hercegnő elmondod mi volt a bajod, mielőtt leszaggatom rólad ezt a fölösleges, ámbár csini darabokat?- suttogja, és mélyen a szemembe néz, amitől kedvem lenne elájulni.

-        Én…- kezdem, de szinte lehetetlen nem zavarban lenni tőle. Annyira helyes, még akkor is ha ruhában van!

-        Te…

-        Idegesített, hogy nem mondod el miért látott téged pucéran- nyögöm ki és rögtön az ajkamba harapok. Amint kiejtem és felfogja mit is mondtam, felnevet.

-        Szoktam pucéron táncolgatni, mikor senki sincs itthon… Mag pedig nem egyszer állított be takarítani pont akkor, amikor ilyesmi történt.

-        Ez komoly?- nevetek fel hangosan, mire tenyerét számra tapasztja.

-        Igen, bemutassam?- vigyorog kajánul. Zavartan elpirulok, már csak a gondolatra is és fejemet mellkasába fúrom. Apró puszit nyom homlokomra, ujjaival arcom oldalán simogatja, és másik kezével kikapcsolja nadrágját.

-        Istenem, nem jöttök? Megöregszem, mire letoljátok a feneketeket!- csapódik ki a hálószoba ajtaja, mire mind a ketten, sőt hárman megkövülve pislogunk egymásra.